Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században
Petrovics Nikola Kiss József Budán vagy Eperjesen (Presovon, a mai Szlovákiában) született, valószínű, hogy 1748-ban, vagy talán egy évvel korábban esetleg később, tiszti családban. A Bécsi Katonai Mérnöki Akadémiára 1766-ban vették fel, amelyet Szavojai Jenő a XVII. század végi, illetve XVIII. század eleji híres hadvezér alapított. Az Akadémia befejezése után Kiss József egy ideig katonai mérnök volt, de rövidesen elhagyta a hadsereget és a XVIII. század hetvenes éveiben civil mérnök lett, az Udvari Kamara alkalmazottja, amely abban az időben egész 1848-ig többek között Ausztria és Magyarország összes szabályozási munkáit és az egész vízügyi szolgálatát irányította. Kiss József mérnök először a Duna szabályozásán dolgozott Pozsony környékén. Nem lehet pontosan megállapítani az évet, amikor kamarai mérnökké nevezték ki Bácskában, de megőriztek egy általa végzett Apatin melletti dunai felvételt 1779-ből, és ennek alapján következtetni lehet, hogy az ő bácskai tevékenysége a XVIII. század hetvenes éveinek a végével kezdődött. Kiss József 1786-ban kidolgozta a terveket a mocsarak kiszárítására Szivác, egyik Zombor melletti falu környékén, és 1787-ben ezt meg is valósította a Kamara költségén. Valójában a Szivác melletti lecsapoló csatorna kiépítése volt az első lépés abból a nagy jelentőségű vízrendezési tevékenységből, amellyel megváltoztatta a Duna és a Tisza közötti vízjárást. Még ugyanabban az 1787. évben Kiss József saját kezdeményezésére és saját költségén személyesen két ízben beszintezte a létesítendő csatorna nyomvonala mentén a terepet és megállapította, hogy a szintkülönbség 23 lábat tesz ki. Ez azt jelenti, hogy Kissnél a Duna—Tisza-csatorna gondolata már akkor megszületett, amikor a Szivác melletti lecsapoló csatornát építette. Nem sokkal később a Bácskába való érkezése után, Kiss Józsefet 1788-ban a Kamara vezető kamarai mérnökké (Dirigender Hofkammer Ingenieur) nevezte ki, azaz a bácskai vízimunkálatok igazgatójává. Kiss Gáborról, József öccséről szóló életrajzi adatok még hiányosabbak. Ó Eperjesen (Presovon) született 1751 körül. A Bécsi Katonai Mérnöki Akadémiára 1769-ben iratkozott be; az Osztrák Hadsereg mérnöki testületébe 1773-ban lépett. Később 1791-ben fivéréhez csatlakozott a Duna—Tisza-csatorna terveinek kidolgozása céljából. Még ugyanebben az évben — a fivére által 1787-ben végzett szintezés ellenőrzése céljából — megismételte a felvételt a létesítendő csatorna nyomvonala mentén I. Józseffel együttműködött egészen a francia—osztrák háború kitöréséig. Miután a hadjáratból 1797-ben visszatért, rövidesen, 1800. április 7-én meghalt, tizenhárom évvel korábban, mint az idősebb József fivére, aki 1813. március 13-án halt meg Verbászon, ahol el is temették.** 2. A terv alapvető műszaki és gazdasági jellemzői Mivel a Kiss fivérek úgy vélték, hogy a Törökország elleni osztrák—orosz háborúnak (1788—1791) befejezése után alkalmasak a körülmények terveik megvalósításához, 1891. december 12-én felterjesztést küldtek II. Lipót császárnak, amelyben többek között ez állott: ** Kiss József magányos sírja ma is ott van a Duna-Tisza-csatorna — volt Ferenc-csatorna — verbászi partja mellett a domboldalon, ott, ahol az újonnan épített Duna-Tisza-Duna csatorna pár évvel ezelőtt épített verbászi új zsilipje van. A domboldalon messziről látható magányos sírkő-obeliszk egy nagy vízépítő mérnök emlékét idézi és munkáját hirdeti. (Szerkesztő)