Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
1. füzet - Antal Emánuel: A Tisza szabályozásának éghajlatmódosító szerepe
28 Antal Emánuel rűsített eredményekhez jutunk ezúton), fizikai következtetésekkel (tendenciák állapíthatók meg ilyen eljárásokkal), s végül numerikus modellezéssel (összefüggések, kölcsönhatások felderítése várható e korszerű módszertől). A statisztikai klimatológiai módszerek elsősorban a műszeres megfigyelések adatbázisára támaszkodnak, ezért csak az utolsó egy-két évszázadra terjeszthetők ki az ilyen számszerű elemzések. A klímaérzékenység vizsgálatához természetszerűleg olyan idősorra lenne szükség, amely felöleli a beavatkozás jelen esetben az ármentesítés előtti időszak néhány évtizedét is (ez lenne voltaképpen a kontroll adatbázis), s az ezt követő hosszú időszakot (100-150 évet), amelynek első néhány évtizede tartalmazná az ármentesítési munkálatok intenzívebb időszakát, vagyis azt a periódust, amelyben a Tisza szabályozásával párhuzamosan feltehetően kis léptékben, de folyamatosan módosult a helyi klíma néhány eleme is. A műszeres meteorológiai megfigyelések kezdete és elterjedése azonban éppen egybeesik a Széchenyi által kezdeményezett intenzív vízügyi munkálatok évtizedeivel, vagyis a korábbi időkből kevés mért meteorológiai adattal rendelkezünk a térségben. A régi hazai szakkönyvekből is megállapítható, hogy az emberi beavatkozás okozta éghajlatváltozás, ill. éghajlatingadozás kérdése már a múlt században felvetődött, s egyértelműen megfogalmazták, hogy az ármentesítés befolyásolhatja a klímát. Szabó Ignácz (1874) a múlt század vége felé írja: ,/ lég, különös tekintettel hazánk légtüneti viszonyaira" c. munkájában: „...sok felől hallani a panaszt, hogy nyaraink már ma nem olyan melegek, ellenben teleink sokkal hidegebbek, mint hajdanában voltak!". E felvetésre igyekszik is választ adni: „A felhozottakból láthatjuk, hogy ama kérdés megoldásánál, vájjon éghajlatunk változott-e vagy nem alapos meteorológiai adatok hiányában, ily bizonytalan értékű följegyzések után bajos eligazodnunk. Ha a tenyészeti viszonyokban egy vagy más vidéken feltűnőbb átalakulások történnek, azokat nem a megváltozott éghajlatnak, hanem legtöbbnyire emberi kezeknek, vagy más egyéb tényezőknek szükség tulajdonítanunk. " Számszerű bizonyítás nélkül kvalitatív következtetést von le, amikor megállapítja: „ Tény az, hogy a légnedvességi viszonyok kedvezőbbek a dús növényzettel borított, mint a kopár talajon, s e tekintetben ott, ahol lehet, ültetvények által az éghajlaton némileg az ember maga is lendíthet" (a mikroklíma tudatos alakításának gondolata ismerhető itt fel). Hunfalvy ( 1863, 1864, 1865) a „Magyar birodalom természeti viszonyainak leírása " c. háromkötetes munkájában igen részletes képet ad a folyószabályozásokról, ám az éghajlati leírás során nem tesz említést annak várható éghajlati következményeiről. Hogy mennyivel más lehetett a szabályozás előtti időszakban a helyi klímák rendszere, arra következtethetünk a ,új tavak és mocsárak" c. fejezetben felsorolt tavak, locsogók és tocsogók nagy területre kiterjedő, gyakran potenciális mértékben párologtató tájkörzetek számából. Hunfalvy a Tisza-szabályozás bizonyos felszínalakító következményeit már az 1860-as évek elején megállapíthatta: „A többi alföldi tavak sokkal kisebbek, többnyire csak tócsák, locsogok és pocsolyák, amelyek nyáron gyakran kiszáradnak, mélységök általánvéve csekély lévén. Nagyobbak a mocsárok, posványok, lápok, sárrétek, turjánok és őrjégek, de kiterjedésök az országszerte foganatosított lecsapolások és folyószabályozások következtében mind inkább fogy, sok mocsár és sárrét egészen le van már csapolva. "