Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)

2022 / 3. szám - A 2022. évi aszály Magyarországon

Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3. füzet 65 A Tisza-tó az aktív készletgazdálkodás révén többlet készleteket biztosított a Körös-völgybe is. A rendelkezésre álló 138 millió m3-ből 109 millió m3-t használtak fel. Ez tette lehetővé a Tisza-völgyi vízigények korlátozás-mentes kielégítését. Min­den vízigényt ki lehetett elégíteni. Szolgáltatói szempontú okra visszavezethető vízkiszolgálási probléma csak a III. rendű üzemi csatornák állapota miatt adódott. A főműveken sem készlethiány, sem vízkormányzási gond nem volt. 3.3. Feszültségpontok az öntözésben, a jóléti és egyéb vízhasználatban (a víziközműszolgáltatás „üzemi”jellegű tevékenységének kivételével) 3.3.1. A vízhozzáférési lehetőségek történelmi meghatározottsága Magyarországon A Kárpát-medence kialakulása magyarázatát adja vízviszonyainak, a felszín alatti és felszíni álló- és folyó vizekben való gazdagságának, de annak is, hogy a vizek elosztottsága egyenlőtlen, ezért a civilizáció életfeltételeinek biztosításához a vizek rendezése és hasznosítása is fokozott és különleges szabályozást kíván. A víz alapvető gazdasági és társadalmi jelentősége miatt, valamint azért, mert hazánk vizektől elhódított területen (vagyis mesterséges víztestek által fenntartott területen) fekszik, nem meglepő, hogy itt a vízhasználatok és a vízépítés korai nyomaival találkozhatunk. A hazai vízszabályozás mai arculatát eredményező programot a reformkor idején alakították ki. A reformkor törekvéseinek célja az volt, hogy szabaddá tegye az utat az ország gazdasági és társadalmi fejlődése előtt, biztosítsa a pol­gárosodás és az önálló gazdasági élet kialakulásának feltételeit. A program igen fontos szerepet szánt és adott a vízi munkálatoknak és a vízrendezések révén fel­szabaduló gazdasági erőknek. Ma a víznek, mint erőforrásnak a hasznosítása ér­dekében - nem véletlenül - a Nemzeti Vízstratégia (Kormány 2017) tűz ki hasonló célokat. De milyen környezetben kell ma a vízgazdálkodás létesítmé­nyeinek gazdaság­élénkítő szerepét érvényesíteni? A magyar vízépítés reformkorra eső korszakának fő eredményeit tekintve a vízszabályozás teljes egészében a passzív vízgazdálkodás körébe tartozik. A 20. század közepére az árvízvédelmi töltések hossza elérte a 4 000 km-t, a mentesített terület meghaladta a 2,5 millió ha-t. Az ország polgári fejlődésében a vízszabá­lyozások szerepe felbecsülhetetlen. Anakronisztikus és teljesen tudománytalan (pedig a 2022. évi aszály kapcsán ezzel bőven találkoztunk) azt keresni, hogy az akkori szabályozások miért nem felelnek meg a mai kor „zöld” követelményének? Ugyanakkor felróható a 18. század végi-19. századi vízgazdálkodási fejlesz­tést irányítóknak, hogy míg a védelmi jellegű beruházások terén nemzetközi vi­szonylatban is páratlan teljesítményt mutattak fel, addig a gazdaság gyarapodását aktívan támogató vízhasznosítás terén a legelmaradottabb országok közé tartoz.

Next