Világtörténet, 1980

4. szám - Részlet Fernand Braudel: Anyagi civilizáció, gazdaság és kapitalizmus a XV-XVII. században. 3. kötet. A világ ideje

A gazdasági világok A vizsgálat megkezdéséhez tisztázni kell két kifejezést, amelyek kü­lönben zavart okozhatnak a későbbiekben: világgazdaság és gazdasági­ világ. A világgazdaság az egész földre kiterjed, „az egész világmindenség pia­cát"– jelenti Sismondi szerint, és képviseli „az emberi nemet, vagyis az em­beri nemnek azt a részét, amely egymással kereskedik és amely manapság valamilyen formában egyetlen piacot alkot. A gazdasági­ világ­­váratlan és rosszul hangzó kifejezés, amelyet jobb híján és nem túl sok logikával alkottam a német Weltwirtschaft egyik spe­ciális jelentésének lefordítására), a világnak mindig csak egy részletére vo­natkozik, a földgömbnek csak egy gazdaságilag önálló darabjára, amely lé­nyegében önmagában is működőképes és amelynek belső viszonyai és cseréi valamiféle szerves egységet alkotnak. Régebben a XVI. századi Földközi-tengert tanulmányoztam, mint Welttheatert vagy We­ltw­irt­schaftot*' („világszínpad" és,gazdasági­ világ"), így vizsgálatom nem kizárólag a tengerre vonatkozott, hanem átterjedt a partoktól meglehetősen távoleső területekre is, amelyeket a kereskedelmi forgalom mozgásba hozott. Egyszóval mindez egy önálló világot, egy egé­szet alkotott. A Földközi-tenger területe ugyan politikai, kulturális és tár­sadalmi szempontból egyaránt különböző részekre oszlik, de gazdaságilag valóban bizonyos egység jellemzi, amelyet felülről, az uralkodó észak-itáliai városok alakítottak ki, Velence vezetése mellett Milano, Genova és Firenze.­ Ez a gazdasági együttes nem fedi a tenger és a tőle függő vidékek teljes gazdasági életét. Tulajdonképpen csak egy felső réteg, amely vidékek sze­rint különböző erősséggel ugyan, de a tengerpart mellett végig, és gyakran még mélyen a szárazföld belsejében is kifejti hatását. Ez a gazdasági aktivi­tás birodalmi határokat tör át­­ az V. Károly alatt (1519-1558) kibonta­kozó Spanyol birodalom és az előretörését már Konstantinápoly bevétele (1453) előtt jóval megkezdő Török birodalom határain egyaránt keresztül­lép. Keresztülvág azokon a világosan érzékelhető és megjelölt határvonala­kon, amelyek a Földközi-tenger térségét olyan különböző civilizációkra osztják mint­ a törökök nehezedő igája alatt senyvedő görög kultúra, az Isztambul központú mohamedán kultúra, a keresztény kultúra, amely Fi­renzéhez és Rómához kötődik (reneszánsz Európa és az ellenreformáció Európája). Az iszlám és a kereszténység a Földközi-tenger nyugati fele és a Levante között húzódó észak-déli választóvonal mentén ütközik össze, ez a

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék