Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)

2022 / 2. szám - Váradi József - Szlávik Lajos: A hazai víztudományi kutatások helyzete és reinkarnációja

Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 2. füzet 19 Egészen különleges sajátosságunk, hogy a vízgyűjtő egységek fele nem ter­mészetes, hanem mesterségesen kialakított vízgyűjtő. A Duna legnagyobb mel­lékfolyójának, a Tiszának a hossza 470 km-rel lett kevesebb a folyószabályozásokat követően, de hasonló a Maros vagy a Hortobágy-Berettyó helyzete is, amelyek vízgyűjtőterületei a 20. század közepére 500 km 2-rel csökkentek, egyes vízgyűjtő­részek más vízfolyásokhoz való átterelése révén. A szabályozások következtében az országnak mintegy negyede mentesült az árvízi elöntésektől, ezek adják hazánk művelhető területeinek 40%-át, és mára több mint 2 millió ember él itt. A jelenlegi hazai életfeltételek tehát - Hollandiához hasonlóan - erősen módosított víztestek­hez kötötten alakultak ki és működnek, bár Hollandiától eltérően ennek előnyeit az EU szabályozásban nem tudtuk érvényesíteni. Ez a körülmény a víztudomá­nyok használata iránti igényt a történelmi időktől napjainkig erősen determinálta. Különleges vízgazdálkodási helyzetet jelent továbbá, hogy számos nagy vízho­zamú vízfolyásunkat keresztezik országhatárok. Ezeken a folyókon jelentős víz­­mennyiség érkezik hazánkba, aminek megtartása és szétosztása a gazdaságfejlesztés, a természet és fenntarthatóság igényeinek együttes kielégítése érdekében újabb hajtóereje a víztudományoknak. 3.2. A VITUKI - a víztudományi kutatás hazai fellegvárának megszületése és munkássága A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet (VITUKI) tevékenységéről és megszűnéséről a Vízügyi Közlemények hasábjain, a 2021. évi 1. számban ,In memóriám VITUKI...” címen közöltünk megemlékezést (Váradi-Szlávik 2021), különös tekintettel arra, hogy 2020. december 10-én felrobbantották az egykori VITUKI 15 emeletes toronyépületét. A lényeges megállapításokat azonban itt is összefoglaljuk, miután e nélkül nem lenne teljes a hazai víztudományi kutatások helyzetének áttekintése és elemzése. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet (VITUKI), amely a hazai vízgazdálkodási tudományos kutatás zászlóshajója volt hat évtizeden át, 1952- ben, a 2049/16/1952. sz. minisztertanácsi határozattal hozták létre, mint a víz­ügyeket irányító Közlekedés és Postaügyi Minisztérium önálló szervezetét a korábbi Vízrajzi Osztály, majd Vízrajzi Intézet bázisán. 1953. október 1 -től a VITUKI felügyeletét az akkor életre vívott Országos Vízügyi Főigazgatóság látta el. Célként jelölték ki, hogy alap- és alkalmazott kutatásokat végezzen, tanul­mányokat készítsen az ország vízkészletének megőrzésére, fejlesztésére, víz­­gazdálkodásának tudományos megalapozására (Stelczer 1986). 1968-ban az intézet dolgozóinak száma elérte a 800 főt. A bővülő feladatok­hoz igazodóan 1976-ban Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központtá vált.

Next