Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)

2022 / 1. szám - Könyvismertetés - Kozák Miklós: Vízgazdálkodási nagyműtárgyak, mint a nemzetgazdaság fejlesztésének eszközei

Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 1. füzet 161 A 2. fejezet Kozák professzor szerepét mutatja be az egyetemi oktatás fej­lesztésében. Az első munkája, még a Művelődésügyi Minisztériumban, az el­túlzott mérnöklétszámok beiskolázására tervezett új egyetemek létesítésének megakadályozásához kapcsolódott. Sikerült meggyőznie Vas Zoltánt, az Orszá­gos Tervhivatal vezetőjét, hogy a „vas és acél országa vagyunk” időszakban sem szükséges a kohó- és építészmérnökök képzési létszámának megemelése. A to­vábbiakban, már az egyetemen, az egyetemi oktatás reformjával, az oktatás ha­tékonyságának növelésével, a terhelések csökkentésével foglalkozott. Az ő munkásságának köszönhető, hogy számos nagynevű „külsős” szakértő bevoná­sával sikerült a szakmai képzés színvonalának emelése és a gyakorlati élettel való kapcsolat megteremtése. A könyv 3. fejezete Kozák professzornak a digitális vízgazdálkodás megala­pozásával és elterjesztésével kapcsolatos munkásságát ismerteti. Valószínűleg Kozák professzor volt az első azok között, akik a számítástechnika vízgazdál­kodási alkalmazásával kezdett foglalkozni. Az érdeklődése a nem-permanens áramlások felé fordult, amelyek rendkívül sok számítást igényeltek, így aztán nem csoda, hogy már a ’60-as évek közepén a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőren­­szer (BNV) csúcsüzemének vizsgálatait végezte. A tanszéken kialakított kis munkacsoportja pedig számos hidraulikai feladatot oldott meg. 1968-ban, a nem- permanens áramlások számításából készített disszertációjával szerezte meg a műszaki tudományok doktora címet. Eredményeit nem csak Magyarországon, hanem külföldön is elismerték, ahol számos előadást és tanfolyamot is tartott. A 3.3 fejezetben, az Egyesült Államokban tett tanulmányútja során megjelenet tanulmányait válogatta össze. Ezek közül az elsőben a ma oly gyakran használt, „osztott paraméterű modellek” alapjait rakta le. Az ez irányú munkásságát az MTA támogatásával megjelentetett szabadfelszínű nempermanens vízmoz­gások számítása digitális számítógépen” című könyvében foglalta össze. Kozák professzor is tartotta magát a mondáshoz: „Más kárán tanul az okos". Mivel számos elhibázott műtárgy vizsgálatához hívták meg szakérteni, úgy érezte, hogy a megszerzett tudását, tapasztalatait tovább kell adnia. Ezért Sa­­bathiel József és Hamvas Ferenc kollegáival 100 esettanulmányt gyűjtött össze és publikált egyetemi jegyzet formájában. Ezek közül 44 tanulmányt válogatott össze e kötet 4. fejezetébe. Az 5. fejezetben a kedves tanulmányaiból ad szemelvényeket. Ezek között meg­találhatjuk az árhullámok számításával kapcsolatos korai tanulmányait, egy bírósági szakértés részleteit, a taktabáji Tisza-kanyar átvágásának tervezését, a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztését bírálóknak szóló válaszát stb. A fejezet legnagyobb részét a vízerőhasznosításnak és a vízfolyások szabályozásának, azok előnyeinek, hátrá­nyainak, az azokat érő kritikák cáfolatának és jövőbeli szerepüknek szentelte.

Next