Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig
A kisvíz esése a folyócsatornázó osztály adatai alapján a következőképen oszlik meg: a Kesznyéten alatti régi Tiszamederben az esés 040 m/Km., Sajóörös és Girincs tájékán 0 36 m/Km., Ónodnál 0'57 m/Km., Sajóládnál 0'73 m/Km., Felsőzsolca és Miskolcz környékén 0'48 m/Km. Az összes esés 58 kilométer hosszúságra 258 m., kilométerenkint tehát 0,45 m. Érdekes átalakulást mutat a Sajó a Kesznyéten alatti régi Tiszamederben. A kisvíz színe jelenleg jóval magasabb, mint a Tisza szabályozása előtt, amíg benne a Tisza élővize folyt, s az is tény, hogy a Sajó régi torkolata egykor mélyebben feküdt, most pedig medre visszafelé is bizonyos határig, talán Girinesig a régihez képest felemelkedett, vagyis most a Sajó alsó része kevésbbé mélyen van beágyazva, mint volt a Tisza szabályozása előtt. A Tisza medrének az a szakasza, melyből a hajózóút a tiszaszederkényi oldalcsatornával ki fog ágazni, a Sajó torkolatától dél felé irányul és a 108/a számú vízrajzi keresztszelvénynél délnyugatra fordul , a 109. sz. szelvénynél pedig déli irányt vesz fel. Itt a jobbparton egy kis sziget, illetve a szabályozás előtti állapotban a kisvíz fölé érő középzátony volt, mely a jobbpart erős kiöblösödése következtében szintén jobbra tolódott, majd a szabályozás után a jobbparttal összenőtt és jóval a középvíz fölé magasodott fel. A Tisza folyó jobbpartján az úgynevezett borsodi nyílt ártér terül el, a balparton pedig az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő társulat töltése nagyjában a meder irányát követi. A Sajó maximális árvízesése a folyócsatornázó osztály adatai szerint nagyrészt a kisvízével egyező, a legalsó szakasz kivételével, ahol a Tisza visszaduzzasztó nagyvizei mintegy 15 km, hosszban egészen Girinesig éreztetik a hatásukat. A Sajócsatornázó m. kir. kirendeltség 1913. évi árvízi méréséből ítélve, a legnagyobb valószínű árvíz (lásd 2. sz. rajz hosszanti metszetét) esése nem egyezik egyes szakaszokon a kisvíz esésével, így különösen nagy eltérést találunk Ónodnál és Sajóládnál, ahol a vízjáték erősen alászáll úgy, hogy ez a jelenség majd erős hatással lesz e szakaszok részletes tervezésére. Az 1913. évi augusztusi árvízi adatokból szerkesztett legnagyobb jégmentes árvíz csak mintegy 30 cm.-rel magasabb és világos képét adja azoknak a helyeknek, ahol a mederszelvény összeszűkül, ahol a víz zárt szelvényben folyik, ahol nagyobb víztömegek kerülnek bele és ahol az árvízi magaspartok közelebb feküsznek egymáshoz. így a miskolczi közúti-, a zsolczai vasúti- és különösen a sajóládi hídnak, a Hernád beömlésének és a Sajóörös és Kiscsecs közötti árvízi meder mintegy 700 m-nyi közelségbe kerülő magaspartjainak a hatása világosan kitűnik azáltal, hogy ezeken a helyeken az árvíz bizonyos mértékben felduzzad. A meder keresztszelvényei általában az apró, rövid fordulású kanyarulatokban épek s csak itt-ott laposodnak el, ahol azután zátonyosodások is vannak. A meder szelvényei lefelé mindinkább bővülnek : Miskolcz tájékán még csak átlag 58 m. szélesek, a Hernád torkolata felett azonban már 70 m. körül járnak, a Hernád beömlése alatt természetesen hirtelen megnőnek, Sajóörösnél pedig már a 110 métert is elérik, még az egészséges szakaszokon is. Ami a Sajó partjainak a magasságát, vagyis a folyó beágyazását illeti, a partok a kisvíz szintjéhez viszonyítva nem magasak s körülbelül 16—21 m.-rel . Lásd a Vízügyi Közlemények XXIII. füzetének 34. lapján «A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Bánrévéig» czímű közleményt és Fábry Frigyes ismertetését «Magyarország helyi érdekű víziútjai» czímén a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1906. évf. 13. lapján.