Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

magában állása és tapasztalataihoz képest hivatást érez ily valólag nagy műtani feladat megoldásához tettleg járulni ne késnek és bár csak az efféle közjó iránti buzgalomból fakadt hozzájárulások legfelsőbb figyelemnek és méltánylatnak örvendhetnének... A „legfelsőbb figyelmek és méltánylatok” nem maradnak el Lám Jakab életében, de halála után sem. Széchenyinek tudomására jutott tervezete, kezdeményezésére létrejön Paleocapának és Lám Jakabnak találkozása, amely sajnos Paleocapa türelmetlensége miatt a Tisza szabályozásának ügyét nem vitte előre. Egy szemtanú a következőképp írja le ezt a találkozást: „...Széchenyi félt ezen összejöveteltől, de nem akadályozhatta meg. Meg­kérte Paleocapát lenne türelmes a macskafejű öreggel, s minket kért lennénk jelen, közvetítsünk s csillapítsuk a vitatkozást. Ez nem állt hatalmunkban. Bevezettük az öreg Lámot Paleocapához avval kezdte az öreg, hogy elmondja miképp ő több évtizeden át gondosan gyűjtött tapasztalataiból alakított magá­nak szakismerettel nézeteket s ezekről kívánja őt informálni, hogy megóvja az itteni állapotok téves felfogásától, mert már­is elhibázott úton látja a szabályozási ügy megindítását... Ekkor elkezdte beszélni nézeteit és azoknak kezdetén mint a baj fő okát megemlíti a Tisza folyó természetellenes folyását (unnatürlichen Lauf). Amint e szót »természetellenes« kimondaná belekiált Paleocapa: De hát ugyan ki csinálta? (Wer hat sie gemacht?) Elbámulva kérdezi Lám: Mit ki csinált? - No, hát a Tisza folyását­­ folytatja hevesen Paleocapa,­­ hogy lehet folyása természetellenes? És ezzel vége lett minden további informationak, Lám többé szóhoz sem jutott...” 24 évvel Lám halála után a katasztrofális 1879-es szegedi árvíz kapcsán Pribék Béla nyugalmazott országos építészeti felügyelő munkájában („Fel­szólítás hazánk szakértőihez a Tisza völgyén lefolyó vizek szabályozása tárgyában”) Lám Jakab Tisza szabályozási elképzelése mellett foglal állást (milyen elégtétel lett volna Lám számára ha megéri!): „Negyvennyolc évi működésem lefolyása alatt arról győződtem meg, hogy Lám Jakab terve lett volna a leghelyesebb, s ha a most bekövetkezett veszélyek ellen a jövőre nézve magunkat teljesen biztosítani határozott, szilárd szándé­kunk csakis Lám terve alapján indulhatunk”. Napjaink geográfusai számára a legérdekesebb Cholnoky Jenőnek, a mo­dern magyar földrajzi iskola megteremtőjének értékelése. Az Alföldről írt tanulmánya során került Cholnoky kezébe Lám Jakab tervezete. Lám Gyulának, Ungvár főügyészének így ír egy 1913 szeptemberi Kolozsváron kelt levelében: „Igen nagy örömet szerzett nekem Főügyész úr boldogult nagyatyjának ez az értekezése, melyet ugyan citátumból elég jól ismertem, de nagyon ritka lévén még eddig nem jutottam hozzá a tanulmányozásához. Éppen most jártam be az Érmelléket és éppen ott olvastam a csodálatos kis művet, amely olyan fizikai földrajzi igazságokat tartalmaz, amelyeknek az időben való ismerete felett egyszerűen bámulnunk kell! ...Tanulmányaim alapján meggyőződtem, hogy lehetséges az, amit Lám Jakab proponált és ez az érdekes a dologban! ...A fontos Lám Jakab művében az, hogy észrevette ennek a megoldásnak lehetőségét, tehát az Érmellék természetét felismerte, ami csodálatos!” 1863-ban aszály sújtja a Tisza alföldi vidéket. A „Felvidék” című vegyes tartalmú hetilap Ungvár szeptember 5-iki száma vezércikkében P-VI. aláírással Lám Jakab szabályozási tervére utalva a következőket olvashat­juk: „...A jóslat isszonyatos mérvben teljesedett, s kézzel foghatólag mutatja az idézet eszmének, mint egyetlen mentő eszköznek alaposságát ...lehetetlen az eszme kivitelének korszerűségét át nem látni! ...Nem lesz hálátlan a nemzedék a nagy eszme nemzője iránt. S ott Verőczénél hol nagy szelleme kényszerítendi az ős folyamat az Alföldnek is kiadni vizeinek őt illető részét, emléket emelend az elhunyt emberbarátnak, intve az utókort, hogy mindenki igyekezzék hazájának használni tehetsége szerint, mert bár rövid az élet s a nagy eszmék ritkán vergődhetnek érvényre a szerző életében, de az eszme örök, s az utókor hálája halhatatlan”. Verőczénél Lám Jakab tiszteletére nem emeltek szobrot. Azt se tudni, megvan-e még sírja az ungvári temetőben? A „hálás” utókor lehet egy emléktábla erejéig megemlékezik majd róla Kassán, vagy Ungváron. Talán akad olyan valaki is Kassán, Budapesten, Szatmáron vagy Ungváron, aki Lám Jakab nyomán „a közjó iránti buzgalomból fakadt hozzájárulátok”-ban jeles­kedik majd most, a XX. század alkonyán. Néhány szó 16 és> Hantz Lám Irén

Next