Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-12-01 / 6. szám
len kapcsolatban levő folyók és általuk okozott mocsárak és kiöntések rendezését, korlátozását, illetőleg lecsapolását, nemkülönben az egész tiszavölgyi vízszerkezetnek bárminemű hasznosítását belefoglaljuk ..(L. Eszmetöredékek 14. p. és Szerződvény 1846. jan.) — Vásárhelyi pedig tudományos-műszaki szempontból indokolta az egységes rendezés szükségességét: a Tisza vízrajzi felmérésének adataival támasztotta alá, mintegy induktive bizonyította Széchenyi elgondolásainak helyességét, hangsúlyozva, hogy a kitűzött cél elérése: „a Tiszánál.. . csak nagyobb szakaszokban eszközlendő általános szabályozás által egy kitűzött terv szerint sikerülhet.” (I. m. 11. p.) Ugyancsak itt olvashatunk először — Széchenyinek már említett, s valamennyi erő összefogását célzó szervezési elgondolásai műszaki indokolásaként — arról a döntő jelentőségű felismerésről, ami talán Vásárhelyi legfőbb érdeme, hogy az ármentesítés és folyószabályozás egymástól elválaszthatatlan feladat, s a folyó szabályozásába a töltésezett árvízi meder, vagyis a hullámtér szabályozása is beleértendő. [De felmerül itt, mint látni fogjuk — ha a terjedelmi korlátok miatt olykor csak utalásszerűen is — számos más és teljes jelentőségében csak később felfogott kérdés is, melyek csak a Bachkorszakban szorultak (átmenetileg) háttérbe: az árvízszint várható és szükségszerű emelkedése, a különálló öblözetek kialakításának és a belvízlevezető zsilipek építésének szükségessége is stb.] A továbbiakban részletesebben, fejezetenként nézzük meg mi újat hozott a II. Vásárhelyi-terv az Előleges javaslathoz viszonyítva , és milyen végzetes következményekkel járt, hogy a tervet az önkényuralom bürokráciája eltüntette, s így az nem szolgálhatott a szabályozási munkálatok alapjául, ill. vezérfonalául. Ugyanekkor beszámolunk arról is, hogy az eltüntetett, ill. szétszórt tervanyagból ez ideig mit sikerült megtalálni és azonosítani. (Folytatjuk.) P. Károlyi Zsigmond Л Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség XIV. kongresszusa A Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) XIV. kongresszusát 1971. VIII. 30—IX 3. között Párizsban tartotta. A kongresszus napirendjén a következő ülési témák szerepeltek: A) Átadási problémák folyadéki áramlásban. B) Hidrodinamikus erők nem-permanens állapotban. C) Nem egyenletes anyagú alluviális medrek változásai. D) A hordalék torkolatokban és deltákban. A műszaki ülések mellett öt tárgykörben szemináriumi ülések voltak: 1. Hordaléklerakódás tározókban és ennek megelőzése. 2. Kavitáció a vízépítési műtárgyakban. 3. Árhullámlevonulás árterületen. 4. Vízgyűjtő területeken a vízgazdálkodás-fejlesztés, figyelemmel a gazdasági szempontokra. 5. Beszivárgás nem telített talajokban. A műszaki ülési témákhoz beküldött dolgozatokat összefoglaló beszámolók keretében ismertették, a szemináriumi tárgykörhöz küldött dolgozatokat a szerzők személyesen mutatták be. A kongresszusra három magyar dolgozatot küldtek ki, kettő a szivárgás (dr. Kovács György, dr. Böcker Tivadar), egy az árvíz levonulása (dr. Starosolszky Ödön) tárgykörében. A kongresszus különböző vitáiban hat magyar hozzászólás hangzott el. A kongresszuson különböző szervek képviseletében és támogatásával dr. Bogárdi János, Decsi Sándorné, Györke Olivér, dr. Hankó Zoltán, dr. Haszpra Ottó, dr. Kozák Miklós és dr. Starosolszky Ödön, a kongresszust követő tanulmányúton pedig dr. Hankó Zoltán vett részt. A hidraulika tanulmányágának fejlődését tekintve megállapítható a kongresszus tükrében, hogy a nem permanens vízmozgásokhoz kapcsolódó jelenségek, a lebegő és az oldott anyagok elkeveredését leíró turbulens diszperzióra vonatkozó, valamint számítógépek alkalmazásához kapcsolódó módszertani vizsgálatok folynak nagy súllyal. A kongresszuson kereken 600 résztvevő jelent meg. Különösen nagy létszámú volt a francia delegáció mellett a 45 fős szovjet delegáció. A Delft-i Nemzetközi Hidraulikai Továbbképző Tanfolyam hallgatóinak jó részét is delegálták. A kongresszus időtartama alatt több párizsi hidraulikai laboratóriumban lehetett látogatást tenni. A francia hidraulikai laboratóriumok elsősorban felszereltség és műszerezettség tekintetében járnak a magyar hidraulikai kutatás előtt. A vezetőség választása során az IAHR új elnökévé Hayashi japán egyetemi tanárt választották meg. A magyar hidraulikai kutatás jelentős nemzetközi elismerésének számít, hogy dr. Bogárdi János akadémiai levelező tagot a 7 tagú vezetőségbe beválasztották. Korábbi tárgyalások alapján megfelelő hivatalos meghívás esetén a folyami hidraulikai és a jéghidraulikai bizottság 1974-ben Budapesten kíván közös szimpoziont rendezni. A következő kongresszusra 1973-ban Isztambulban ,,A hidraulikai kutatás és a mérnöki gyakorlat, különös tekintettel az emberi környezetre” mottóval kerül sor. A Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Vízügyi Hivatal védnöksége alatt nemrég megalakult IAHR Magyar Nemzeti Bizottság (elnök dr. Kozák Miklós egyetemi tanár) fontos feladata, hogy a jövőben nemzetközi kötelezettségeinknek eleget téve, az egyesületbeli tevékenységet nagyobb arányú magyar részvétellel élénkítse. Így felmerül a kereken 2500 egyéni tagot képviselő egyesületben a magyar kutatók egyéni tagságának szükségessége. Dr. Starosolszky Ödön 229