Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
174 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez mentesítésnek meglevő szervezetében rejlik és az orvoslásnak módja az ármentesítésnek és belvízszabályozásnak állami feladatként való ellátása. ” A TDT központi bizottsága az 1941. február 6-i közgyűlésén „... élénk nyugtalanságot keltett az a hír, hogy a m. kir. kormány megfontolás tárgyává kívánja tenni az ármentesítő társulatok államosításának kérdését... A felszólalók ... kifejtették, hogy semmi szükség sincs az ármentesítés és belvíz szabályozás oly módon történő átalakítására, hogy az ármentesítő társulatok autonómiája megszüntettessék...” A miniszterelnöknek írott levél utalt arra, hogy „...az ármentesítés és belvíz szabályozás jelenlegi szervezetének ilyen nagyszabású átalakítása nem történhet meg a Tisza-Dunavölgyi Társulat központi bizottságának meghallgatása nélkül... ” Felhívták a figyelmet az 1884: t.c. 29.§ c) pontjára és az 1923:XL. t.c. 1 .§-ára, amelyek biztosítják a TDT központi bizottságának azt a jogot, hogy a „ ...társulatokra vonatkozó szerves intézkedéseknek megállapításánál és módosításánál véleménye a kormányhatóság által meghallgattassék.” A levél kifejti, hogy „...a fennálló bajok orvoslása nem szervezeti, hanem tisztán financiális kérdés. A bajok sokkal eredményesebben lesznek orvosolhatók a jelenlegi szervezet keretében, mint az ármentesítésnek és belvíz szabályozásnak államosításával, természetesen az államnak az eddiginél jelentékenyen nagyobb állami támogatásával.” A levélben konkrét javaslatokat tesznek a szükségesnek ítélt állami pénzügyi intézkedésekre. A levelet a következő gondolatokkal zárták: „Az ármentesítő társulatok vetettek véget munkálataikkal Magyarországon a mocsárvilágnak és ezzel utat nyitottak a kultúra fejlődésének. Munkájuknak óriási jelentőségéről és hasznáról nemcsak a hazai, de a külföldi szakkörök is mindenkor a legnagyobb elismeréssel, sőt bámulattal nyilatkoztak. Ezt a munkát második honfoglalásnak szokták nevezni. Ebben az évben van a 150-ik évfordulója a Tisza-szabályozás nagynevű kezdeményezője, gróf Széchenyi István születésének. Gróf Széchenyi István az autonómia és szövetkezés keretében látta az ármentesítés kérdését helyesen megoldhatónak. ... Gróf Széchenyi István nyomdokain haladjunk! Ne bolygassuk meg az általa alapított, jól bevált évszázados intézményt, hanem fejlesszük azt olyan irányban, hogy hivatását a nemzet életében az eddiginél is jobban betölthesse.” (TDT levél 1941). E levél utóéletéről nem találtunk levéltári forrásokat. Az azonban tény, hogy a társulatok államosítása ekkor lekerült a napirendről. Az államosításnak valószínűleg a legnagyobb akadályát az képezte, hogy a társulatok nagy összegű kölcsönökkel tartoztak az államnak, s egy államosítással ezek visszafizetéséről a kincstárnak egyszer s mindenkorra le kellett volna mondania. Az is szerepet játszhatott, ha az állam deklarálja, hogy - letérvén az addig széleskörűen alkalmazott vízjogi törvényi alapról - a jövőben a vízkárok elleni védekezés állami feladat, akkor minden adófizető polgára joggal elvárhatja, hogy védve legyen az árvízkiöntések és belvízkárok ellen, akár a Tisza mentén lakik, akár valamilyen kis patak partján van a földje. Az államosítás