Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-08-01 / 4. szám

VÍZÜGYI ESEMÉNYNAPTÁR Adatok a Tisza-szabályozás történetéhez III. A XIX. század és különösen a reformkor vízimunkálatainak története a köztudatban szinte egybefonódott Vásárhelyi Pál nevével. És mél­tán, mert Vásárhelyi nemcsak a kor műszaki kultúrájának egyik kimagasló képviselője, ha­nem a XIX. század legjelentősebb magyar mű­szaki munkálatainak, a Tisza szabályozásának és a Tiszavölgy ármentesítésének tervezője volt. Neve mintegy a kor műszaki kultúrájának jel­képévé vált. Sajnos azonban abban is osztozik a jelképek sorsában, hogy a közvéleményben róla kialakult kép még ma sem világos: számos tekintetben ki­egészítésre, sőt helyesbítésre szorul. Bármennyire kimagasló zseni is volt ugyanis Vásárhelyi Pál, ez a leegyszerűsítő jelképpá­­emelés valójában nemcsak nagyságának elisme­réséből, hanem ugyanakkor a XIX. század ma­gyar műszaki kultúrájának nemismeréséből is fakad. Nem szabad tehát, hogy elhomályosítsa azt a tényt, hogy Vásárhelyi munkássága nem­zedékek tevékenységének kiterjedése volt: mér­nök generációk sora készítette elő az ő és kor­­társai eredményeit — s a szabadságharc bukása, valamint nem kis részben Vásárhelyi korai tra­gikus halála miatt — újabb nemzedékek sora tudta csak megvalósítani terveit és elgondolásait. A magyar vízszabályozások történetének rész­letes monográfiája, sőt talán egy új Vásárhelyi­­monográfia lenne csak képes Vásárhelyi Pál jel­képpé vált nevét méltó tartalommal megtölteni. Jelen megemlékezésünk a Vásárhelyi arckép szükséges helyesbítésének néhány legfontosabb mozzanatára hívhatja fel csak a figyelmet. E helyesbítés, mely életművének reálisabb értékelését kívánja szolgálni, kétirányú: egyfelől igyekszik körülhatárolni működésének valósá­gos körét, másrészt pedig fel kívánja hívni a figyelmet főművére, a sokáig lappangott „általá­nos Tisza-szabályozási tervének” fontosságára. Ugyanis gyakran még a vízépítés történetének írói is „Vásárhelyi-féle térképekéként emleget­ték a dunai és a tiszai felmérésnek azokat a lapjait is, melyek valójában nem az ő irányítása alatt, hanem — két másik kimagasló kortársa — Huszár Mátyás és Lányi Sámuel vezetésével ké­szültek. — Másfelől pedig nem egyszer elvitat­ták, hogy ő készítette volna az első részletes és az egész folyóra kiterjedő Tisza-szabályozási tervet, s Paleocapa ellenjavaslatát ill. bírálatát tekintették az első átfogó szabályozási javaslat­nak. Vásárhelyi ugyanis a Tisza-szabályozás alapjául szolgáló felvételek készítésében — a korai Huszár-féle Körös-felméréstől (1818—1822) eltekintve — nem is vett részt, a munka veze­tője méltatlanul elfeledett kortársa Lányi Sá­muel volt (1834—1846). Vásárhelyi maga csupán mint a felmérést végeztető főhatóság a Vízépítési Igazgatóság munkatársa — hajózási mérnöke — kísérte figyelemmel azokat.­­Ugyanígy a Duna­­felmérés jelentős részét is tanítója, Huszár Má­tyás készítette. Az ő érdeme azonban a legnehe­zebb befejező szakasz elkészítése mellett a fel­mérés és a tervezés szempontjából egyaránt nél­külözhetetlen egységes országos alapszint meg­állapítása: az adriai tengerszint áthozása a Duna völgyébe.) Ugyanígy helyesbítésre szorul az a — szinte az egész szabályozási terv alaposságát kétségbe­vonó — nézet is, mely szerint a tervek kidol­gozásában a Tisza-felmérés mérnökeinek nem volt lényeges szerepe, s 1845/46-ig csak a sokat vitatott Beszédes-, Lám- és Galambos-féle ter­vek készültek volna el a Tisza szabályozásával és ármentesítésével kapcsolatban. Ezzel szemben a Tisza mentén már a XVIII. század vége óta folytak töltésépítések s készültek átmetszések is [pl. Orczy Lőrinc biztossága alatt 1774—1782 között, Balla Antal ókécskei átmetszési javas­lata, mely Vásárhelyi tervében a 79. átvágás­ként szerepelt (1781) stb.]. A felmérések be­fejező szakaszában pedig a tiszai mérnökök ma­guk is készítettek — a felmérési lapok mel­lett — különböző töltésfejlesztési és átvágási terveket, s kétségtelennek látszik, hogy a Vásár­helyi-féle terv részben ezeknek a részlet­tervek­nek egységes összefoglalását, részben követke­zetes, elvszerű és átfogó kiépítését jelentette. Voltak előzményei az egységes Tisza-szabá­lyozás elvének is: a Tisza felvidéki mellékfo­lyóinak szabályozására kiküldött kir. biztos Orczy Lőrinc már 1775-ben javaslatot terjesz­tett elő az egész Felső-Tisza szabályozására, Balla Antal pedig már 1781-ben a Tiszaszabá­­lyozás általános elveként javasolta az átvágá­sokkal való szabályozást. A gondolat további fejlődésével Huszár Mátyásnál találkozunk, aki a Körösök szabályozási tervei mellett a befogadó Tisza szabályozásával is foglalkozott s tervei — 120 átvágási javaslattal — a Vásárhelyi­féle tervek közvetlen előfutár­ ának tekinthetők (1818—1822). így a Tisza szabályozása 1846-ra nemcsak a közvéleményben volt előkészítve — Széchenyi agitációs munkája és a Tiszavölgyi Társulat megszervezése nyomán — hanem műszakilag is: sok évtizedes helyi tapasztalatok, tervek és a o­rszágos 127 VÍZÜGYI LEVÉLTÁR J

Next