Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - II. Rohringer Sándor: Töltésezett folyók szabályozása

tapasztalatokat, a távoli töltésezés híve volt. (1. ábra.) Miután a Tisza rendkívüli csekély esésű folyó, amelynek esése km-ként 2—3 cm-t tett ki az alsóbb szaka­szokon, árvize igen lassan vonult le. Ez a levonulás 5—6 hónapig is eltartott. A távoli töltésezés, melyet Paleocapa ajánlott, az ármentesítésnek megfelelt volna és a töl­tésezett árvíz szintje sem emelkedett volna olyan magasra, mint a közeli töl­tésezésnél, ámde az árvíz levonulásának ideje alig rövidült volna meg. Ezzel ellen­tétben a Vásárhelyi-féle közeli töltésezés az árvizek szintjét jelentékenyen emelte ugyan, de gyorsabb lefolyást biztosított, ami mind a töltésekre, mind a védett területekre, de a mederfejlődésre is előnyös volt. Meg kell jegyezni, hogy Vásárhelyi Pál a meder rendezését is sokkal radikálisabban kívánta, mint Paleocapa, mert 112 átvágást javasolt, ezzel ellentétben Paleocapa csak 21-et. Ez a körülmény is igazolja a közeli töltésezésnek előnyét, vagyis az árvízre gyakorolt irányító és összeszorító hatását, mely a mederrendezésnek egyik része. Ha tehát valahol a töltések szabályos vonalozásúak, ott a sikeres meder­rendezés egyik előfeltétele már meg van adva, viszont zeg-zugos vonalozású, az árvizeket nem irányító, sőt akadályozó és hatékonyabban össze nem szorító töl­tésezés az árvíz lefolyására közömbös, sőt hátrányos lehet és ez a mederképződésre ugyanilyen értelemben kihat. A szabályozás alapelvei : a meder vonalozása. Amint jelen értekezés elején említettük, a folyók általában beágyazott és be nem ágyazott medrűek, több ágra oszlók lehetnek. A hajózási évnek vagy ágnak kiválasztásáról csak akkor lehet szó, ha többféle lehetőség kínálkozik, vagyis ha a folyó medre, amiként az régen a Rajnánál és a Dunánál is megvolt s ma is még sok folyónál megvan, több ágra oszlik. A hajózási vezérér mind a beágyazott, mind a sok ágra oszló folyóknál is célszerűen csak kanyarulatokban vezethető, amely kanyarulatok megválasztása a legnehezebb feladatok egyike. Talán felesleges itt rámutatnom arra, hogy egyenes szakaszok a természetben nem, vagy csak egészen kivételesen találhatók. Az egyenes szakasz a folyó helyzetének labilis voltára vall, ami azt jelenti, hogy a folyó ott még nem fejlődött ki, nem állt be bizonyos egyensúly a folyó mederképző ereje és a talaj ellenállása között. Beágyazott medrű folyónál hajózási ér — mondhatjuk kisvízi meder — rendesen csak egy van, amely a szélesebb középvízi mederben ide-oda vándorol, vagyis legtöbbször sem irány, sem mélységek tekintetében nem állandó és a hajó­zásra elégtelen. Ilyen esetben csupán az egységes beágyazott mederben vándorló kisvízi medernek a hajózás érdekében megfelelő irányba való terelésére, ebben az irányban való állandósítására, továbbá a különösen inflexiós pontokon lévő sekély helyeknek (gázlóknak) megjavítására van szükség. Beágyazott folyónál már adva lévén egy mélyebb meder, a kívánatos kanyarulatsorozat fejlesztése a meglévő mederalakulat miatt gyakran nehézségbe ütközik. Ilyenkor meg kell elégednünk azzal, hogy csupán a meglévő kanyarulatokat javítjuk meg, ezzel az átmeneti szakaszokat (gázlókat) is rendezzük s általában arra törekszünk, hogy a beágyazódás által már nagyrészt lerögzített medret kiigazítsuk anélkül, hogy összefüggő rendszeres mederszabályozást végeztünk volna. Ilyen mederszabályozásra például hozható fel a Tisza folyó szabályozása. A folyó esése, mint láttuk, nagyon csekély volt, emiatt az árvíz levonulása is hó-

Next