Virradat, 1943 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1943-03-22 / 12. szám

Budapest 1943. március 22. giRUMfeld­- A mi tavaszunk írta: Vajna Gábor 1919 március 21. esti szürkületé­ben a József­ körút egyik házában beszélgettünk méltányan nemzetünk tragikus sorsáról, mikor az utcáról morajlásszerűleg hallott fel a cső­cselék zsibongása: Éljen a prole­tár diktatúra! Éljen Kun Béla! Megdöbbenve, némán néztünk egy­másra. Gondolkoztunk, mi lesz most? Lámpagyújtás után egy kon­flison döcögtünk a József­ körútról a kommunisták által megkínzott és kivégzett Domokos Gáspárral a Va­dászkürt felé. A Szervita-tér köze­pén belénk rohant Búza Barna föld­­mívelésügyi miniszter gépkocsija, összefutottak az emberek, orvos is került elő, bekötözték sebesült ba­rátomat és váratlanul egy nagy te­herautón ordítozó matrózok, an­gyalföldi és ligeti hajóhintázok tűntek fel, akik lefoglalták a ta­nácsköztársaság nevében a föld­­mívelésügyi miniszter gépkocsiját és azt tanácsolták neki, hogy men­jen villamoson haza. Ezek voltak a proletárdiktatúra pillanatnyi, első benyomásai. Az első ténykedéseket az augusztusig lefolyt események igazolták. A de­mokrácia szellemében feloldódott „polgár“ örömujjongva feszített Budapest utcáin és kávéházaiban, mert megjött az „ő“ tavasza. Ami­lyen a tavaszi vetés, olyan az ara­­­­tás. A proletárdiktatúra első vé­rengzését sok-sok ártatlan magyar testvérünk megkínoztatása és ki­végzése követte. A Vértanuk te­­rv rém égnek meredő egyszerű kőosz­lopba 592 áldozat neve hirdeti a demokrácia és Kun Béláék négy hónapos rémuralmát. A polgári társadalom szervezet­lensége, az örök magyar jóhiszemű hiszékenység lehetővé tették a csa­torna népének könnyű győzelmét. Az úgynevezett intelligens közép­­osztály szinte ölhetett kezekkel várta a bekövetkezendő véget, vagy' sorsunknak idegen hatalmak által való jobbrafordítását. Elfelejtette, hogy nemzetünk erejére és hitére " lehet csak támaszkodnia, mert ide­•_ -- - -—^''íjd­&ácht.yileg-mm jönef és fid jön, annak ára van. 22 esztendő szenvedésének kel­lett eltelelne, hogy a német nem­­zetiszocialista fegyvveres nép csa­patai 1941 június 22-én hajnalban megindulhattak az Európát lángba borítani akaró szovjet-zsidó bolse­vizmus felszámolására. Büszkék le­hetünk arra, hogy ebben a nagy leszámolásban mi is részt vehe­tünk és megtorolhatjuk a 22 év előtt kiontott ártatlan magyar vért, nemzetünk gazdasági és anyagi tel­jes tönkretételét, mely végső fo­kon Trianonhoz vezetett. Az új Európa újjászületésében a kiontott drága magyar vérből új életnek kell feltámadnia. Nemze­tünk tudatában van annak, hogy új életet véráldozat nélkül teremteni nem lehet, ha azt akarjuk, hogy ez az élet egy új ezer esztendőnek alapjait vesse meg. Ezért szívesen és magyar büszkeséggel hozta és hozza meg a magyar honvéd, a magyar anya, apa, gyermek és dol­gozó egyaránt a legszentebb áldo­zatot, amit nemzetünk jövője és boldogsága megkíván. Új időket élünk! Ma már hiába beszélnek, vagy suttognak Moszk­va és London ittragadt ügynökei a demokrácia áldásairól! Ha erről hallunk, szemeink elé tárul a kalo­csai főutca akácfáival és az azo­kon felakasztott gatyás magyar pa­rasztokkal. És szemeink elé tárul sok-sok hasonló kép, mely figyel­meztet bennünket arra, hogy Kun Béláéknak és ivadékaiknak még­­egyszer hatalomra jutniok nem szobai. Odakinnt a harctéren tom­bol a nagy feszámolás harca. Ez a harc életre-h'-lélra mew! Ebben a harcban csakis és kizárólag a ne''"‘eti°z''c'ni~musban megtisztult itt Európa lehet a győztes, mert bűdön,ben lá.n^bn borítja egé 'z Eu­­rón^t a vörös bol^evizmus. 10,,3 tav-’nza in^ul el mai nanrrl - A^i’^en a takarni veté®, olyan 1 s~ az arn*ás! Suttoghatnak, kia’ál- hotunk „ők“, amit akarnak, a jó­zan incrvar túrmU-in-ri ma már ví** ..net-?-“! Tzkiból a­ zöld ta­vaszból nem Eh-tt mé°'e°'vezet pi­ros mra-nat csinálni, mert ez a mi tavaszunkI , íj.. . 1 Mmikov Benesék övösnúiiongva] iidvösöiiék az orosz forradalmai iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiniiimiiiuiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiuiiiuuiiiiiim Az előző világháború otosz hadvezetőségének véleménye a „cseh dandárról“ Ahol a cseh dandár harcolt, az ellenség rendszerint áttörte az arcvonalat Az egykori Csehszlovákia és a szovjet rendszer közötti politikai, katonai és társadalmi összefüggé­seket már számtalan ízben meg­világítottuk. Hogy a Csehszlová­kiát ért vádak Közép-Európa bol­­sevizálását illetőleg nem voltak alaptalanok, azt ezúttal az egyko­ri idényállam elnökének, Benes­­nek saját szavaival bizonyíthat­juk. A Kerenszki-forradalom, ami kísértetiesen hasonlít, ha nem is méreteiben, de jelentőségében a hírhedt őszirózsás Károlyi-forra­dalomhoz, már eleve megterem­tette Lenin győzelmének lehető­ségét. Ez azonban nem gátolta Massaryk Tamást és Benes Eduár­­dot abban, hogy az akkor „jöven­dő” Csehszlovákia politikai és diplomáciai álmait ne kapcsolják össze Oroszország sorsával. Benes a Nemzetek forradalma I. kötetének 62. fejezetében az aláb­biakban ad kifejezést érzelmeinek: „A forradalomba vetett első örömteljes reményeinknek, lapja­inkban a „Ceskoslovenska Samo­­statnost”-ban és a Nation Tchéque­­ben, valamint Prágában és a szö­vetséges országokban élő kolóniá­inknak küldött üzeneteinkben ad­tunk kifejezést. Miljukov lett az orosz külügyminiszter- Ez még nö­velte reményeinket, hiszen szemé­lyes kapcsolatai voltak Masaryk­­hoz és egész akciónkhoz. Arra szá­mítottunk tehát, hogy a forradal­mi Oroszország most fogja csak igazán és őszintén felkarolni ügyünket. Az orosz ideiglenes kor­mány első intézkedései valóban feljogosítottak minket erre a re­ménykedésre.” De Masaryyk sem húzódozott, minden áltagos aggodalma el­lenére a forradalom győzelmének üdvözlésétől. Miljukovhoz intézett táviratában kifejezte ama remé­nyét, hogy az orosz forradalom győzelemre vezeti hadseregét, elő­segíti a lengyelek, a jugoszlávok és csehszlovákok egyesülését, ön­álló kiépülését s Oroszországot és általában a szlávokat szóhoz jut­tatja a világpolitikában. Miljukov azonnal felismerte en­nek a táviratnak előnyeit és azt válaszolta, hogy teljesen­ osztja Masaryk felfogását azokról a kilátásokról, amelyeket a szabad Oroszország a civilizált nemzetek nagy családjának nyújt Közép- és Délkelet-Európa végle­ges átalakítására. Nem meglepő ez a távirat. Hi­szen a mostani világháborúban is pontosan és kísértetiesen rajzolód­nak ki a körvonalai annak az orosz politikának, amely Nagy Pétertől fogva független az állam­formától. A Dardanellákra éppen úgy igényt tart a mai orosz poli­tika is, mint ahogy hagyományos alapon Közép-Európa és Délkelet- Európa uralmára. AZ IDEGENLÉGIÓ Paolo Zappa új könyve A magyar közönség jól ismeri Paolo Zappa nevét a kitűnő olasz író „Ké­mek háborúja” című könyve egyike volt a múlt év kimagasló sikereinek. Új munkája talán még a „Kémek há­borújáénál is izgalmasabb, lebilincse­­lőbb. Az idegenlégióról rengeteg men­­de-monda és a köztudatban, riportok­ban és könyvekben sok fantasztikus történetet olvashatunk róla, olyan hű és meglepő képet azonban senki nem adott még erről a különös alakulat­ról, mint Paolo Zappa ebben a remik beszámolóban. S minden sora hiteles. Csaposlegénynek állt be a légió egyik­ kantinjába, s egy mozgó hadoszloppal több mint kétszázötven kilométer mé­lyen nyomult be a sivatagba, kikog­­nitóját sikerült mindvégig megőriznie Nem útleírást ad, hanem emberi sor­sokat ábrázol, elbeszélése ezért vá­lik minden regénynél izgalmasabbá. Feltétlenül tárgyilagos, hőseinek életé­ben éppenúgy észreveszi az örök em­berit, mint az időszerűt, ezért hat áb­rázol­ást az irodalmi élmény erejével. Nemcsak az idegenlégió szervezetét, furcsa világát ismerjük meg, hanem a légionáriusok lelkét is; az ő hősei nemcsak vakmerőek, hanem emberek is: szívük is van. Zappa mindezt tár­gyilagosan, nagy emberismerettel és művészettel mutatja be. A válalkozás, ahogyan az író anyagát összegyűjtöt­te, s a mű, hogyan anyagát megírta: elragadó, bravúros. Fordította dr. Pon­­grácz Alajos. ... ._ A délszláv államok egyesítésének vágya Mint mondottuk, ez is az évszá­zados orosz politika törekvése. Már a Balkán-háborúban megmu­tatkoztak ezek a törekvések, de legjobban akkor döbbentették meg Európa közvéleményét, amikor nyilvánvalóvá vált Miljukov aláb­bi nyilatkozata: „A csehszlovák állam megala­pításával gátat vetünk a szláv or­szágok ellen irányuló német hódí­tó törekvéseknek. Német-Ausztriát és Magyarországot néprajzi hatá­raik közé kell szorítani. Az olaszo­kat Olaszországgal, a románokat Romániával, az ukrán területeket a mi Ukrajnánkkal kell egyesíte­ni. A történelemadta természetes megoldás valamennyi délszláv or­szág egyesítését is megköveteli.” Az orosz hadvezetőség bizalmatlan a „cseh dandár”-ral szemben Az orosz hadifogságba esett, helyesebben nagyobbrészt átszö­kött cseh katonákból — szláv testvériségi alapon — az oroszok először egy cseh emigrációs szer­vezetet, a „druzsinát” alakították ki, majd Masarykék egyre jobban követelték, hogy ebből a szerve­zetből alakítsák meg az önálló cseh dandárt. A cseh dandárral azonban felette sok baj volt. Hiá­ba tárgyalt Masaryk számtalan­szor Kornilov­val és Bruszilov­­val, kiderült, hogy ezek a cseh hadseregnek nem tu­lajdonítottak különösebb értéket. Ezt a tényt maga Masaryk állapí­totta meg felette keserűen. Végül is azonban a cseh dandár keret­formában, majd feltöltve is meg­alakult. Köszönet azonban nem volt bennünk. Az orosz táborno­kok igyekeztek a cseh csapatokat inkább arcvonal mögötti szolgálat­ra felhasználni, mert szinte „le­gendává” vált az, hogy ahol a cseh dandár harcolt, ott az ellenség feltétlenül áttörte az arc­­vonalat.­­ De beszéljen erről a kérdésről a legfőbb koronatanú, Masaryk em­lékirata: „Meg kell említenem — írta Masaryk, — hogy honfitársaink viszálykodása, kölcsönös árulko­­dásaik és panaszkodásaik mennyi­re lehangolták az orosz katonai köröket. Voltak a hadseregnek tagjai, akiknek nem tetszett e ka­­tonásdi­ játék. De az hangolta leg­jobban ellenünk az orosz polgári és katonai hatóságokat, hogy sa­ját embereink is húzódoztak egy nagyobb hadsereg felállításától. Mindenesetre tény, hogy az oroszoknak a túl könnyelműen és lelkendezve befogadott szláv test­vérek meglehetősen sok gondot okoztak. Masaryk elkeseredve ál­lapította meg, hogy „mi a cári Oroszországnak csak másodren­dű testvérei voltunk. Csak másod­rendű szlávoknak számítottunk.” Érdekes, hogy a történelem va­lóban mennyire ismétli önmagát. Simovicsék belgrádi puccskormá­­nya ugyanilyen vágyálmokkal te­kintett Moszkva felé, mint egykor Benes és Masaryk és íme, mi lett az eredmény. A bomba sújtotta belgrádi házak tövében ugyanúgy elmélkedhetnek az irrationális po­litikai álmodozók az idők jelein és a realitás felismerésén, mint ahogy sorstársaik a Hradzsinban, avagy a rombadőlt Varsóban. Zámbory Antal Március 26-án kezdődik a Turul Szövetség nagy érdeklődéssel várt országos követtábora Közel 150 követ jelentette be részvételét Nemcsak az egyetemeken és a főiskolákon, hanem az ország töb­bi városaiban is, ahol a Turul Szö­vetség társadalmi szervezetei mű­ködnek, hónapok óta nagy érdek­lődés előzi meg a Turul Szövetség országos követtá­borát, amelynek különös jelentősége, hogy nemcsak új vezérséget választanak, hanem döntenek a Turul Szövetség át­szervezéséről is. A napokban ért véget az az ifjú­sági megbeszélés,­­ amelyen a Szö­vetség tanár­ elnökének, Fülei- Szánthó Endre dr. egyetemi tanár­nak vezetésével a Turul Szövetség egyetemi és főiskolai szervezetei­­­­nek fiatal vezetői arra a megálla­podásra jutottak, hogy a Turul Szövetség bajtársi egyesületeire nemzeti szempontból szükség van, de az ifjúsági tagozat a társadal­mi résztől szétválasztandó. Külön-külön követléboron ha­tároz a társadalmi és az ifjú­sági Turul Szövetség Hír szerint hasonlóképpen hatá­roz a Turul Szövetség hétfőn este összeülő Nagy­ Tanácsa is és így minden biztosíték megvan arra, hogy ez a szervezeti szétválasztás a fiatalabb és idősebb bajtársak legteljesebb egyetértésével, a mai háborús idők komolyságá­nak megfelelő bajtársias szellem­­­ben megy majd végbe. A közös követtábor csupán a szétválasztás kérdésében határoz. A második napon a Turul Szövetség ifjúsági és társadalmi egyesületei­nek vezetői már külön-külön követtáboron tanács­koznak,­­ ezen határozzák meg saját alap­szabálytervezetüket­­ és egymástól­­ függetlenül választják meg vezérsé­­güket. Március 26-án a lillafüredi Palo­ta-szállóban kezdődik és vasárnap ér véget ez a XXII. országos kö­vettábor, amelyre a budapesti jo­gászok, közgazdászok, gyógyszeré­szek, képzőművészek,­ mellett a pé­csi, szegedi, debreceni egyetemek ifjúsága, továbbá Budapest, Debre­cen, Pécs, Szabadka, Békéscsaba, Kaposvár, Győr, Veszprém, Szen­tes, Szolnok, Kecskemét, Miskolc, Hódmezővásárhely és a többi vá­rosok társadalmi szervezeteinek Turul-vezetői is megjelennek. Ki lesz a Társadalmi Turul fővezére? Az ifjúsági Turul vezetője a jövő­ben csakis 26 éven aluli egyetemi vagy főiskolai hallgató lehet. Ifjú­sági körökben máris több nevet emlegetnek. A társadalmi Turul fővezérének a személyében értesülésünk szerint már megtörtént a megyezés. Min­denesetre a követtáboron fogják az egyesületek vezetői alapszabály­­szerű módon megválasztani az új fővezért, akivel szemben több kö­vetelményt támasztanak, hogy al­kalmas legyen az újjáalakítandó társadalmi bajtársi egyesületek ve­zetésére. Olaszország és az európai diplomá­cia a XVIII. száz­dban címmel Rodolfo Mosca a budapesti Pázmány Péter tu­dományegyetem nyilvános rendes ta­nára hétfőn március 22-én és március 26-án, pénteken délután 6 órai kez­dettel az Olasz Kultúrintézetben (IV., Eskü­ út 5.) előadást tart.

Next