Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

a Tisza Kerecseny és Komoró közötti kanyarulatának átvágását kívánta meg­valósítani. Az osztrák kormány nehezen értette meg az alföldi magyarság időnként fellobbanó szabályozási törekvéseit. Egészen más volt az Alduna szabályozá­sánál, ahol azt a saját érdeke is kívánta. Más alkalommal pedig, mikor a kormány intézkedett az árvédelemről, a közjogi ellentét miatt kifejlődött alföldi magyar­ság intraligenciája minden jelentősebb kormánytevékenységet megakadályozott. Javult ez az áldatlan helyzet, mikor 1844-ben Apponyi György gróf, Szé­chenyi barátja lett a magyar kancellária vezetője. Metternich bizalmát rövidesen megnyerte és mint a megfontolt haladás híve, felfogását a magyar kancelláriá­ban csakhamar érvényesítette. Nagy része volt abban, hogy Széchenyi reform­törekvéseit Bécsben kezdték megbecsülni. A tiszavölgyi lakosság elkeseredése az 1844. és 1845. vízbő évek áradásai miatt tetőfokra hágott. Beszédes József ismert nevű mérnök a közvéleménytől támogatva elkészíti a Tisza Kerecseny—komorói átvágásának tervezetét, mely­nek sürgős keresztülvitelét a felföldi megyék érdekeltségei erélyesen követelték. A terv kivitele azonban hosszú vitatkozásokra adott alkalmat. Bereg vármegye és a Bodrogköziek sürgették a szabályozást, a szatmáriak pedig erőszakosan akarták megakadályozni. A szabályozandó folyamszakasz alatt fekvő községek és földbirtokosok attól tartottak, hogy a tervbe vett vízimunkák után az ár­veszélynek még inkább ki lesznek téve. Tiltakozásuk eredménytelen lévén, fel­iratban fordultak József nádorhoz. Nem tudtak egyezségre jutni a kisajátított földek megváltási árának kérdésében sem. Az átvágást sürgető bodrogköziek ezalatt felírtak a királyhoz, hogy anyagi eszközeik híján az államtól segédkezet kapjanak. Mire a király válaszképen felhívja József nádort, hogy kérje be a szabályozás terveit, a vitás ügyek el­intézésére pedig a nádori bíróságot jelöli meg.91 A benyújtott terveket a helytartótanács azzal az indokolással vetette el, hogy az átvágás által a Tisza folyása majdnem hétszeresen megrövidülne és így ennek a szakasznak az esésnövekedése a Felső-Tiszán zavart okozna. Ugyan­ekkor (1845 június 1.) a nádor Vásárhelyit bízta meg nemcsak a Kerecseny— komorói átvágás, hanem az egész Tisza folyó egységes szabályozási terveinek elkészítésével. A Kerecseny—komorói átvágás célja az volt, hogy a Tisza „természet­ellenes dél-északi irányú folyását a kanyar átmetszésével megszüntesse, a mellék­folyó vizeinek jobb folyást biztosítson és egyidejűleg a lápos árterületek vizeit le­vezesse. Mikor a jóváhagyásra felterjesztett tervezetet a helytartótanács el­vetette, a közvéleménytől szított vármegyei érdekeltség idegen szakértők véle­ményének meghallgatását követelte. Közbejött az 1845. évi nagy árvíz, ami után a közvélemény elégedetlensége immár cselekvést sürgetett. Az érdekeltek jajszavai ismételten zörgettek a kor­mány ajtaján, hogy az egyesek tehetetlenségén segítsen és élve hatalmával, tettre határozza el magát. Ezt az alkalmat használta fel József nádor és a köz­véleménytől támogatni látszó Tiszaszabályozás ügyében 1845 január 12-én érte­kezletre hívta össze a helytartótanács néhány tagját, az érdekelt törvényhotó- 91 Felállította az 1840. évi X. t. c. 8. §-a.

Next