Világtörténet 4. (Budapest, 1963)

XI. fejezet. Németalföld a XVI. században és a XVII. század első felében - 1. A németalföldi forradalom

Tartományok — politikai létének alapjait. Az Egyesült Tartományokat, a legnagyobb és leg­fontosabb tartomány után, többnyire Hollandiá­nak nevezik. Az Egyesült Tartományok államapparátusát hovatovább teljesen hatalmába kerítette a kon­zervatív kereskedő oligarchia. Az új oligarchia érdekeit szolgálta az Orániai herceg helytartói kinevezése, II. Fülöp németalföldi szuverenitá­sának 1581-ig való hivatalos elismerése, vala­mint a kálvinista konzisztóriumok és a lövész­céhek kirekesztése az államügyekből és a városi ügyekből, s ugyanígy az Orániai-párt külpoliti­kájának támogatása is. 1584 nyarán Balthasar Gérard, II. Fülöp ügynöke, megölte Orániai Vilmost. De az a társa­dalmi és politikai talaj, amelyből az orange-iz­­mus kinőtt, továbbra is megmaradt. Az Egyesült Tartományok rendjei ezután sem mondtak le arról, hogy külföldön keressenek új uralkodókat Németalföld trónjára. Amikor III. Henrik fran­cia király visszautasította ajánlatukat, az angol orientáció kerekedett felül. 1585 szeptemberében Leicester gróf, Erzsébet angol királynő bizalmi embere lett az Egyesült Tartományok tényleges uralkodója. E politika veszélyessége csakhamar Orániai Vilmos nyilvánvalóvá lett. Leicester gróf az angol kormány Adriaen Thomas Key utasításainak megfelelően arra törekedett, hogy a köztársaság Angliától függő, jogfosztott ország legyen, és segítette az angol kereskedőket abban, hogy megszerezzék Hollandia hagyományos külföldi piacait. Evégett Franciaországot és Német­országot Spanyolország „szövetségeseinek” nyilvánította, és Hollandiának megtiltotta a velük való kereskedést. A Spanyolország elleni háborúban Leicester gróf több kudarcot szenvedett, majd az angol kormány utasítására áruló módon tárgyalásokba bocsátkozott a spanyolokkal, és Németalföld megszerzése végett újabb katonai lázadást szervezett. A Leicester-féle lázadást leverték. Leicesternek el kellett hagynia a köztársaság területét. Az uralkodó kereskedő oligarchia csak ekkor tett le arról, hogy külföldi uralkodót keressen, és ekkor kezdett önálló politikát folytatni a szomszédos államok irányában. AZ 1609. ÉVI FEGYVERSZÜNET A köztársaság 1587-től 1609-ig Angliával és Franciaországgal szövetségben tovább folytatta a háborút Spanyolország ellen. A déli tartományokat a spanyol csapatok elfoglalták (1584-ben be­vették Brüggét és Gentet, 1585-ben Brüsszelt, majd kíméletlen harcok után Antwerpent is; az utóbbinak az északi tartományok burzsoáziája nem nyújtott kellő segítséget, mert Amsterdam kereskedelmi vetélytársának tekintette). 1598-ban a déli tartományok Spanyolország vazallus álla­mává lettek. Az országban Albert főherceg és Izabella, II. Fülöp leánya uralkodott. Orániai Vilmos fia, Móric, akit 1585-ben Hollandia és Zeeland helytartójává választottak, tehetséges hadvezér volt.

Next