Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

Somlyódy László Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a hajózás megteremtésére fordított beruházás megtérülhetett-e? A tiszai áruszállító hajózás 1940-ben érte el csúcspontját, mintegy 500 000 tonnás forgalommal (ma gyakorlatilag nincsen). Ez a vasúti vagy közúti for­galomhoz képest elhanyagolható. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a vasút kiépítése sem valósulhatott volna meg a szabályozás nélkül. A Tisza-szabályozás az alföldi élőhelyeket alapvetően átalakította. Az addigi ned­ves,mocsaras élőhelyeket szárazak váltották fel, bár maradtak az eredetihez hasonló állapotban levő területek. Az élőhelyek megváltozása és területének fogyása csökken­tette a fajgazdagságot és az egyes fajok példányszámát. Az ember már előítéleteiből fakadóan ellenérzéssel viseltetik a mocsarakkal szemben ezért nem is bánja, ha lecsa­polják őket. Ami emberi szempontból érthető, az a folyó számára kedvezőtlen. A part menti vizenyős területeknek fontos szerepük van a tápanyagforgalomban: a folyó és a szárazföld közötti „pufferzónaként" működnek. A part menti ártereken él a folyó élő­világának túlnyomó része, és ezen területek összefüggő láncolata teszi lehetővé az él­őlények folyó menti vándorlását („ökológiai folyosó"). 2.2. A GNV-kérdéskör következményei A Gabcikovo(Bös)—Nagymaros vízlépcsőrendszer (GNV) ügye a 20. század egyik legizgalmasabb, nagyléptékű kelet-közép-európai vízmérnöki problémája. A vízgazdálkodási projekt a nyolcvanas évek közepétől egyre inkább környezeti, politi­kai, rendszerváltási és nemzetközi kérdéssé vált. Feloldhatatlannak tűnő nézetel­térések alakultak ki magyarok és szlovákok között, az építkezést ellenző „zöldek" és az azt pártoló „vizesek" között, az értelmiség különböző rétegei között, miközben a „folyamatok" dinamikája kisebb-nagyobb mértékben követte a két ország kormány­váltásait is. A kérdéskör jellege ma is változatlan: az egymást követő rossz, nemzetközi kihatású politikai döntéseket csak újabb politikai döntések kísérelhetik meg rendezni. Könyvek és tanulmányok sokasága készült el, amelyek mindegyike egy-egy részkérdést tárgyalt valamilyen szempontból, azonban korszerű, átfogó elemzés ma sem áll rendelkezésre, annak ellenére, hogy dokumentumok sokasága áll (valahol) ren­delkezésre. A „teljes" történet kibogozása izgalmas történészi feladat. Az ügynek szá­mos vesztese van: a nemzetgazdaság, a szakemberek sokasága, a „vizesszakma" és mindenekelőtt a Duna maga. Tárgyunk ugyan nem a GNV, azonban a GNV-ről nem szólni hiba lenne: a GNV „szindróma" feloldása és a tanulságok levonása a magyar vízgazdálkodás számára fontos kérdés. A GNV elsődleges célja az energiatermelés és a hajózás biztosítása. További cél volt az árvízvédelem és a folyószabályozás, az öntözés és az üdülés. A GM­ megépí­tése folytatása lett volna a Felső-Duna mintegy 150 éves folyamszabályozásának (Mistéth 1993, Fejér-Baross 1994). A csehszlovák és a magyar szakemberek egymás­tól függetlenül javasoltak az ötvenes évek elején egy felső, illetve egy alsó erőművet. A végeredmény a 7. ábrán sematikusan feltüntetett, összekapcsolt rendszer, amelyet számos alternatíva közül választottak ki.

Next