Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 2. szám
Privatizáció a vízügyi ágazatban Talán megengedi a kedves olvasó, hogy - a lap jellegéből adódóan is - úgy kezdjem mondandómat, hogy már a vízcsapból is privatizáció folyik, így a legbölcsebb szakértő is csak feltételezésekre építhet, de működő tőke nélkül ez is végrehajthatatlan vágyálom marad. Példátlan történelmi lehetőségünket az ezredfordulóig - egyrészt a nyugati és a távol-keleti működő tőke fogadására, másrészt egy közép-európai kereskedelmi és innovációs központ lehetőségére - ostobaság lenne elszalasztani. Valószínű így gondolkodott az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője is, amikor az „új” OVF megszervezésénél a Vállalkozási és Privatizációs Főosztály létrehozásáról döntött. Nincs a népgazdaságnak olyan ágazata, ahol ne foglalkoznának a privatizációval, vagy ne keresnének új vállalkozási formákat. Úgy gondolom, hogy a vízügyi ágazatnak is fel kell zárkóznia ehhez a folyamathoz. A mostani és a következő számokban leírtakkal szeretnénk segítséget nyújtani azoknak a kollégáknak, szakembereknek az említett folyamatok megismerésében, a privatizációs dzsungelben való eligazodásban, akik e területen dolgoznak, vagy várhatóan ilyen feladataik lesznek. Mottóként talán annyit: „Előbb azt kell tudnunk, hogy mit nem ismerünk. Tanuljunk tehát együtt privatizálni!" A privatizációs program jövőbeni sikere csapatmunkán múlik, ezért együtt kell dolgoznunk a mielőbbi siker érdekében. Nem szabad azonban egy lényeges dologról megfeledkeznünk. A vízügyi ágazat egy speciális ágazata a népgazdaságnak. Nem hasonlítható össze egyetlen más ágazattal sem feladatait és felelősségét tekintve. Elég, ha csak az árvíz- és belvízvédekezés fontosságát említem, de beszélhetünk a szolgáltatásokról (ivóvízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás és fürdők), melyek szóba jöhetnek elsősorban a privatizáció kapcsán. Például: - ha valaki nem fizeti ki az áramszámlát, kikapcsolják az áramot, - ha valaki nem fizeti ki a telefonszámlát, kikapcsolják a telefont, - ha valaki nem fizeti ki a vízszámlát, nem történik semmi. Az életadó vizet ugyanis nem lehet és nem is szabad kikapcsolni! Erről nem szabad megfeledkezni a privatizációs törekvések megvalósításánál, az előkészítési folyamatoknál, de a végrehajtásnál és azok esetleges bírálatánál sem. A privatizálás értelmezése A privatizálást sokan az összes gazdasági nehézségünket megoldó csodaszernek tekintik. Ahhoz azonban, hogy betölthesse szerepét - melyek véleményem szerint: a költségvetés bevételeinek növelése, a friss tőkék bevonása, a magánkezdeményezések élénkítése, a magánvállalkozói gazdálkodási önállóság növelése - kreatív módon kell privatizálni. Ez tudatos piacfeltáró munkát és a potenciális tulajdonosok és ajánlataik versenyeztetését jelenti a gyakorlatban. A „privatizációs” kifejezésnek a magyar gyakorlatban még nem alakult ki a pontos és még kevésbé az általánosan elfogadott értelme. A privatizálás problematikája leszűkült a tulajdonosváltozás problémájára, s legfeljebb az a kérdés, hogy a tulajdonos személyének megváltoztatására „átalakulás”, vagy azt mellőző társaságalapítás, illetve egyes vagyontárgyak értékesítése útján kerül-e sor. Az állami tulajdon lebontásánál tehát nem minden esetben helyes a „privatizálás” szó használata. A privatizálás társadalmi-politikai összefüggései Az előzőekből értelemszerűen adódik, hogy a privatizálás fogalma nem szűkíthető le csupán a tulajdonos változásra, annak számos társadalompolitikai és egyéb összefüggése is van. A társadalmi-politikai összefüggések mindenekelőtt az állami vagyon súlyától, az állami gazdálkodás eredményességétől, illetve annak imázsától, a vállalkozási kultúrától, a társadalom és politikai intézményei megosztottságától függnek. Mindezeket figyelembe véve a társadalom pártolóan, ellenségesen vagy közömbösen viszonyul a privatizáláshoz, melynek sikerét nagymértékben meghatározza a közvélemény, a politikai erők alakulása, a kormányzat eltökéltsége, ezek a tényezők persze alakíthatók, nem utolsósorban a privatizálás céljának, módjának, eszközeinek, szerveztének megválasztásával. A privatizációt tehát nemcsak szakmai szempontokat követve kell megszervezni, hanem messzemenően tekintettel kell lenni a társadalmi-politikai összefüggésekre. Ennek néhány eleme a következő: politikai akaratképzés: mi a célja a privatizálással a kormányzatnak; a politikai akaratképzés időfaktora, ez csak igen ritkán rövidebb két évnél; a privatizáció-ellenes szempontok, csoportok azonosítása, az ellenérvek kidolgozása (a privatizálást ellenző alkalmazottak megnyerése); széles körű és célzott propaganda; az alapos előkészítés politikailag is nélkülözhetetlen és fel kell készülni arra, hogy az előkészítés lassú, komplikált és nagyon szerteágazó érdekek összehangolását igénylő folyamat, de a konkrét eset körülményei határozzák meg, IC