Világtörténet 4. (Budapest, 1963)
XI. fejezet. Németalföld a XVI. században és a XVII. század első felében - 1. A németalföldi forradalom
Tartományok — politikai létének alapjait. Az Egyesült Tartományokat, a legnagyobb és legfontosabb tartomány után, többnyire Hollandiának nevezik. Az Egyesült Tartományok államapparátusát hovatovább teljesen hatalmába kerítette a konzervatív kereskedő oligarchia. Az új oligarchia érdekeit szolgálta az Orániai herceg helytartói kinevezése, II. Fülöp németalföldi szuverenitásának 1581-ig való hivatalos elismerése, valamint a kálvinista konzisztóriumok és a lövészcéhek kirekesztése az államügyekből és a városi ügyekből, s ugyanígy az Orániai-párt külpolitikájának támogatása is. 1584 nyarán Balthasar Gérard, II. Fülöp ügynöke, megölte Orániai Vilmost. De az a társadalmi és politikai talaj, amelyből az orange-izmus kinőtt, továbbra is megmaradt. Az Egyesült Tartományok rendjei ezután sem mondtak le arról, hogy külföldön keressenek új uralkodókat Németalföld trónjára. Amikor III. Henrik francia király visszautasította ajánlatukat, az angol orientáció kerekedett felül. 1585 szeptemberében Leicester gróf, Erzsébet angol királynő bizalmi embere lett az Egyesült Tartományok tényleges uralkodója. E politika veszélyessége csakhamar Orániai Vilmos nyilvánvalóvá lett. Leicester gróf az angol kormány Adriaen Thomas Key utasításainak megfelelően arra törekedett, hogy a köztársaság Angliától függő, jogfosztott ország legyen, és segítette az angol kereskedőket abban, hogy megszerezzék Hollandia hagyományos külföldi piacait. Evégett Franciaországot és Németországot Spanyolország „szövetségeseinek” nyilvánította, és Hollandiának megtiltotta a velük való kereskedést. A Spanyolország elleni háborúban Leicester gróf több kudarcot szenvedett, majd az angol kormány utasítására áruló módon tárgyalásokba bocsátkozott a spanyolokkal, és Németalföld megszerzése végett újabb katonai lázadást szervezett. A Leicester-féle lázadást leverték. Leicesternek el kellett hagynia a köztársaság területét. Az uralkodó kereskedő oligarchia csak ekkor tett le arról, hogy külföldi uralkodót keressen, és ekkor kezdett önálló politikát folytatni a szomszédos államok irányában. AZ 1609. ÉVI FEGYVERSZÜNET A köztársaság 1587-től 1609-ig Angliával és Franciaországgal szövetségben tovább folytatta a háborút Spanyolország ellen. A déli tartományokat a spanyol csapatok elfoglalták (1584-ben bevették Brüggét és Gentet, 1585-ben Brüsszelt, majd kíméletlen harcok után Antwerpent is; az utóbbinak az északi tartományok burzsoáziája nem nyújtott kellő segítséget, mert Amsterdam kereskedelmi vetélytársának tekintette). 1598-ban a déli tartományok Spanyolország vazallus államává lettek. Az országban Albert főherceg és Izabella, II. Fülöp leánya uralkodott. Orániai Vilmos fia, Móric, akit 1585-ben Hollandia és Zeeland helytartójává választottak, tehetséges hadvezér volt.