Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén
Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén 305 vélemény minél alaposabb kidolgozása céljából a miniszteri biztosságom alatt működő Tisza-Dunavölgyi Társulathoz bekértük: 1. a Vízrajzi Intézet adatait, 2. a Földművelésügyi Minisztérium folyammérnöki ügyosztályának adatait, 3. a vízügyi műszaki kistanács jegyzőkönyveit, 4. az Országos Árvízvédelmi Kormánybiztos által tartott értekezletek jegyzőkönyveit, 5. a Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat adatait, jelentését és árvédelmi szabályzatát, 6. a Tisza-Dunavölgyi Társulat árvíz- és belvízvédelmi albizottságának előző évi jegyzőkönyveit, 7. Pataky Béla min. osztályfőnök, a folyammérnöki ügyosztály vezetőjének a Tisza-Dunavölgyi Társulat 1948 februári előadássorozatában tartott előadását, 8. Durst Zoltán min. tanácsos, vízépítési kerületi felügyelő, felső-tiszai árvédelmi miniszteri biztos adatokkal felszerelt megállapításait, 9. Becker Ádám ny. min. tanácsos, a C.R.E.D. magyar tagjának szakvéleményét, 10. a Tisza-Dunavölgyi Társulat titkárának helyszíni beutazásáról tett jelentését. Mindezen iratok gondos tanulmányozása után hívtuk össze a Tisza-Dunavölgyi Társulat árvíz- és belvízvédelmi albizottságát, amelyben a Központi Bizottság kiküldött tagjain, a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi és vízügyi műszaki főosztályának, a Vízrajzi Intézet, valamint az Országos Árvízvédelmi Kormánybiztosság képviselőin kívül az ország vízfolyások szerint alakított 19 különböző területének szakértő mérnökei vettek részt." (Szent-Iványi 1948). A jelentés megállapítja, hogy „a bekövetkezett árvízkatasztrófa a gátak jelenlegi magassága mellett elhárítható nem volt, mert az árvíz a védműveket messze felülmúló méretű volt... A bökönyi szakadáson kiömlő tiszai árvíz a Batár-töltés 8 km hosszú szakaszából 4 és fél km hosszú gátszakaszt órák alatt több mint 20 cm magasságban meghágott. Még ha a Társulat erre az előre nem látható feladatra felkészült volna, hogy ezen átfolyást megfelelő magasságú jászolgáttal felfogja, akkor sem állt volna elegendő idő a katasztrófa elhárítására, mert az átfolyás feltartóztatása esetén az árvíz további emelkedése következett volna be, úgy, hogy az árvíz tetőzése a Batár-töltésnél nem 20-25 cm-rel, hanem 35-40 cm-rel lett volna magasabb. Ennek következtében a jászolgát legalább 60 cm magassággal kellett volna hogy megépüljön. A bökényi szakadás ukrán területen 30-án reggel 6 óra körül történt, ez a víz 7 óra körül ért a Batár-töltéshez, ahol az átömlés már d.c. 10 órától kezdve megindult. Tehát 3 óra állt volna rendelkezésre, amely idő alatt 4500 fin rászolgálat, 9000 db karó leverésével, 12 000 db deszkának a karók mögé való helyezésével és ráerősítésével és 2700 m3 földnek a deszkák mögé való hordásával és bedöngölésével kellett volna elkészíteni. Tekintettel arra, hogy az anyagvételezés szállítási távolsága átlag 50 m, emelési magassága átlag 4 m, a vízépítkezések normái szerint 100%-os teljesítmény mellett 1 m3 kidolgozásához 3 óra és 12 perc, a 2700 m3-hoz pedig 8640 munkaóra kellett volna. Ezen munkákat azonban nem hogy 3 óra alatt, hanem annak többszöröse alatt sem lehetett volna elvégezni az átázott, sáros, süppedős talajon, az eleitől kezdve veszélyeztetett töltés tövében épült községekből toborzott közerővel, akiknek mindegyike inkább családjának, tűzhelyének, ingóságainak mentésén gondolkozott. Még 1000 Csongrád megyei kubikusnak is ezerjó talicskával és a sáros terepen, a talicskák alá szükséges megfelelő mennyiségű pallóval, csak a földmunka elvégzéséhez legalább 9 munkaóra lett volna szükséges, ami d.u. 4-5 órát jelent, holott a gát meghágása már d.c. 10 órakor megkezdődött, az átszakadások pedig a déli órákban következtek be. Ilyen hatalmas felkészülés azonban sehol az országban nem áll és nem állhat rendelkezésre. Ha pedig a Tisza-Szamosközi Társulat ezen mellek-