Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - XIV. Berzsenyi György: A Tisza új vízrajzi felvétele

fennhatóság alá került erdőkkel borított hegyvidékeken folyó kizsákmányoló erdő­gazdálkodás következményének látszik. Az árvizek emelkedése szükségszerűen maga után vonta az árvédelmi töl­tések emelését, ahol pedig a medereltolódások szükségessé tették, a töltések áthelye­zését. Részben új ármentesítő társulatok is alakultak, vagy pedig a régi társulatok terjesztették ki védett területeiket és emeltek újabb töltéseket. Egyrészt ezek a változások, másrészt azok a nagy vízgazdasági problémák, amelyek helyes megvalósításától függ az Alfökd népének további megélhetése és jóléte, tették szükségessé, hogy az 1890—92-es vízrajzi felvétel adatainak teljes reambulálásával a Tisza mai állapotáról, medrének alakulásáról, a mai viszonyok között várható legkisebb vizekről és legnagyobb árvizekről tiszta és megbízható képet kapjunk. Ezt a feladatot akarta a Vízrajzi Intézet megoldani, amikor az 1929—31. években Tiszabecstől Szegedig, a jelenleg magyar fennhatóság alatt álló egész Tisza-szakaszon új felvételt hajtott végre és ennek eredményeit a ,.Tisza helyszínrajza, hossz-szelvénye és kereszt-szelvénye" cím alatt most közreadta. Ez a kiadmány hat részből áll. Az 1 : 25.000-es helyszínrajz 47 lapon mutatja be a Tisza medrét és hullámterét. E helyszínrajz az 1890—92-es felvétel alapján készült és a Tisza hajdan és most kiadmányban közreadott helyszínrajz alumínium­lemezeinek felhasználásával készült. A helyszínrajzon a régi állapot fekete színnel, az újabb változások, új töltések, szivattyúk stb. piros színnel, az új meder pedig kék színnel van ábrázolva. A régi és új helyzet egy lapon való feltüntetése a meder alakjának válto­zásáról könnyen áttekinthető képet ad. Az egész helyszínrajz előbb kataszteri térképen 1 : 2880 méretarányban lett kidolgozva és azután kisebbítve. A felvétel folyamán a mederben 200 m-enként megállapított legmélyebb pontokat összekötő vonal, mint sodorvonal, újból stacionáltatott. A stacionálás kezdőpontja változatlanul Titelnél a Dunába való betorkolás maradt. A szegedi folyammérnöki hivatalnál felkutatott adatok alapján a Vízrajzi Intézet megálla­pította az új sodorvonal és a magyar-jugoszláv határvonal metszéspontjának a sodorvonalon mért távolságát a kezdőponttól és onnan stacionálta az új sodor­vonalat Tiszabecsig, az ország jelenlegi határáig. A régi és új sodorvonal összehasonlításából megállapítható, hogy a jelen­legi magyar Tiszaszakasz medre az ország határán belül 2 730 km-rel meghosszab­bodott. Természetesen egyes szakaszokon belül rövidülések is fordulnak elő, ezek­nek a hossz változásoknak részletesebb leírása azonban túllépné jelen ismertetés kereteit. A hossz-szelvény az új sodorvonalban képzelt függőleges síkra vetítve ábrá­zolja a folyó medrét és környezetét. A kiadmány két hossz-szelvényt tartalmaz. Egy 1 : 500,000-es átnézeti és egy nyolc lapra terjedő 1 : 100,000 hosszméretű részletes hossz-szelvényt. Az átnézeti hossz-szelvény magassági mérete 1 : 100 és három kisvíz, három árvíz és a mederrel színelődő ideális középvíz hossz-szelvényét ábrázolja. A kisvizek közül fel van tüntetve az 1842. évből származó nullvíz, melynek magasságában a tiszai mércék nullpontjai állanak, továbbá az 1891. és 1921. évi rögzített kisvizek.

Next