Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1971-12-01 / 6. szám

len kapcsolatban levő folyók és általuk okozott mocsá­rak és kiöntések rendezését, korlátozását, illetőleg lecsa­­polását, nemkülönben az egész tiszavölgyi vízszerkezet­nek bárminemű hasznosítását belefoglaljuk ..(L. Esz­metöredékek 14. p. és Szerződvény 1846. jan.) — Vásár­helyi pedig tudományos-műszaki szempontból indokolta az egységes rendezés szükségességét: a Tisza vízrajzi felmérésének adataival támasztotta alá, mintegy induk­tive bizonyította Széchenyi elgondolásainak helyességét, hangsúlyozva, hogy a kitűzött cél elérése: „a Tiszánál.. . csak nagyobb szakaszokban eszközlendő általános sza­bályozás által egy kitűzött terv szerint sikerülhet.” (I. m. 11. p.) Ugyancsak itt olvashatunk először — Széchenyinek már említett, s valamennyi erő összefogását célzó szer­vezési elgondolásai műszaki indokolásaként — arról a döntő jelentőségű felismerésről, ami talán Vásárhelyi legfőbb érdeme, hogy az ármentesítés és folyószabályo­zás egymástól elválaszthatatlan feladat, s a folyó szabá­lyozásába a töltésezett árvízi meder, vagyis a hullámtér szabályozása is beleértendő. [De felmerül itt, mint látni fogjuk — ha a terjedelmi korlátok miatt olykor csak utalásszerűen is — számos más és teljes jelentőségében csak később felfogott kérdés is, melyek csak a Bach­­korszakban szorultak (átmenetileg) háttérbe: az árvíz­szint várható és szükségszerű emelkedése, a különálló öblözetek kialakításának és a belvízlevezető zsilipek épí­tésének szükségessége is stb.] A továbbiakban részletesebben, fejezetenként nézzük meg mi újat hozott a II. Vásárhelyi-terv az Előleges ja­vaslathoz viszonyítva , és milyen végzetes következmé­nyekkel járt, hogy a tervet az önkényuralom bürokrá­ciája eltüntette, s így az nem szolgálhatott a szabályo­zási munkálatok alapjául, ill. vezérfonalául. Ugyanekkor beszámolunk arról is, hogy az eltüntetett, ill. szétszórt tervanyagból ez ideig mit sikerült megta­lálni és azonosítani. (Folytatjuk.) P. Károlyi Zsigmond Л Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség XIV. kongresszusa A Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) XIV. kongresszusát 1971. VIII. 30—IX 3. között Párizsban tartotta. A kongresszus napi­rendjén a következő ülési témák szerepeltek: A) Átadási problémák folyadéki áramlásban. B) Hidrodinamikus erők nem-permanens álla­potban. C) Nem egyenletes anyagú alluviális medrek változásai. D) A hordalék torkolatokban és deltákban. A műszaki ülések mellett öt tárgykörben sze­mináriumi ülések voltak: 1. Hordaléklerakódás tározókban és ennek meg­előzése. 2. Kavitáció a vízépítési műtárgyakban. 3. Árhullámlevonulás árterületen. 4. Vízgyűjtő területeken a vízgazdálkodás-fej­lesztés, figyelemmel a gazdasági szempontokra. 5. Beszivárgás nem telített talajokban. A műszaki ülési témákhoz beküldött dolgozato­kat összefoglaló beszámolók keretében ismertet­ték, a szemináriumi tárgykörhöz küldött dolgoza­tokat a szerzők személyesen mutatták be. A kong­resszusra három magyar dolgozatot küldtek ki, kettő a szivárgás (dr. Kovács György, dr. Böcker Tivadar), egy az árvíz levonulása (dr. Starosolszky Ödön) tárgykörében. A kongresszus különböző vi­táiban hat magyar hozzászólás hangzott el. A kongresszuson különböző szervek képviseletében és támogatásával dr. Bogárdi János, Decsi Sán­­dorné, Györke Olivér, dr. Hankó Zoltán, dr. Haszpra Ottó, dr. Kozák Miklós és dr. Staro­solszky Ödön, a kongresszust követő tanulmány­úton pedig dr. Hankó Zoltán vett részt. A hidraulika tanulmányágának fejlődését te­kintve megállapítható a kongresszus tükrében, hogy a nem permanens vízmozgásokhoz kapcso­lódó jelenségek, a lebegő és az oldott anyagok el­keveredését leíró turbulens diszperzióra vonatko­zó, valamint számítógépek alkalmazásához kap­csolódó módszertani vizsgálatok folynak nagy súllyal. A kongresszuson kereken 600 résztvevő jelent meg. Különösen nagy létszámú volt a francia de­legáció mellett a 45 fős szovjet delegáció. A Delft-i Nemzetközi Hidraulikai Továbbképző Tanfolyam hallgatóinak jó részét is delegálták. A kongresszus időtartama alatt több párizsi hidraulikai laboratóriumban lehetett látogatást tenni. A francia hidraulikai laboratóriumok első­sorban felszereltség és műszerezettség tekinteté­ben járnak a magyar hidraulikai kutatás előtt. A vezetőség választása során az IAHR új elnö­kévé Hayashi japán egyetemi tanárt választották meg. A magyar hidraulikai kutatás jelentős nem­zetközi elismerésének számít, hogy dr. Bogárdi János akadémiai levelező tagot a 7­ tagú vezető­ségbe beválasztották. Korábbi tárgyalások alapján megfelelő hivatalos meghívás esetén a folyami hidraulikai és a jéghidraulikai bizottság 1974-ben Budapesten kíván közös szimpoziont rendezni. A következő kongresszusra 1973-ban Isztambul­ban ,,A hidraulikai kutatás és a mérnöki gyakor­lat, különös tekintettel az emberi környezetre” mottóval kerül sor. A Magyar Tudományos Akadémia és az Or­szágos Vízügyi Hivatal védnöksége alatt nemrég megalakult IAHR Magyar Nemzeti Bizottság (el­nök dr. Kozák Miklós egyetemi tanár) fontos fel­adata, hogy a jövőben nemzetközi kötelezettsé­geinknek eleget téve, az egyesületbeli tevékeny­séget nagyobb arányú magyar részvétellel élén­kítse. Így felmerül a kereken 2500 egyéni tagot képviselő egyesületben a magyar kutatók egyéni tagságának szükségessége. Dr. Starosolszky Ödön 229

Next