Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)

2022 / 3. szám - A 2022. évi aszály Magyarországon

66 A 2022. évi aszály Magyarországon tank és tartozunk ma is­. Az öntözés, a vízerő hasznosítás, a vízi közlekedés fej­lesztése terén alig számolhatunk be érdemi fejlesztésekről. Csak az öntözés te­kintetében jellemző példa erre, hogy míg a 19-20. század fordulóján hazánkban mintegy 2-3 ezer ha öntözésről tudunk, addig a hazánk éghajlatához hasonló Lombardiában 1,5 millió ha-on öntöztek. A vízgazdálkodás fejlesztésében a hasznosítási célú beavatkozások térnyerése 1930-as évek első felére tehető. Az ekkor jelentkező aszályok tapasztalatán okulva az országgyűlés az „öntözési törvény” megalkotásával (1937) lehetőséget adott arra, hogy az Alföldön újabb beruházásokkal az öntözéses gazdálkodás gyökeret verjen. Az ország meg akarja törni azt az átkot, ami Kvassay Jenő sze­rint a magyar gazdát cselekvésében alapvetően befolyásolja. Ha különösebb erő­feszítés nélkül megél birtokai jövedelméből, az öntözéssel már nem kíván „bíbelődni”. Ma az EU által biztosított mezőgazdasági területalapú támogatás stabil hozadéka ezt a rémképet újraéleszti. 1942-ben megépült a Békésszentandrási vízlépcső, mely lehetővé teszi 120 km 2 terület öntöző­vízzel való ellátását. 1954-ben üzembe helyezték a Tiszalöki vízlépcsőt, amihez tartozóan megépült a Keleti-, illetve a Nyugati-főcsatorna, amelyek a tiszántúli öntözőrendszereket látják el vízzel, illetve később Debrecen ivóvízellátásáról, sőt a Körös-völgy vízpótlásáról is gondoskodnak. Amikor 1973-ban átadták a Kiskörei duzzasztót és a Nagykunsági-főcsatorna a duzzasz­tott térből vízzel látja el nem csak a térség öntözését, hanem a Körös-völgyet is, létrejön a Tisza-Körösvölgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR - lásd a 12. ábrát). Ennek hiányában a 2022. évihez hasonló aszályok idején a Körös-völgy teljesen kiszáradna. Tiszalök, Kisköre, és újabban már Békésszen­­tandrás duzzasztója is nem csupán öntözési lehetőséget teremt, hanem olcsó, megújuló energiát termel, turisztikai fejlesztést motivál, és tem­észetvédelmi fel­adatokat is ellát. Az 1980-as évek végére országosan 370 ezer hektár az öntözésre berendezett terület. Ekkor indul el a talajok vízháztartását szabályozni hivatott meliorációs program, ami akkor több tízmilliárdos összegével a legnagyobb vo­lumenű beruházások egyike volt hazánkban. Az 1980-as évek végén megerősödött a „zöld” mozgalmak tevékenysége, ami­nek „köszönhető”, hogy megakadályozták a nagy műtárgyakkal történő vízvissza­tartást. Helyette jelentős teret nyert a hatásában, megvalósíthatóságában és következményeiben ma még erősen tisztázatlan, ezért idealizált területi víztározás követelése. Az elmúlt több, mint 30 évben lényegében semmi sem történt a vízkész­letek hasznosítási célú szabályozása területén és nem a vízügy lehetőség­terveinek hiánya miatt! Duzzasztásról még csak vitázni sem lehet­ett. Ezen az sem segített, hogy a megépült duzzasztók (Nick, Békésszentandrás, Tiszalök, Kisköre stb.) . Ez a felismerés tükröződik a Kormány által 2017-ben jóváhagyott Nemzeti Vízstra­tégia (Kvassay Jenő Terv) célkitűzéseiben. A stratégia szervezett megvalósítására azonban mindeddig lényegében semmi sem történt.

Next