Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-10-01 / 5. szám
lépcső is, mely újabb félmillió holdnyi területre juttatja el az öntözővizet. Bizonyosra vehetjük, hogy majd a Csongrádi Vízlépcső, a távolabbi jövőben pedig a Záhonynál és Vásárosnaménynál tervezett vízlépcsők felsorakoznak a Tisza csatornázás két első nagy művéhez, betetőzik a nagy alkotást, melynek korszakos jelentőségét hirdeti Vásárhelyi Pál és a Tisza-szabályozás emlékműve. A Tisza szabályozásának, Vásárhelyi Pál gazdag szellemi örökségének állít méltó emléket a most felavatásra kerülő emlékmű: Grantner Jenő Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. Jelképes jelentőségű, hogy a szobor itt magasodik a munka megkezdése helyén emelt Széchenyi emlékoszlop közelében. A magyar vízgazdálkodás történelmi adóssága volt, hogy itt e helyen megörökítse a haladás és a nép érdekeit felismerő, a néppel és a népért alkotó, kimagasló történelmi alak, Vásárhelyi Pál, a nagy vízimérnök emlékét. A Tisza árvédelmi töltéseinek végtelenbe nyúló „talapzatára” emelt és szinte a töltésrendszerrel egybeépült emlékmű, —< maga is részévé vált a történelmi jelentőségű alkotásnak. Méltó módon hirdeti az emberi tudás és összefogás erejét, az ember természetátalakító tevékenységének lehetőségeit. A művészi kompozíció Vásárhelyit, a zseniális tervezőt, a nagy művet megvalósító földmunkástömegek körében örökíti meg. Híven tolmácsolja ez történelemszemléletünket is, amely szerint a nagy egyéniségek történelmi szerepe a nemzet törekvéseivel való egybeforrottságon, a társadalom érdekeinek felismerésén és a haladás szolgálatán alapul. Mert Vásárhelyi Pál munkáját a Tisza-szabályozás nagyszerű tervét mérnökgenerációk, elődök és kortársak működése készítette elő és nemzedékek sora valósította meg. Hirdesse ez az emlékmű az emberi akarás, a nehézségeken győzedelmeskedő alkotó erő nagyságát, népünk háláját, a vízügyi szolgálat kegyeletét és tiszteletét Vásárhelyi Pál, a nagy tervező, a nagy művet megvalósító mérnökök és a névtelen földmunkások tízezrei iránt. Lelkesítse újabb országépítő, népünk boldogulását szolgáló tettekre a ma és a jövő nemzedékét. A Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) 1947-ben, Londonban alakult meg. A szövetség munkájában ma már 36 tagország vesz részt, de számos más állam vízügyi intézményével is szervezett kapcsolatot tart fenn. Ez évi kongresszusát Bécsben tartotta, amelynek napirendjén a vízgazdálkodás legidőszerűbb és legfontosabb kérdéseit tárgyalták meg és amelyek napjainkban már nemcsak az egész civilizált világ szakembereit, de politikai vezetőit is egyre közelebbről érdeklik. A vízellátás olyan üggyé vált, amely nemcsak mindennapjaink, de az emberiség jövője szempontjából is egyre döntőbb kérdéssé terebélyesedik. Az IWSA tagjai sorában ott található a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, India és még számos kisebb és nagyobb, fejlett nyugati és feltörekvő új állam képviselői. A Bécsben megrendezett kongresszuson mintegy 2000 szakember vett részt, akik közül mintegy 1500 küldött a világ minden részéből érkezett az osztrák fővárosba. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetőjével az élen népes magyar küldöttség is részt vett a kongresszus munkájában, amely ez alkalommal átfogóan a vízdíj, a vizet terhelő íz- és szagártalmak megszüntetésének módszereit, legújabb eredményeit, továbbá vízkészletgazdálkodás matematikai programozásának kérdéseit vitatta meg, de albizottsági üléseken kevésbé fontos témák részletkérdéseit is vizsgálta. A széles újságolvasó közönség szempontjából a legélénkebb érdeklődésre ezúttal főként a második napirendi pont anyaga tarthatott számot. Az erősen iparosodott (és ez hovatovább a fejlett agrárországokra is mindinkább vonatkozik) mind több és nagyobb kapacitású felszíni vízművet állítanak a lakosság és az ipar vízellátásának szolgálatába. Jóllehet e felszíni vízművek bakteriológiai szempontból teljesen kifogástalan vizet termelnek, tehát veszélytelenek, sok helyütt kellemetlen ízeket és szagokat hordoznak, amelyek semmiképpen sem tartoznak a kifogástalan minőségű ivóvíz ismérvei közé. A tudomány és a technika a vizek íz- és szagmentesítését már megoldotta. Az ózonizálás például a legmakacsabb fenolszagot is eltávolítja a tisztított vízből. Nagy hátrány azonban, hogy az ilyen ózonizáló berendezés és az üzemeltetéshez szükséges villamos áram költsége ma még viszonylag magas. A kongresszussal egyidőben az IWSA a bécsi Hofburgban kialakított Kongresszusi Központ területén rendkívül gazdag szakmai kiállításon mutatták be a vízgazdálkodás legfejlettebb berendezéseit és eszközeit. A kiállítók között ott találhattuk az Eternit Group of Companies, a Montan-Forschung, Passavant Werke, a Patterson Candy a International Ltd, a The Permutit Co Ltd, a The Santab-Pressure Pipe (Svédország), a Wallace-Tiernan Ltd és számos más nagy szakmabeli világcég termékeit, amelyek a tapasztalatcsere igazán gazdag lehetőségét tárták fel a kiállítást látogató szakemberek számára. Érthetően nagy teret kapott a kiállítás porondján az íz- és szagmentesítés különféle eljárásait bemutató anyag. A kiállítók között jelen volt a Degremont cég is, amely nemrégiben helyezte üzembe Párizs külvárosában, Orly-ban egyik legtökéletesebb ózonizáló berendezését, amely Párizs biológiai és ipari anyagokkal, tömény szennyvizével terhelt Szajna-vízből a legkifogástalanabb ivóvizet készíti. Az IWSA legközelebbi kongresszusát 1972-ben az Amerikai Egyesült Államokban, előreláthatóan New Yorkban tartja. 134