Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

70 ezres lakosságának életéről és sor­sáról egy szó sem hangzott el, lévén ez nem az ő asztala ...) Tisza Kálmán pedig, a felelős kor­mány felelőtlen elnöke — egyre fokozó­dó felháborodás közepette jelentette be, hogy a mentés céljaira — az árvíz súj­totta terület csaknem 100 000 főnyi ká­rosultjának elszállítására és ellátásá­ra — 40 000 forint segélyt (vagyis fejen­ként 40 krajcárt!) méltóztatott engedé­lyezni ... (Micsoda kigúnyolása volt ez a tízezrek szenvedéseinek!...) Végül pedig a sarokba szorítástól ingerült mi­niszterelnök az ülés felfüggesztését és a szegedi kérdés napirenden kívüli sürgős megtárgyalását követelő képviselőket azzal torkolta le, hogy a „törvényhozás­ 1 ilyen „közbejött események” miatt nem szakíthatja meg „országos érdekű mun­káját ...” És valóban sikerült is elérnie, hogy— mintha mi sem történt volna! — az országgyűlés zavartalanul folytatta ezt az „országos érdekű munkát": a költségvetés napirenden levő pontjai­nak megvitatását — (amelyben valóban nem egy birtokos honatya és vasútépí­tési vállalkozó érdekeiről volt szó .. .) És mindez így folyt egészen addig, amíg végre nem akadt néhány ellenzéki képviselő, aki felelősségre merte vonni a kormányt, amiért nemcsak hogy tá­jékoztatást nem tud adni az események­ről, de maga is teljesen tájékozatlan, annyira hogy a szükséges intézkedések­re sem képes ... (Amikor pedig egy­­egy fővárosi napilap — pl. a Pester Lloyd — is óráról órára beszámol olva­sóinak az eseményekről .. .) Tisza Kálmán és kormánya az ellen­zék megalapozott támadásának valósá­gos kereszttüzébe került: teljes tájéko­zatlanságáról árulkodó „megnyugtató" kijelentéseik valótlanságát konkrét ada­tokkal bizonyították be , mire az elnök (a további leleplezéseknek elejét veendő) berekesztette az ülést. Hasonló semmit­mondó bejelentésekre és kevéssé meg­nyugtató válaszokra szorítkozott Tisza Kálmán következő napi tájékoztatása is. Az ellenzéki képviselők viszont egyre határozottabb intézkedéseket követel­tek: elsősorban a katonaság mozgósí­tását... (Az ellenzék fő harci jelszavá­nak tekintette ezt a kérdést: „ha a kormány az ország érdekeivel ellentétes boszniai okkupációt 280 000 katonával tudta támogatni (ez az okkupáció veze­tett végül is az I. világháború kirob­bantásához!), akkor az Alföld népének megsegítésére is igénybe vehet néhány ezer vagy tízezer főt!” ( Mindez azon­ban ekkor — utólag — már nem sokat segíthetett volna a szegedieken ...) A „szegedi kérvény" e késői, márc. 15-i tárgyalásán a város képviselője Bakay Nándor drámai kommentárral támasztotta alá a már több ízben meg­ismételt és elutasított memorandum adatait és kéréseit, amelyeket a be­következett tragikus események sokszo­rosan igazoltak... Érvei elől Tisza Kál­mán ismét csak az ülés elnapoltatásá­­val tudott kitérni. A tárgyalás mégis a kormány és az ellenzék kemény és nyílt összecsapásának színterévé vált: ekkor hangzott el, hogy Tisza Kálmánt és közmunka és közlekedésügyi miniszte­rét, Péchy Tamást a szegedi tragédiáért a vádlottak padjára kell ültetni. Az ellenzék országgyűlési bizottság ki­küldését kérte az előzmények és a mu­lasztások­ Szeged régi szerelmeinek ki­vizsgálására. Tisza azonban a már jól bevált „alkotmányos" fogással szerelte le az ellenzéket: az indítványt a kor­mánnyal szembeni bizalmatlansági kér­désnek nyilvánította, és így az egész kormánypártot védelmezőjévé és cinko­sává téve — elérte, hogy az ország­­gyűlés kormánypárti többsége a javas­latot leszavazza. Utóbb a tájékozatlan közvélemény leszerelése és félrevezetése érdekében bejelentette, hogy az indít­vány hatására (nem ugyan a felelősség tisztázására, hanem­ a Tisza-szabályozás műszaki felülvizsgálatára külföldi szak­értői bizottságot hív meg, így fokozato­san meggyőzte a közvéleményt arról, hogy nem a kormányt terhelik a mu­lasztások (az önkényuralom vízügyi igazgatásának és vízügyi politikájának átvételével stb.), hanem a Tisza-szabá­lyozás „mérnökei" követtek el végzetes műszaki hibákat (mintha az egész mun­ka nem a kormányszervek irányításával és ellenőrzésével folyt volna!)... így a közvélemény által könnyen megítélhető és ellenőrizhető politikai kérdéseket (az önkény, a részrehajlás és korrupció stb. kérdéseit) csak a beavatottak által fel­mérhető szakmai (műszaki) problémák­ká minősítette át, amelynek eldöntésére csak az általa felkért külföldi szakértők lehetnek hivatottak. A külföldi szakértők meghívását az­után természetesen további manipulá­­ lz elborított terület térképe. (Vázlat a gátszakadások helyéről és időpontjáról) 6

Next