Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)

1991 / 2. szám

Privatizáció a vízügyi ágazatban Talán megengedi a kedves olvasó, hogy - a lap jellegéből adódóan is - úgy kezdjem mondandómat, hogy már a vízcsapból is privatizáció folyik, így a legbölcsebb szakértő is csak feltételezésekre építhet, de működő tőke nélkül ez is végrehajthatatlan vágyálom marad. Példátlan történelmi lehetőségünket az ezredfordulóig - egyrészt a nyugati és a távol-keleti működő tőke fogadására, másrészt egy közép-európai kereskedelmi és innovációs központ lehetőségére - ostobaság lenne elszalasztani. Valószínű így gondolkodott az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság vezetője is, amikor az „új” OVF megszervezésénél a Vállalkozási és Privatizációs Főosztály létrehozásáról dön­tött. Nincs a népgazdaságnak olyan ágazata, ahol ne foglal­koznának a privatizációval, vagy ne keresnének új vállalko­zási formákat. Úgy gondolom, hogy a vízügyi ágazatnak is fel kell zárkóznia ehhez a folyamathoz. A mostani és a következő számokban leírtakkal szeret­nénk segítséget nyújtani azoknak a kollégáknak, szakem­bereknek az említett folyamatok megismerésében, a priva­tizációs dzsungelben való eligazodásban, akik e területen dolgoznak, vagy várhatóan ilyen feladataik lesznek. Mottóként talán annyit: „Előbb azt kell tudnunk, hogy mit nem ismerünk. Tanuljunk tehát együtt privatizálni!" A privatizációs program jövőbeni sikere csapatmunkán múlik, ezért együtt kell dolgoznunk a mielőbbi siker érde­kében. Nem szabad azonban egy lényeges dologról megfeled­keznünk. A vízügyi ágazat egy speciális ágazata a népgazda­ságnak. Nem hasonlítható össze egyetlen más ágazattal sem feladatait és felelősségét tekintve. Elég, ha csak az árvíz- és belvízvédekezés fontosságát említem, de beszélhetünk a szolgáltatásokról (ivóvízellátás, csatornázás, szennyvíztisztí­tás és fürdők), melyek szóba jöhetnek elsősorban a privati­záció kapcsán. Például: - ha valaki nem fizeti ki az áramszámlát, ki­kapcsolják az áramot, - ha valaki nem fizeti ki a telefonszámlát, kikapcsolják a telefont, - ha valaki nem fizeti ki a vízszámlát, nem történik semmi. Az életadó vizet ugyanis nem lehet és nem is szabad kikapcsolni! Erről nem szabad megfeledkezni a privatizációs törekvé­sek megvalósításánál, az előkészítési folyamatoknál, de a végrehajtásnál és azok esetleges bírálatánál sem. A privatizálás értelmezése A privatizálást sokan az összes gazdasági nehézségünket megoldó csodaszernek tekintik. Ahhoz azonban, hogy be­tölthesse szerepét - melyek véleményem szerint: a költség­­vetés bevételeinek növelése, a friss tőkék bevonása, a ma­gánkezdeményezések élénkítése, a magánvállalkozói gazdál­kodási önállóság növelése - kreatív módon kell privatizálni. Ez tudatos piacfeltáró munkát és a potenciális tulajdonosok és ajánlataik versenyeztetését jelenti a gyakorlatban. A „privatizációs” kifejezésnek a magyar gyakorlatban még nem alakult ki a pontos és még kevésbé az általánosan elfogadott értelme. A privatizálás problematikája leszűkült a tulajdonosváltozás problémájára, s legfeljebb az a kérdés, hogy a tulajdonos személyének megváltoztatására „átalaku­lás”, vagy azt mellőző társaságalapítás, illetve egyes vagyon­tárgyak értékesítése útján kerül-e sor. Az állami tulajdon lebontásánál tehát nem minden eset­ben helyes a „privatizálás” szó használata. A privatizálás társadalmi-politikai összefüggései Az előzőekből értelemszerűen adódik, hogy a privatizá­lás fogalma nem szűkíthető le csupán a tulajdonos változás­ra, annak számos társadalompolitikai és egyéb összefüggése is van. A társadalmi-politikai összefüggések mindenekelőtt az állami vagyon súlyától, az állami gazdálkodás eredményes­ségétől, illetve annak imázsától, a vállalkozási kultúrától, a társadalom és politikai intézményei megosztottságától függ­nek. Mindezeket figyelembe véve a társadalom pártolóan, ellenségesen vagy közömbösen viszonyul a privatizáláshoz, melynek sikerét nagymértékben meghatározza a közvéle­mény, a politikai erők alakulása, a kormányzat eltökéltsége, ezek a tényezők persze alakíthatók, nem utolsósorban a privatizálás céljának, módjának, eszközeinek, szerveztének megválasztásával. A privatizációt tehát nemcsak szakmai szempontokat kö­vetve kell megszervezni, hanem messzemenően tekintettel kell lenni a társadalmi-politikai összefüggésekre. Ennek né­hány eleme a következő: politikai akaratképzés: mi a célja a privatizálással a kor­mányzatnak; a politikai akaratképzés időfaktora, ez csak igen ritkán rövidebb két évnél; a privatizáció-ellenes szempontok, csoportok azonosítása, az ellenérvek kidolgozása (a privatizálást ellenző alkalma­zottak megnyerése); széles körű és célzott propaganda; az alapos előkészítés politikailag is nélkülözhetetlen és fel kell készülni arra, hogy az előkészítés lassú, komplikált és nagyon szerteágazó érdekek összehangolását igénylő fo­lyamat, de a konkrét eset körülményei határozzák meg, IC

Next