Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 3. szám

Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 3. füzet 73 Tisza esetében is pár százalékos átrendeződés figyelhető meg a vízmennyiségek éven belüli megoszlásában. A vizsgált időszakot (1901 -2000) két részre bontva (1901-1970 és 1971-2000) a Dunán a nyáron levezetett vízmennyiségek csökke­nése, és a téli időszakban ezzel szemben a növekedése állapítható meg. A Tisza esetében az év első harmadában jelentősebb a csökkenés, a nyár derekán a növe­kedés, míg az év hátralévő részében közel változatlan a lefolyt vízmennyiség. A hidrológiai adatok elemzései alapján a folyógazdálkodással összefüggő társadalmi, gazdasági elvárásokkal és szükségeltek kielégítésével kapcsolatban tehető általános megállapítások a következők: a) A klímaváltozással bekövetkező szélsőséges csapadéktevékenységek ha­tására az egyre magasabb szinteken tetőző árhullámok kialakulása valószínű­síthető, függetlenül attól, hogy az éves nagyvizek időbeli változása milyen tendenciát mutat. Jó példa erre a Mura és Dráva 2023. augusztus eleji, helyen­ként a valaha mért legnagyobb vízszinteket eredményező árhulláma, amely a Dráván Ortilosnál az 1972-es vízállás rekordot is megdöntötte. Az árvízszintek emelkedésének okai között a nagyvízi meder vízszállító ké­pességének csökkenését is ki kell emelni. Az árvízi kockázatok megfelelően ala­csony szinten tartása érdekében elsődlegesen kézenfekvő megoldás az árvízvédelmi rendszer megfelelő szintre való kiépítése. Ugyanakkor a hullámtér vízszállításának javítását célzó szabályozás alkalmazásával és ennek megfele­lően a hidraulikai érdesség csökkentésével az árhullámok tetőző vízszintjeinek további emelkedése mérsékelhető lenne. Ezekre a beavatkozásokra a vízügyi ágazat kész tervekkel rendelkezik a nagyobb folyóink tekintetében, azonban kö­telező szabályozásként való alkalmazásba vételük még várat magára. A meghatározott kockázatoknak megfelelő árvízvédelmi rendszer kiépítése, fejlesztése és üzemeltetése érdekében — a műszaki értelemben reálisan megvéd­hető szint bevezetésével - differenciált árvízi kockázatkezelés bevezetése válhat szükségessé. A differenciálás módjának kidolgozása folyamatban van, alapját az egyes ármentesített öblözetekre meghatározott árvízi kockázati számítások ered­ményei képezik. A kisvízgyűjtőkön a lefolyás lassítása és a vizek visszatartása is megoldás lehet és az ezt biztosító tározási célú létesítmények megvalósításával a vízigények biztosításának a feltételei is javulhatnak ezeken a vidékeken. b) Változatlan mederviszonyokat feltételezve a kisvízszintek csökkenése a hajózási szempontból mértékadó fontosságúnak tekinthető vízmélység csök­kenését eredményezi. A meder süllyedését is figyelembe véve a kisvizek csök­kenő trendje az eróziós küszöbök relatív emelkedését és ezzel a hajózási viszonyok további romlását eredményezhetik. A kézenfekvő megoldásként kí­nálkozó mederkotrások elvégzésével az eróziós küszöbök alacsonyabb szintre

Next