Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
172 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez 12. A vízgazdálkodási társulatok államosítása, a vízügyi feladatok állami ellátása 12.1. Szemelvények a vízgazdálkodási társulatok államosítási elképzeléseiből (1880-1941) A vízgazdálkodási társulatok csaknem másfél évszázados története során nem egyszer felmerült a társulatok államosításának gondolata. Néhány esetet említünk ezek közül. A pusztító 1879. évi szegedi árvíz után felmerült, hogy ha az állam megszabja, milyen méretre kell a már meglévő töltéseket kibővíteni, és azt is előírja, mely töltések áthelyezése kívánatos az árvízvédelem szempontjából, akkor egyrészt felelősséget is kell vállalnia mindezen döntéseiért, illetve - ami ezzel szorosan összefügg - a költségek viselésében is részt kell vennie (Fejér 1997). A Tiszavölgyi Társulat elnöke, Lónyay Menyhért grófn1 és a társulat akkori titkára, Darányi Ignác ,A Tisza-szabályozás jövendő szervezeté"-ről írott javaslatukban (Lónyay-Darányi 1880) egészen odáig elmentek, hogy javasolták a kormánynak: a társulatok műszaki irányítását vegyék állami kézbe (azaz a társulati mérnököket léptessék állami szolgálatba). Az államosítás kérdése újra meg újra felvetődött és csak az 1884. évi „tiszai törvény” és az 1885. évi vízjogi törvény elfogadásával jutott nyugvópontra. 1935-ben Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter, aki egyúttal a tiszafüredi választókerület képviselője is volt, választóitól „Elgondolás” címmel egy emlékiratot kapott, amelynek névtelenségbe burkolózó szerzői az ármentesítési és belvízszabályozási terhek enyhítése érdekében a társulatok autonómiájának megszüntetése révén azok államosítását szorgalmazták. Az említett időszakban nemcsak ez az emlékirat, hanem több más fómm is támadta a vízszabályozásokat, kárhoztatták a vízimérnököket. Az 1933-35 körüli aszályos évek alatt - akárcsak 70 évvel korábban - tele volt a sajtó a vízimérnököket az Alföld kiszárításával vádoló írásokkal. Sokan már a társulatok feloszlatása mellett kardoskodtak, s újra felhangzott a régi lemez: „a mérnökök kiszárították az Alföldet” (Lászlóffy 1982). A vádakra a természet az 1940-41. évi rendkívül magas és tartós árvizekkel felelt. A Tisza-völgy árvízvédelmi rendszere kitűnően vizsgázott, gátszakadás sehol sem volt. Az 1940-es években így aztán ezek a „kiszárítás” hangok eltűntek, de ehhez egy nedvesebb időjárási periódusnak kellett bekövetkeznie. Az 1940-41. évi árvizet követően a Felső-Tiszán a Királyháza és Tiszabecs közötti bal parti öblözetet ármentesítették. 31 Lónyay Menyhért gróf (1822-1884), 1871-1872 között Magyarország miniszterelnöke, 1878-tól az újjáalakított Tiszavölgyi Társulat elnöke volt.