Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - II. Iványi Bertalan: A Tisza szabályozása és hajózhatóvá tétele céljából szükséges munkálatok
A Tisza az Országhatár—Szeged—Szolnok közötti 178 km hosszú szakaszon nagyban-egészben ma is rendszeresen hajózható. Itt a kisvízi szabályozás , a gázlók megjavítása, rendezése, túlnyomórészben végre van már hajtva. A kivételesen alacsony vízállások idején néhány gázlóban még nincsen elegendő vízmélység a teljes terhelésű, 200 m mélyen gázoló nagyhajózási hajók számára, a hátralevő munkálatok azonban nem nagyterjedelműek és rövid idő alatt végrehajthatók. A hajózóút esetleges rendkívüli kisvízállás idején az utóbb említett munkálatok tartalma alatt zátonykotrás útján különben is teljes sikerrel biztosítható. A hajózóút megjavítása érdekében ezen a szakaszon nem kell előzetesen a szakadópartok általános megkötéséről gondoskodni, a hajóút a gázlók rendezésével, az átmenetek környezetének szabályozásával teljesen biztosítható. Ebből a helyzetből folyik, hogy sorrendben az első a hajózási viszonyok javítása terén a szeged—szolnoki Tisza-szakasz. E szakaszon kell először befejezni a kisvízi szabályozás hátralevő munkálatait, hogy a hajózás fenntartása semmiféle akadállyal ne járjon, s hogy e célra zátonykotrások se legyenek szükségesek. Ezen a szakaszon kell megépíteni a tiszai rakodókhoz vezető műutakat, ezen a szakaszon kell először a rakodók fejlesztéséről gondoskodni, minthogy ez utóbbiak is elkerülhetetlenül szükségesek a víziforgalom érdekében. Szeged—Szolnok között a kisvízi szabályozás terén még hátralevő munkálatok 1—2 év alatt teljesen befejezhetők, s ezzel biztosítva lenne e szakasz teljes értékű hajózóút jellege, mert a 200 méteres hajózási vízmélység még a kivételesen alacsony vízállások idején is megvolna. A szeged—szolnoki Tisza-szakaszon már végrehajtott, kiterjedt és sikeres kisvízi szabályozási munkálatok közül néhány jellemző részletet a 6—11. sz. képeken mutatunk be. Aránylag nagyon rövid idő alatt biztosítani lehet még a rendszeres hajózást a 97 km hosszú szolnok—tiszafüredi szakaszon is, bár itt a kisvízi szabályozás terén még semmi sem történt. A hajózáshoz szükséges vízmélység kisvízállásnál ma még számos gázlónál hiányzik, tehát a folyószakasz rendszeresen még nem hajózható. Ezen a szakaszon a kisvízi szabályozás sikeres végrehajtása érdekében viszonylag még csak kisterjedelmű partmegkötési munkákat kell végezni, a gázlók megjavításának munkája tehát gyorsan haladhatna előre. A szolnok—tiszafüredi Tisza-szakaszon a kisvízi szabályozás a jövő évben már meg volna kezdhető és évi 200.000 pengő befektetéssel 5—6 év alatt végre volna hajtható. Ebből a költségből elkészülnének azok a partvédőművek is, amelyek összefüggésben állanak valamely gázló rendezésével. A kisvízi szabályozási munkálatoknak a szolnok—tiszafüredi szakaszon való megindításával egyidejűleg meg kellene kezdeni a tiszafüred-tokaji szakasz kisvízi szabályozását is. Ezen az utóbbi folyószakaszon az eredményes szabályozás érdekében már terjedelmesebb munkákra van szükség, a végrehajtáshoz tehát több idő kell, mint az alatta levő szakasz munkálataira. A kisvízi szabályozás megkezdése azonban e szakaszon is szükséges volna, mert a tiszai hajózás első etappjának természetes, felső végpontja Tokaj. Itt kapcsolódhatik be a víziforgalomba a kőszállítás és itt adható át Szabolcs- és Zemplén, sőt Hajdú vármegye termelésének is egy része a víziforgalomnak. A víziforgalom ugyanis megkívánja a hosszú vonalakat, a nagyobb szállítási távolságokat, hogy tömegeket olcsón mozgathasson. Erre rövid útszaka-