Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 6. szám
GOül DU В EL Il „Sokoldalú munkásságának ismertetése, lexikális tömörséggel összefoglalva is impozáns, s szinte áttekinthetetlen méretű: mérnök és mezőgazda, sőt gazdaságpolitikus — a mezőgazdasági vízépítés előadója, előbb Magyaróvárott, majd a Műegyetemen, mint magántanár, — miniszteri tanácsos, a vízi utak, kikötők fejlesztésének irányítója; gazdasági, kereskedelmi és közlekedésügyi, vízügyi, hajózási és földrajzi szakíró, lapkiadó-szerkesztő, történész és a technikatörténet, valamint a műszaki szakirodalmi tájékoztatás úttörő művelője ... A magyar századforduló talán legsokoldalúbb, legtájékozottabb és egyik legeredményesebb mérnöke .. Kvassay Jenő diák- és pályatársaként, sőt legközelebbi munkatársaként futotta be pályáját. (Működési területük élete végén is alig tért el egymástól.) Mégis: ma, halála után 50 évvel is bemutatásra, sőt újrafelfedezésre szorul — pedig „műszaki nagyjaink" egyik legfigyelemreméltóbb alakja ... A társadalom történeti tudata: az események, alkotóink ismeretében és értékelésében, mint a köztudat, a közvélemény általában, gyakran szorul helyesbítésre. Mivel hajlamos a leegyszerűsítésre, sematizmusra s gyakran befolyásolják az esetlegességek és véletlenszerűségek (könnyen manipulálható . . .) Ahogy egy életpálya hatása és sikere is a véletleneken múlik és ritkán egy méltó élet és életmű megérdemelt jutalma: gyakran a halhatatlanság ilyen esetlegességektől függ. A reformis kor Pleiade-szerű műszaki csillagképéből szinte csak Vásárhelyi Pál neve maradt fenn (hála: Vörösmartynak!): „a legnagyobb magyar" műszaki munkatársa és „tanácsadója" (noha a helyzet éppen fordított volt: őt irányította Széchenyi koncepciója és győzte meg az időszerű feladatokról, hiszen Vásárhelyi inkább elméleti matematikushidrológus volt és nem politikus) szinte törvényszerűen lett: „a legnagyobb magyar mérnök .. így kívánta ezt a közvélemény mindig leegyszerűsítésre hajló gondolkodása . .. A nem kevésbé, vagy még jelentősebbeket: Vásárhelyi és egész nemzedéke nevelőjét, Huszár Mátyást és a „jakobinus” Lányi Sámuelt (a „festőt" és grafikust) még az osztrák önkényuralom hivatali szervezete süllyesztette feledésbe magyarságuk, sőt forradalmi hazafiasságuk miatt...) Mindkettőjüket korunknak kellett felfedezni, a talán még forradalmárabb „népi szárnnyal", Vedressel és Beszédessel együtt, akik szakmai téren is forradalmian úttörők voltak . . . (Pedig őket a kor vezető szellemei ajánlották kortársaik figyelmébe: Vedrest Dugonics, Beszédest Jókai és mindkettőjüket maga Széchenyi, hiszen gondolkodásukkal reá magára is hatottak . . .) (E példákat az előző században is, s szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Ez azonban már nemcsak a technikatörténetírás problémáinak sűrűjébe vezetne, hanem polgári elmaradásunk elemzésén keresztül a mérnök-szociográfiába, sőt a történet-filozófiába torkollna ...) Valami hasonló leegyszerűsítés aratta, bár nem méltatlanul, de mégis igazságtalanul. Kvassayt is kora, a századforduló körüli négy évtized, (a polgárosodó Magyarország ideje) egyetlen és reprezentáns vízimérnökévé. Hiszen körülötte méltó és eredményes mérnökök egész légiója működött már: igaz, hogy kor differenciálódására , munkamegosztására és specializálódására jellemzően egyre szőkébb szakterületeken s így szinte automatikusan szorultak mögötte a második sorba . . . Köztük a legkiválóbb és ugyanakkor a legsokoldalúbb is volt Conda Béla. Tevékenységének szerteágazó volta, munkájának világszínvonalról tanúskodó eredményessége olyan rátermettségre és képességekre vall, ami joggal készteti bámulatra a mai utódokat... Tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte, majd ösztöndíjjal és már megbízott előadóként Magyaróvárott képezte magát tovább. Naplóinak tanúsága szerint nem munkatársa volt Kvassay Jenő emlékezetes röpiratának, hanem az azonosan gondolkodó két fiatal diák ennek megjelenése után talált egymásra és vált Gonda a röpirat lelkes támogatójává és sajtó-propagátorává, végül diadalra vivőjévé ... (Ez az emlékirat ugyanis jelentős szerepet játszott a Műegyetem korszerűsítésében hívta fel a kormány és Eötvös József figyelmét a műszaki felsőoktatás korszerűsítésének feladataira és többek között a mezőgazdasági vízgazdálkodás feladataira a „rendszeres szabályozásokként” ismert magyar vízi munkálatok során ... Ennek hatására kapott Gonda Béla megbízást a belvízrendezés és öntözés helyzetének felmérésére, majd ösztöndíjat a Magyaróvári Akadémia elvégzésére és a fenti tárgyak megbízott előadóként való előadására. Műegyetemi gyakorlatait a Temes megyei Alsó-Tiszán a kiváló műtárgyépítő Hajdú Gyula mellett kezdte, aki példaadó kemény munkájával nagyon megszerettette vele szakmáját. 1878-ban az önállósított első vízépítéstani Tanszéken a mezőgazdasági vízgazdálkodási (első hazai) előadója lett — az újjászervezett Műegyetem korszerűsített oktatásában ... Tevékenységét Kvassay a mezőgazdasági vízgazdálkodás elméletének kimunkálását szolgáló sikeres szakirodalmi tevékenységgel támogatta (amelynek kiadását az MTA biztosította . . .) Természetes, hogy ettől kezdve munkásságuk egyre szorosabban fonódik egybe és eredményeik is szinte elválaszthatatlanok egymástól...)1 1878 nyarán, éppen műegyetemi kinevezésének napjaiban, egy drámai esemény kötelezte őt el végleg és visszavonhatatlanul a vízügyek — a vizek kártételei elleni védekezés és a vizek hasznosításának ügye — mellett. 1878. aug. 31-én éjjel a Szinva rendkívüli áradása az éjszaka leple alatt nyomtalanul elsöpörte Gonda Béla szüleinek miskolci házát , és megölte édesanyját és itt tartózkodó hozzátartozóit... (A szeszélyes vízjárású, torrens-jellegű Szinva-patak felhőszakadásból eredő rendkívüli árvizét ugyanis a Garadna-, Pece- és Szinva-patakokra települt malmok vízkivételének gátjai és az összedőlt parti vályogépületek duzzasztó hatása rendkívüli mértékben megemelte: az egykori minorita templom ma is álló árvíztáblája szerint az árvíz magasság itt és ekkor 230 cm-rel haladta meg a mai (felemelt) járdaszintet... Ebben kereshető tehát annak a mély és személyes részvétnek, együttérzésnek a gyökere, amellyel Gonda Béla a következő évi szegedi nagy árvízkatasztrófa áldozatainak és károsultjainak sorsát, majd a Tisza-szabályozás mielőbbi és eredményes befejezésének ügyét kisérte...) További működésében s egész életpályájában korszakalkotóvá vált Gazdasági Mérnök c. gazdasági-műszaki hetilap alapítása (1877) és szerkesztése (1877—1902), melynek kiváló szelai vezetője . . . halálának 50. évfordulójára (1851—1933) Gonda Béla — a századfordulón 4 1 Említést érdemel (s ez elvi következetességüket is jellemzi), hogy bár mindketten kitűnő eredménnyel végezték el a Műegyetemet és ösztöndíjjal folytatták továbbképzésüket (Magyaróvárott, s Kvassay Párizsban is), műegyetemi oklevelelüket nem váltották ki. Ennek ellenére Gonda Béla magántanári kinevezést kapott a Műegyetemre, Kvassay pedig sikeres párizsi tanulmányok után megbízást egy nyugateurópai tanulmányútra és jelentése alapján az egész vízügyi szolgálat újjászervezésének megkezdésére: előbb, mint a Kultúrmérnöki Intézmény szervezője, majd az egész vízügyi szolgá