Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 3. füzet 73 Tisza esetében is pár százalékos átrendeződés figyelhető meg a vízmennyiségek éven belüli megoszlásában. A vizsgált időszakot (1901 -2000) két részre bontva (1901-1970 és 1971-2000) a Dunán a nyáron levezetett vízmennyiségek csökkenése, és a téli időszakban ezzel szemben a növekedése állapítható meg. A Tisza esetében az év első harmadában jelentősebb a csökkenés, a nyár derekán a növekedés, míg az év hátralévő részében közel változatlan a lefolyt vízmennyiség. A hidrológiai adatok elemzései alapján a folyógazdálkodással összefüggő társadalmi, gazdasági elvárásokkal és szükségeltek kielégítésével kapcsolatban tehető általános megállapítások a következők: a) A klímaváltozással bekövetkező szélsőséges csapadéktevékenységek hatására az egyre magasabb szinteken tetőző árhullámok kialakulása valószínűsíthető, függetlenül attól, hogy az éves nagyvizek időbeli változása milyen tendenciát mutat. Jó példa erre a Mura és Dráva 2023. augusztus eleji, helyenként a valaha mért legnagyobb vízszinteket eredményező árhulláma, amely a Dráván Ortilosnál az 1972-es vízállás rekordot is megdöntötte. Az árvízszintek emelkedésének okai között a nagyvízi meder vízszállító képességének csökkenését is ki kell emelni. Az árvízi kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása érdekében elsődlegesen kézenfekvő megoldás az árvízvédelmi rendszer megfelelő szintre való kiépítése. Ugyanakkor a hullámtér vízszállításának javítását célzó szabályozás alkalmazásával és ennek megfelelően a hidraulikai érdesség csökkentésével az árhullámok tetőző vízszintjeinek további emelkedése mérsékelhető lenne. Ezekre a beavatkozásokra a vízügyi ágazat kész tervekkel rendelkezik a nagyobb folyóink tekintetében, azonban kötelező szabályozásként való alkalmazásba vételük még várat magára. A meghatározott kockázatoknak megfelelő árvízvédelmi rendszer kiépítése, fejlesztése és üzemeltetése érdekében — a műszaki értelemben reálisan megvédhető szint bevezetésével - differenciált árvízi kockázatkezelés bevezetése válhat szükségessé. A differenciálás módjának kidolgozása folyamatban van, alapját az egyes ármentesített öblözetekre meghatározott árvízi kockázati számítások eredményei képezik. A kisvízgyűjtőkön a lefolyás lassítása és a vizek visszatartása is megoldás lehet és az ezt biztosító tározási célú létesítmények megvalósításával a vízigények biztosításának a feltételei is javulhatnak ezeken a vidékeken. b) Változatlan mederviszonyokat feltételezve a kisvízszintek csökkenése a hajózási szempontból mértékadó fontosságúnak tekinthető vízmélység csökkenését eredményezi. A meder süllyedését is figyelembe véve a kisvizek csökkenő trendje az eróziós küszöbök relatív emelkedését és ezzel a hajózási viszonyok további romlását eredményezhetik. A kézenfekvő megoldásként kínálkozó mederkotrások elvégzésével az eróziós küszöbök alacsonyabb szintre