Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Gondolatok a Tisza szabályozásáról 289 területek vízháztartására. A gyorsabb folyású folyó szívóhatást gyakorol a part menti területek talajvizére, s ez a hatás távolabb is kimutatható talajvízszint süllyedést okoz. A szabályozás előtt a Tisza mindenkori vízszintje és a talajvízszint dinamikus egyensúlyban volt egymással, a talajvízszint a folyó vízjárásától függött. A szabályozás és a lápos területek lecsapolása után az Alföldön a talajvízszint több méterrel süllyedt, jelentős mértékben hozzájárulva ezzel nagy területek kiszáradásához, elszikesedéséhez. A régi állapotokat visszaállítani értelmetlen lenne és azt már senki sem akarja. Érdemes viszont beszélni a folyó szabályozást követően kialakult holtágak sorsáról. Sokan talán nem is gondolják, hogy ezek a pusztulófélben lévő vízügyi relikviák még mindig hatalmas értéket képviselnek, megérdemlik, hogy nemzeti kincsnek tekintsük őket és eszerint határozzuk meg további sorsukat. A víz az életet jelenti, nélküle nincs élet. Ha a lefűrödött holtágakat magukra hagyjuk, az eutrofizáció, a szél által odahordott por és a káros hatású emberi tevékenység következtében idővel teljesen feltöltődnek. Minden holtág egy-egy biotópot (élőhelyet) képez a maga jellegzetes növény- és állatvilágával. Ha egy holtág feltöltődik, vele együtt az élővilág egy csodálatos darabja tűnik el a szemünk elől, örökre. Mentsük hát meg a holtágakat. Sajnos a mai világban elterjedt az a helytelen szemlélet, hogy csak azzal érdemes foglalkozni, ami közvetlenül, gyorsan megtérülő gazdasági haszonnal jár. A lefűződött holtágak megmentése, újbóli élővé tétele pedig pénzt igényel, valószínűleg nem is keveset. A holtágak helyzetének javítására nem lehet egyféle sablonos tervet készíteni, sok esetben egy-egy hatástanulmány készítésével lehet eldönteni, hogy mi a legcélszerűbb tennivaló. Általánosságban igazak azonban az alábbi megállapítások: a holtág környezetében, a partok mentén, a víz szélén össze kell szedni minden szemetet, építési törmeléket, ipari hulladékot, és erre a célra kijelölt hulladék lerakóba kell elszállítani, meg kell oldani a holtágak mentén épült üdülőövezetek, horgásztanyák, mezőgazdasági üzemek, állattartó telepek szennyvíz-elvezetését, a hulladékok összegyűjtését és elszállítását a kijelölt átvevő helyre, — az eliszaposodott, feltöltődött medreket kotrással az eredeti állapotot megközelítő módon kell helyreállítani, el kell távolítani a fölösleges biomasszát, a rothadó iszapot, a műtárgyak megépítésével biztosítani kell a holtágak folyamatos frissvíz ellátását. A holtágak hasznosítása többirányú lehet, amint arra több jó példát is láthatunk. Hajó a víz minősége, egyaránt alkalmas lehet hal, kecskebéka, vagy folyami rák tenyésztésére az egyidejűség kizárásával. Az ilyen jellegű gazdasági hasznosítás már pénzt hoz az üzemeltető, vagy fenntartó szervezet számára. Igen jelentős az is, hogy a partok mentén romantikus környezetben létrejött üdülőövezetek, hétvégi telkek néhány év, vagy évtized múlva nem kerülnek szárazra. Forintban soha ki nem mutatható, hogy a szép környezetben pihenéssel, üdüléssel, esetleg munkával eltöltött idő mekkora értéket jelent az ember számára és milyen mértékben van hatással kedélyállapotára, egészségére. Érdemes e sorokon elgondolkozni, mit tehetünk a holtágak megmentéséért, ki-ki a saját hatáskörében. Minden, amit a holtágak megmentéséért teszünk, a jelen boldogulására, a jövő generációja javára szolgál. Minden ténykedésünket a környezet- és természetvédelem érdekeinek messzemenő figyelembevételével kell végeznünk.