Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - A 2022. évi aszály Magyarországon
66 A 2022. évi aszály Magyarországon tank és tartozunk ma is. Az öntözés, a vízerő hasznosítás, a vízi közlekedés fejlesztése terén alig számolhatunk be érdemi fejlesztésekről. Csak az öntözés tekintetében jellemző példa erre, hogy míg a 19-20. század fordulóján hazánkban mintegy 2-3 ezer ha öntözésről tudunk, addig a hazánk éghajlatához hasonló Lombardiában 1,5 millió ha-on öntöztek. A vízgazdálkodás fejlesztésében a hasznosítási célú beavatkozások térnyerése 1930-as évek első felére tehető. Az ekkor jelentkező aszályok tapasztalatán okulva az országgyűlés az „öntözési törvény” megalkotásával (1937) lehetőséget adott arra, hogy az Alföldön újabb beruházásokkal az öntözéses gazdálkodás gyökeret verjen. Az ország meg akarja törni azt az átkot, ami Kvassay Jenő szerint a magyar gazdát cselekvésében alapvetően befolyásolja. Ha különösebb erőfeszítés nélkül megél birtokai jövedelméből, az öntözéssel már nem kíván „bíbelődni”. Ma az EU által biztosított mezőgazdasági területalapú támogatás stabil hozadéka ezt a rémképet újraéleszti. 1942-ben megépült a Békésszentandrási vízlépcső, mely lehetővé teszi 120 km 2 terület öntözővízzel való ellátását. 1954-ben üzembe helyezték a Tiszalöki vízlépcsőt, amihez tartozóan megépült a Keleti-, illetve a Nyugati-főcsatorna, amelyek a tiszántúli öntözőrendszereket látják el vízzel, illetve később Debrecen ivóvízellátásáról, sőt a Körös-völgy vízpótlásáról is gondoskodnak. Amikor 1973-ban átadták a Kiskörei duzzasztót és a Nagykunsági-főcsatorna a duzzasztott térből vízzel látja el nem csak a térség öntözését, hanem a Körös-völgyet is, létrejön a Tisza-Körösvölgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR - lásd a 12. ábrát). Ennek hiányában a 2022. évihez hasonló aszályok idején a Körös-völgy teljesen kiszáradna. Tiszalök, Kisköre, és újabban már Békésszentandrás duzzasztója is nem csupán öntözési lehetőséget teremt, hanem olcsó, megújuló energiát termel, turisztikai fejlesztést motivál, és temészetvédelmi feladatokat is ellát. Az 1980-as évek végére országosan 370 ezer hektár az öntözésre berendezett terület. Ekkor indul el a talajok vízháztartását szabályozni hivatott meliorációs program, ami akkor több tízmilliárdos összegével a legnagyobb volumenű beruházások egyike volt hazánkban. Az 1980-as évek végén megerősödött a „zöld” mozgalmak tevékenysége, aminek „köszönhető”, hogy megakadályozták a nagy műtárgyakkal történő vízvisszatartást. Helyette jelentős teret nyert a hatásában, megvalósíthatóságában és következményeiben ma még erősen tisztázatlan, ezért idealizált területi víztározás követelése. Az elmúlt több, mint 30 évben lényegében semmi sem történt a vízkészletek hasznosítási célú szabályozása területén és nem a vízügy lehetőségterveinek hiánya miatt! Duzzasztásról még csak vitázni sem lehetett. Ezen az sem segített, hogy a megépült duzzasztók (Nick, Békésszentandrás, Tiszalök, Kisköre stb.) . Ez a felismerés tükröződik a Kormány által 2017-ben jóváhagyott Nemzeti Vízstratégia (Kvassay Jenő Terv) célkitűzéseiben. A stratégia szervezett megvalósítására azonban mindeddig lényegében semmi sem történt.