Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
128 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez területű árteret politikailag három részre osztotta úgy, hogy abból 113 217 kh, azaz 54,52% magyar, 21 144 kh, azaz 10,18% csehszlovák, 73 303 kh, azaz 35,30% román területen van. Tellyesniczky János elemző tanulmányában (1928) kifejtette, hogy a régi társulat által tervbe vett munkálatokban legjobban érdekelt a magyar rész, mely úgy a Tisza, mint a Szamos folyását tekintve, alsóbb fekvésű. Kevésbé érdekelt a csehszlovák rész, legkevésbé pedig a román rész, mely utóbbi a Szamos mentén már meglévő töltések által az árvizek ellen kellő védelemmel bír. Tellyesniczky a következőket írja: ,A vázolt körülményekből már következtetni lehet a magyar résznek - minden tekintetben - súlyos helyzetére. Ma ugyanis a helyzet az, hogy az alacsony területű magyar rész az árvizek ellen sehogy sincsen megvédve. ...A magyar terület kelet és részben észak felől védetlen, ...a Tisza, Túr és Batár vizei azt évente többször is elárasztják... Ez a körülmény és a román területek csekélyebb érdeke a munkálatoknál kétségessé teszi, hogy ezek az eredeti tervek szerint végrehajthatók lesznek-e, sőt ha még azokra vonatkozólag meg is lehetne a másik két állammal egyezni, a munkálatok közös költsége oly terhet róna a magyar érdekeltségre, melyet az egyedül el nem viselhetne.” (Tellyesniczky 1928) Csehszlovákiában a Társulat működési területét kibővítették a Batár felső mellékágaival és Tisza-Batár Társulatként szervezték újjá, azzal a céllal, hogy a már megépült árapasztót csak a Batár árvizének levezetésére veszik igénybe (Kocsis 2002). A megváltozott helyzet rendezésére a három állam megbízottjai az eredeti társulat felszámolása érdekében ültek össze Szatmárnémetiben 1923. szeptember 13-án, ahol a vízrendszer egységes szabályozása érdekében hármas műszaki bizottságot hoztak létre. A bizottság határozatot hozott, hogy a teendőket egyeztessék, és hogy 1924. júniusig készítsék el a műszaki terveket. A Hármas Műszaki Bizottság végül is 1926. április 10-én ült legközelebb össze Szatmáron, ahol az új helyzet ismeretében a magyar fél bejelentette, hogy a Túrt magyar területen önállóan szabályozzák. Kérte a Batár szabályozásának és töltésezésének mielőbbi megindítását. A csehszlovák megbízott vállalta a határ szabályozás három éven belüli megindítását. A második ülésen 1929. június 19-én a magyar fél beszámolt, hogy Sonkádtól a Haláborral szembeni Tisza-partig kétoldali töltésezéssel árapasztót terveznek és az Öreg-Túrnál is kiépítik a kétoldali töltést a trianoni határig (Schick 1932). Román területen a Túr bal parti töltés építését vállalták a Cser-patakig. Csehszlovák területen a Batár Társulat kiépíti, véglegesíti a Gyula- Péterfalva nyomvonalon megépített árapasztót, a műtárgyakat, a bal parti (alsó) töltését követve a Tisza bal parti töltésébe. A töltésépítési tervek a magyar felet is megnyugtatták és elállt attól a tervtől, hogy a határ mentén Palád és Kishódos között lokalizáló gátat építsen, és a Palád-patakot átvezesse a Túrba. Helyette kiépíti a Palád-patak Tiszába való bevezetését a kóródi zsilipen keresztül.