Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 1. szám
ban nem tapasztalt méretű kiterjedése, elsősorban ezekre az önkényes, más érdekeket tekintetbe nem vevő vízhasználatokra vezethető vissza. A vízszabályozások ügyét Szatmár megye már 1751- ben az országgyűlés elé vitte, majd a környező megyék: Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplén és Ugocsa is csatlakoztak a panaszosokhoz. A malomtulajdonosok megrendszabályozása és a vízi munkálatok összhangjának biztosítása érdekében kir. biztos kiküldését kérték az Ecsedi-láp lecsapolását megkezdő Károlyi Ferenc személyében. Erre azonban ekkor még nem került sor. Az országgyűlés csupán a malmok felülvizsgálatát elrendelő 1751 .XIV. tc. törvénybe iktatásával nyújtott némi segítséget a vízszabályozások ügyének. Csak az 1770-es években került ismét napirendre a felső-tiszai mellékfolyók szabályozásának kérdése. Ekkor Kvassay József kir. biztos rövid szereplése után az uralkodó 1774. szept. 12-én Orczy Lőrinc báró tábornagyot, a kiváló hadmérnököt, Abaúj-megye főispánját — az irodalomtörténetből jól ismert főúri költők egyikét — küldte ki a Tisza jobb oldali mellékfolyói: a Bodrog, Ung, Latorca és Laborca szabályozására. (A Tisza bal parti mellékfolyóinak szabályozására ugyanakkor Károlyi Antal kapott megbízást.) Az idős, csaknem hatvan éves főúr, írásainak tanúsága szerint, érthető bizalmatlansággal fogott a számára újszerű és idegen feladat megoldásához, mely a kormányzat megfelelő anyagi és műszaki segítsége nélkül és a megyék vonakodása miatt, nem sok sikerrel kecsegtetett. .. szükséges egy embert találni. Ki tud szenvedéssel országot czirkálni: Küldjük Ortzit, majd ő meg fogja vizsgálni. Lehet-e pénz nélkül nagy dolgot csinálni...” (írja barátjához Barcsay Ábrahámhoz szóló verses levelében). Növelte bizalmatlanságát, hogy a melléje kirendelt kamarai mérnök, a különben kiváló szakember, Groschmidt József egyszeri szakvélemény-adással vélte teljesíthetőnek megbízását. A feladat nagyszerűsége azonban hamarosan felkeltette érdeklődését: a helyzet gondos és nagy műszaki érzékről tanúskodó felmérése után, maga terjesztett elő a Helytartótanácshoz és a kamarához egy részletes javaslatot — az egész Felső- Tiszavölgy vizeinek rendezésére (1775. máj. 21.). Közben sikerült rábírnia az érdekelt megyéket — Zemplént, Bereget, Ungot és Szabolcsot is — a kártékony malmok lerombolására, illetve gátjaik kiigazítására. Sikerült elkészíttetnie a megyei mérnökökkel a szabályozandó folyók felmérését, az átvágandó kanyarok kijelölését, aminek alapján 1775 tavaszán a folyóparti fák kivágatásával megkezdődhettek a szabályozási munkálatok is. A tervek felülvizsgálatára és a megyei mérnökök munkájának egységes műszaki vezetésére azonban nem kapott segítséget. A Helytartótanács hiába rendelte ki Huberth Zsigmond kamarai tanácsost, a kamara a kért segítséget megtagadta, sőt Welcher József hajózási igazgató is csak hosszas huzavona után biztosította Krieger Sámuel kiküldetését. Úgy látszik, hiába hozta létre a haladó, „felvilágosult” szándékoktól vezetett uralkodó a műszaki igazgatás központi intézményeit: a korlátolt hivatali bürokrácia féltékenykedése elgáncsolta Orczy széles látókörű kezdeményezését. A Tiszavölgy egységes szabályozására vonatkozó javaslatát rosszindulatúan „hatáskörtúllépésnek” minősítették, s csak egy baráti közbenjárásnak köszönhette, hogy az uralkodó nem megrovással, hanem elismeréssel fogadta azt. A kért támogatást azonban így sem kapta meg. Érthető tehát, hogy a királynői parancs iránti lojalitásból és a feladat iránti lelkesedésből végzett munkájáról saját maga is keserű öngúnnyal emlékezett meg barátjához írt verseiben: „Ismét megbutykáztam Tiszának árjait, Ott töltém, itt nyitám iszapolt árkait, Krieger zsinórával mérvén tsavargásit, Jobb egyenességre intéztem folyásit. De mikor én repedt hajlongó hajótskán Tekenő formára vésett zsolnabotskán kiteszem lelkemet véletlen veszélynek, Béts, Pozson, Társaim engem tsak nevetnek.” Hiába igyekezett az uralkodót és a kormányhatóságokat meggyőzni arról, hogy az egységes szabályozás elsősorban a kamara érdeke: a hajózás — a sószállítás és faúsztatás — lehetőségeinek biztosításával, olcsóbbításával, s hogy a munka költségei rövid idő alatt megtérülnének. Már-már úgy látszik, hogy sikerül megnyernie a megyéket és a kancelláriát egyaránt a nagy vállalkozáshoz, amikor — valószínűleg egy rosszindulatú, s javaslatát lekicsinylő, kigúnyoló előadói jelentés hatására — végül is teljesen elejtik az egész tervet. Még megkapja ugyan a máramarosszigeti és pozsonyi kamaráktól átengedett kisebb hajókat és két kotróhajót, a vezetése alatt működő folyószabályozási bizottság is szorgalmazza még egy ideig az Ung és a Laborca szabályozását, maga is reménykedik még a karádi Tisza-kanyar átvágásának megvalósításában, azonban 1776—1777 után, főleg a Tiszán, már nem tud komolyabb eredményeket elérni. Az elutasító királyi leirat után nemcsak a Helytartótanács vonja meg tőle a támogatását, hanem — miután érezték, hogy nem áll mögötte a királynő — a megyék is cserbenhagyják. Így azután, sokévi meddő erőfeszítés után végül is kénytelen feladni a kilátástalan küzdelmet, s amikor Mária Terézia meghal, benyújtja lemondását. Lemondó levelében (1782. máj. 19.) beszámol végzett munkájáról és ismételten összefoglalja javaslatait. Eszerint teljes hosszában szabályozta az Ung, a Latorca és a Laborca folyókat, töltéseiket kijavíttatta, medrüket kitisztíttatta, a víz lefolyását akadályozó malomgátakat és malmokat elbontatta, s a szükséges helyeken is malomcsatornákat ásatott, így a vidék Ungvártól Zemplénig, megszabadult az állandó árvizek veszélyétől. Legfontosabbnak tekintett feladata, a felsőbb utasítás ellenére végzett Tisza-szabályozás terén, megfelelő támogatás és műszaki segítség hiányában kevés eredményt ért el, de itt is végzett átmetszéseket, partvédő munkálatokat, s végig megtisztíttatta a medret, amivel lehetővé tette a Tisza hajózását a sószállító hajók számára egészen Tokajig. A Felső-Tisza egységes szabályozásának terve a 18. század végén még korai volt. Az ország társadalmi-gazdasági fejlődése csak a 19. század derekán tette időszerűvé a Tisza-szabályozás, illetőleg a Tiszavölgy vízrendezésének megkezdését. Éspedig most már nem elsősorban a hajózás fejlesztése végett, hanem az ármentesítés, a lakott és művelt területek védelme és kiterjesztése érdekében. P. Károlyi Zsigmond 21