Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
A Magyar Vízügyi Múzeum térképgyűjteménye a térkép pótolhatatlan és alapvető dokumentum, forrás hazánk vízrajzi történeti alakulásának, vízszabályozásunk történetének, vízgazdálkodás fejlődésének kutatásáaban és feltárásában. Ennek értelmében a Múzeum gyűjti mindazokat a térképeket és más kartográfiai termékeket (pl. hússzelvényeket), amelyek a vízgazdálkodás története szempontjából bármilyen adatot tartalmaznak. A gyűjtés során sokféle technikával készült, sokféle formában megjelent kartográfiai termék került a Múzeum tulajdonába. Számuk közel 900 db. Többségüket a Múzeum vásárolta, de szép számmal van ajándékozott, vagy valamilyen vízügyi szerv által a Múzeumnak átadott térképünk. Térképgyűjteményünk darabjai — keletkezési idejüket tekintve — széles skálát ölelnek fel a XVI. századtól szinte napjainkig. Az első részletes Magyarország térképet Lázár deák készítette 1914 táján, 1528-ban jelent meg, 1553- ban másolatban adták ki. Az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött egyetlen eredeti darabról 1982-ben hasonmás nyomat készült, mely a Múzeumban is megtalálható. A Lázár deák munkáján alapuló, 1590-ben kiadott, Wolfgang Lazius által szerkesztett térkép a gyűjtemény legrégibb darabjai közt szerepel. Ebből a kiadásból három példányunk van, a kézi színezés tesz különbséget közöttük. A régiségek közül feltétlen kiemelendő Sambucus (Zsámbéki János) magyar humanista (Bonfini könyvének kiadója) nappációs tevékenysége, melynek nálunk lévő legkorábbi terméke Erdély (Transylvania) térképe 1566- ból. A Lázár deák alapvető művén alapuló Lazius- és Sambucus-féle térképeket sokan átvették. Bizonyság erre a Párizsban P. Meriette-nél kiadott Hungária Regum feliratú térkép. Jellemző, hogy a XVI—XVII. században a Duna É—6 folyású szakaszát ÉNY—DK irányúnak ábrázolták, a Balatonban a Tihanyi félsziget a déli parthoz kötődik. Ezek a hibák vándorolnak térképről-térképre, s elárulják, hogy nem helyszíni munkákon alapulnak, vagy nem történt helyszíni felülvizsgálat. Ezek a hibák Marsigli működéséig megmaradtak. Mielőtt e nagy horderejű munkát elvégző férfiú munkásságát ismertetnénk, említsük meg azt az igyekezetet és érdeklődést, amely a minél pontosabb földrajzi helymeghatározásokon kialakuló térképészetet jellemzi. A térképészeti munka a Föld egészének megfogásán és ábrázolásán fáradozik. Élen járt ebben a vetületrendszer-alkotó Mercator. Már korábban is voltak kozmografikus jellegű művek, de ezek Ptolemaios és más antik szerzők értesülésein alapultak. Múzeumunk féltett kincse a Velencében fametszetes táblákkal kiadott Ptolemaios-féle atlasz, amelyet Bernardus Silvanus Eboliensis készített el 1511-ben. Ehhez hasonlítva láthatjuk, hogy Mercator az első modern térképész. A XVI. század második feléből több művet is őrzünk Mercator és Sanson munkáiból. Magyarország a török háborúk idején kerül Európa érdeklődésének középpontjába, ezért érthető a számos Hungária Regum, Royaume d'Hongrie és ehhez hasonló címen kiadott rézmetszetes francia, holland, német térképek megjelenése. Ezeken nyomon követhető a Török Birodalom határainak változása p. az 1664. évi váradi békétől az 1683- ban indult nagy felszabadító hadjárat állomásain keresztül a török kiűzéséig, ill. a Balkánra való visszaszorításáig. A térképek szerkesztői szinte már irodát tartanak fönn, közülük Sanson, Jailot és De l’Isle. Több darabunk is reprezentálja működésüket. A XVII. század végén keletkezett az az egyedülálló corpus, melyet Luigi Fer- Hungária Regnum, Meriette, Paris XVI—XVII. sz. forduló Korabinszky: Pozsony környéke, Presburg (Pozsony) XIX. sz. eleje 10