Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 2. szám

Vízügyi Közlemények, CV évfolyam, 2023. évi 2. füzet 183 vezéséhez elengedhetetlen vízrajzi felvétel. Annak ellenére, hogy a Tisza egyik igen fontos mellékfolyójának, a Körösöknek vízrajzi felmérése, azaz mnappációja már 1818-ban megkezdődött, magát a Tiszát csak 1834-kezdték a Vízi és Építészeti Főigazgatóság mérnökei mérőműszerekkel feltérképezni. A Lányi Sámuel által vezetett felmérés eredményei megdöbbentőek voltak. Ekkor derült ki, hogy a tiszai árvizek 854 települést veszélyeztetnek, nagy árvíz esetén akár 12 000 km2 kerülhet víz alá, miközben az állandóan vízzel borított területek (lápok, mocsarak) nagysága is megközelíti az 5 000 km 2-t (Fejér 2001). Ezek a számok cselekvésre sarkallták a döntéshozókat, az 1830-as évek nagy árvizei is nyomaté­kosították, hogy minél gyorsabban szabályozni kell Magyarország folyóit­. Erre az időre tehető gróf Széchenyi István bekapcsolódása a Tisza-völgy ren­dezésének előkészületeibe. A „legnagyobb magyar” pályafutása során két - euró­pai léptékkel is nagyszabású - vízi munkálatnak volt az elindítója és megszerve­zője: az Al-Duna és a Tisza szabályozásának. E munkáknak évtizedes előzményei voltak, ennek ellenére a gróf nélkül mégsem tudtak kimozdulni a holtpontról. Az Al-Duna szabályozása az 1830-as években megindult, a Tisza-völgy rendezését azonban többszöri nekifutásra sem tudták megkezdeni. A szabályozás politikai kérdéssé vált, Széchenyi azonban felül tudott emelkedni a kormánypárti-ellenzéki vitákon, célja a magyarság erkölcsi és gazdasági felemelkedése volt, és az ehhez vezető út egyik legfontosabb állomásának az Alföld rendezését tekintette. Tervei valóra váltásának lehetősége akkor nyílt meg előtte, amikor az ural­kodó 1845-ben megbízta a Helytartótanács Közlekedési Bizottmányának elnöki teendőivel. Hivatalba lépését követően azonnal munkához látott: áttanulmá­nyozta Beszédes József Vásárhelyi Pál és Lám Jakab szabályozási elképzelé­seit, valamint Huszár Mátyás és Lányi Sámuel felméréseit, térképeit. Majd 1845 őszén szemleútra indult a Tisza-völgybe, hogy megnyerje a helyi birto­kosokat a szabályozás ügyének. A gróf igyekezett felmérni, hogy egy-egy víz­rajziig összefüggő területen melyik földbirtokos az, akire jobban hallgatnak társai, és ha ilyet talált, fontos feladatának tekintette megnyerését a Tisza-sza­­bályozás ügyének (Dunka et al. 1996). Ez kulcsfontosságú volt, hiszen gyakran a birtokosok érdekellentétei hátráltatták a munkálatok megkezdését. A Felső- Tisza-vidéken egyik legfontosabb támasza Lónyay Menyhért lett, aki ekkor már az országos politikai színtéren sem volt ismeretlen (részt vett az 1843-as országgyűlésen mint Bereg vármegye követe, s itt a Széchenyi terveit támogató szabadelvű párttal szavazott).­ ­ Érdemes megemlíteni, hogy Lónyay Menyhért édesapja, Lónyay János (1796-1859) mint királyi biztos részt vett az 1838-as pest-budai jeges árvíz mentési munkálatai­ban, a lakosság élelmezésének megszervezésében, a rend fenntartásában.

Next