Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 2. szám

vizet kivéve — csupán kétszer közelítette meg a 9 ezer hektárt (ebből is az egyik eset 1919-ben volt, amikor a Tisza mentén hadműveletek folytak). Az elárasztott terület 1947-48-ban a Tisza mentén­­ magyar és szovjet területen együttesen 55,2 ezer ha volt, a mellékfolyók mentén 8,0 ezer ha, összesen 63,2 ezer ha. Az 1947 szilveszteri felső-tiszai árvíz hatására — az elkövetkező szárazabb időjárási periódus ellenére — a szakmai figyelem kö­zéppontjába került az árvízvédelem — és azon belül is a tiszai védműrendszer — fejlesztésének kérdése. Elhatározták, hogy a Tisza hazai legfelső szakaszán, Tiszabecs és Vásárosnamény kö­zött, valamint ennek a szakasznak a mellékvizei mentén, az 1947/48. évi árvíz tapasztalatai alapján jelentékeny fejlesztő munkára van szükség, amelyet meg is kezdtek és 1953-ra jó­részt már el is készítettek. Ugyanakkor felvetődött, hogy a tisza­­becs-vásárosnaményi szakaszon a mértékadó árvízszint újbóli megállapítására van szükség. Az országhatár felett ugyanis szov­jet területen nyílt árterek voltak, amelyeknek töltésekkel való védelmét a Szovjetunió 1953-ban befejezte, ezért az árvízszintek emelkedésével kellett számolni. Az árvíz tapasztalatai kihatottak a határvízi együttműködés fel­újítására is. A második világháború alatt és azt követően az ár­vízi biztonságot szolgáló munkálatok egymástól függetlenül folytak. Az 1947-48. évi téli árvíz-katasztrófa tapasztalatai alap­ján, magyar kezdeményezésre, 1950. május 29 — június 9. kö­zött került sor [Ungváron a két fél kormányküldöttségeinek tár­gyalására, amelynek eredményeképpen megkötötték „A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között a magyar-szovjet határon, a Tisza folyó vidékén, az árvízkárok megakadályozására és a vízlefolyási viszonyok szabályzására irányuló intézkedésekről” szóló egyez­ményt. Ennek szerves folytatása a ma hatályos magyar-ukrán határvízi vízgazdálkodási együttműködés és egyezmény. Összefoglalónkat és visszatekintésünket Borbély gondolataival zárjuk, amelyeket 1937-ben vetett papírra: „A Tisza szabályozá­sa olyan mű, olyan hatalmas alkotás, amely a külföld elismerését is kivívta és amelyre a magyar mérnöki kar méltán büszke lehet. Az államnak és a magyar társadalomnak azonban az a kötelessége, hogy amit elődeink áldozatkészséggel megalkottak, azt fenn is tart­sák és tovább fejlesszék. ” (Korbély 1937) Dr. Szlávik Lajos : A MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG HÍREI JANUSZ KINDLER PROFESSZOR ELŐADÁSA A VITUKIBAN Janusz KINDLER professzor, a Varsói Műszaki Egyetem Környezeti Mérnöki Kar dékánja 2001. május 21-én 8.30-tól 11.30-ig angol nyelvű előadást tart a VITUKI Rt. Központi épület, Kongresszusi termében, melynek címe: „ The Integrated Water Resources Management (IWRM): concepts and challanges of its implementation” (Az integrált vízgazdálkodás: elvek és a megvalósítás kihívásai) A rendezők minden érdeklődőt szívesen látnak! Az előadást követően a magyar vízgazdálkodás fejlődéséhez való hozzájárulásának, a magyar szakemberekkel ápolt több évtizedes gyümölcsöző együttműködésének elismeréseként dr. Starosolszky Ödön, az MHT elnöke adja át Kindler professzornak a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja kitüntető címet. SZAKKÖNYV-BEMUTATÓ A víztükör legutóbbi számában hírül adtuk, hogy a közeljövőben megjelenik dr. Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei c. új szakkönyve. Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy az új szakkönyv bemutatójára 2001. május 22-én 14 órától kerül sor a Magyar Hidrológiai Társaságban (MTESZ Székház, Budapest, II. kerület Fő utca 68. IV 421.).

Next