Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei - 1.2. A Tisza-völgy ármentesítésének rövid története
16 Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz A Szamosköz ármentesítése A Tisza-völgy ármentesítési munkáinak történeti áttekintése után külön is kitérünk a Szamosközi terület ármentesítésére, mivel - mint a továbbiakban részletesen bemutatjuk - az 1970. évi árvíz során itt alakult ki a legsúlyosabb árvízvédekezési helyzet. Az 1970. májusi szamosközi árvízkatasztrófa eseményeinek szakmai értékeléséhez - vázlatosan ugyan, de - ismerni kell az itteni árvízvédelmi létesítmények történetét, kiépítettségét. A Szamos folyónak előbb a bal, majd a jobb partján a XVIII. század végétől a községek és magánosok - felismerve a vizek okozta veszélyeket - kizárólag a településeket védő, azonban eltérő magasságú töltésszakaszokat építettek ki, amelyeket később összekötöttek. Az első átfogó és műszakilag is összehangolt terv azonban csak a XIX. század vége felé készült el a Szamos mindkét partjára. Az elképzelés tehát már megvolt, de nem voltak meg az ármentesítő társulatok, hogy ezt a feladatot végrehajtsák. Pedig az 1888. évi árvíz a kiépítetlen, gyenge töltéseket 26 helyen, összesen 1690 m hosszban szakította át. Az árvízvédelmi fejlesztési terv végrehajtásának feltétele volt a folyószabályozási munkák elvégzése a Szamoson, amely állami feladat volt. 1890-ben elkészült a Szamos új torkolati szakasza mintegy 1300 m hosszban, amelynek eredményeképpen a Szamos nem Járai községgel szemközt, hanem jó két kilométerrel lejjebb, Gergelyiugornyával szemben torkollik a Tiszába. A további mederátvágások tervszerű végrehajtását az törvény biztosította, így épült meg - többek között - a sályi, porcsalmai, rápolti, tunyogi, kéri, kérsemjéni, szamosszegi és ezek között a legjelentékenyebb, a cégény-matolcsi 8 km hosszú átvágás, amely 25 km hosszú kanyarulatsorozatot iktatott ki. A Szamoson összesen 22 átmetszés készült, 26 km hosszban. A folyó hossza a torkolat és a határ között 51,5 km-re csökkent. A munkák fontosságát felismerve a Szamos bal partján az érdekeltek 1894- ben megalakították az Ecsediláp Lecsapoló és Szamos bal parti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatot. A már meglévő töltések kiépítését viszonylag rövid idő alatt, 1899-re fejezték be a korábban jóváhagyott műszaki tervek alapján. A jobb parton a Szamos jobb parti és Tisza bal parti Töltésfenntartó Érdekeltség igyekezett a bal parti töltés megépülte által előállott veszélyesebb helyzetet orvosolni a töltés megépítésével, de a kérdés teljes megoldása már az 1914-ben megalakult Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatra maradt. Ez a társulat a háborút követő években a Szamos jobb parti és Tisza bal parti árvédelmi töltéseit végleges méretben kiépítette, s külvizeit a Túr szabályozásával (a Túr-csatorna megépítésével) elvezette, belvizeit pedig a belvízcsatorna-hálózat megépítésével még az 1920-1930-as években rendezte (Vámosi 1992). A már kiépített töltés a folyó alsó szakaszán 1932-ben kapta az első jelentős árvizet. Olcsva és Tunyogmatolcs között a vízállás átlag 1,0 m-rel haladta meg az 1888. évi tényleges árvízszintet. A környező településeket nagy erőfeszítések