Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-10-01 / 5. szám
Vízügyi feladatok a Velencei-tó környezetében A vízgazdálkodással szemben támasztott igényeket a mindenkori gazdasági környezet, a társadalmi körülmények határozzák meg. Ebből eredően vetődött fel az 1780—90-es években az a gondolat, hogy a mezőgazdasági területek növelése érdekében a Velencei-tavat le kellene csapolni. Fejér vármegye hites földmérője, Chiapo Beniaminus (Csapó Benjámin) 1872-ben el is készítette a lecsapolási tervet „Observationes hydraulicae de lacu welentzensis” címmel. Szerencsére a terv csak terv maradt, s így hazánknak ez a szép természeti kincse azokat az igényeket elégítheti ki, melyek a modern kor emberénél létszükségletté és egyben termelési tényezővé is váltak. A Velencei-tó ma a hazai üdülőkultúra egyik fontos bázisává fejlődött, s ilyen jellegű szerepe a vártnál is lényegesen nagyobb mértékben növekszik. Az üdülési igények nagyfokú emelkedése egyúttal azt is jelenti, hogy a tóhoz fűződő egyéb érdekek (nádgazdálkodás, halászat, természetvédelem stb.) figyelembevételénél az üdülési érdek elsődlegességéből kell kiindulnunk. Természetesen, ennek az érdeknek a kielégítése, a vízgazdálkodási feladatokon túl, számos más ágazat (közlekedés, kereskedelem stb.) fejlesztését is maga után vonja. A vízgazdálkodási kérdések megoldása nélkül azonban — valamennyi érdeket szem előtt tartva — lehetetlen a további fejlesztés. A vízgazdálkodási tennivalók végrehajtását tehát megalapozó, nélkülözhetetlen előfeltételnek kell tekintenünk. Ez tükröződik az 1009/1969. Korm. számú határozatban is, mely a célkitűzést az alábbiak szerint fogalmazza meg: „A Velencei-tó és környéke fejlesztése során fokozott figyelmet kell fordítani az üdülés és az idegenforgalom, a vízi sportok, a horgászat és a természetvédelem terén egyre növekvő társadalmi igények megfelelő kielégítésére.” A teendők meghatározásánál a hivatkozott kormányrendelet így intézkedik: „Az üdülőterületek fejlesztése során elsősorban a következő feladatokat kell megoldani: a) a Velencei-tó vízszintjének megközelítően állandó szinten tartása érdekében a már megkezdett 4 millió m3-es zámolyi víztározó befejezésének gyorsítását és a tervezett 11 millió m3-es pátkai víztározó megépítését, továbbá a Dinnyés—Kajtori csatorna vízáteresztő képességének bővítését, b) a tó vízpartjának szabályozását — a természetvédelmi terület vízpartjának és védő Zámolyi tárolótó töltése és vízleeresztő zsilipje A zámolyi tárolótó töltése 193