Volán Hírlap, 1987 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-01 / 1. szám
jep/BeZeZ Három és fél éves kínlódás után lettem szakmunkás. Keserves volt az inasélet, nagyon vártam a végét, de féltem is tőle. Ismertem ugyanis mesterem szokását: aki felszabadult, az vehette is a sapkáját. Az öreg Molnárnak az olcsó emberek kellettek. Volt jelentkező bőven! Akadt, aki anyadisznót is adott a fiával, csak szakmát tanulhasson a kölyök ... Hónapokig jártam az üzemeket, olvastam a hirdetéseket, semmi sem sikerült. Végül a nővérem sógora ajánlott be a Hofherrbe egy ismerős művezetőnek ... Mesének tűnik a hajdanvolt történet, pedig az utolsó betűig igaz. Egykori első mesterem emlékezett így saját kezdőéveire, 6 tudom, hogy nem szépített, inkább elhallgatott. Nem mondta például el, hogy évekig ő volt a fizető a sarki kocsmában péntek délutánonként. A művezető nagyon rendes volt. Nem kérte a szívességet, de azért elfogadta, mert tudta, hogy ez jár neki. Nagyot változott azóta világ. Ma már az oktatók számolgatják a napokat a vizsgáig, és a művezetők édesgetik a végzősöket: ugye, maradsz, barátom... Tapasztalatból tudom, hogy az már jó eredménynek számít, ha az ifjú szakmunkások fele az őket kiképző vállalatnál marad. Sokan ugyanis a kész emberek csábítására szántnak energiát, a képzésre sajnálják az éveket és a forintokat. A motorizáció korában egyre több ügyes kéz szükséges. A járművek általános elöregedése tovább növeli az igényt, és a kisvállalkozások is vonzzák a fiatalokat. Természetesnek tartom, hogy a fiatalok válogatnak a lehetőségek között. A sokféle kínálatnak még akkor is örülök, ha az átmenetileg gondot is okoz. Azt hiszem, a mi területünkön már érvényesülnek a piaci hatások. Más kérdés, hogy a piac mennyiben közvetíti a valós társadalmi igényeket. Mert az volna a jó, ha a fiatalok ott kereshetnének többet, ahol nagyobb munkájuk társadalmi haszna és hatékonysága. Arra gondolok például, hogy nagy értékű eszközeinket olykor egy műszakban sem tudjuk foglalkoztatni, mert nincs hozzájuk elég ember. A kisiparosnál viszont sorban állnak a jelentkezők ... Korszerű géppel dolgozva, óránként több ezer forint értékű termék állítható elő. A kócerájokban pedig csak százasokkal mérhető legfeljebb a munka tényleges értéke. Kérdéses-e, hogy merre kellene a folyamatot segíteni ? Gazdasági életünk ellentmondásai ismertek, de nem elfogadható. Érthető, hogy a kis hatékonyságú, alacsony szervezettségű munka többet hoz végzőinek, mint a legmodernebb technika szolgálata. Egyre többet beszélünk arról, hogy vissza kellene állítani a főmunkaidő becsületét. Azt hiszem, e gondolat része, hogy az kapjon többet, aki a társadalomnak hasznosabb. Annak legyen vastagabb a pénztárcája, aki a legkorszerűbb gépekkel a legtöbb értéket állítja elő. Ma sokféleképpen keresik a gödörből kivezető utat. Egyre inkább a figyelem előterébe kerül a műszaki haladás, legújabb technika megismerése és bevezetése. Leegyszerűsítve sokak számára ez csupán beruházást jelent. Úgy gondolom, még ennél is lényegesebb, hogy változásokat érjünk el a köztudatban ,és a közmegítélésben. Ennek része, hogy a korszerű nagyüzem legyen megbecsült munkahely, ahová törekednek az emberek. A vonzást erősíthetjük a bérpolitikával, a munkahelyi légkör alakításával, a legújabb technika bevezetésével. A feladat nem könnyű, de a tudatos törekvés többet ér, mint a sopánkodás. (K) >— KSZDSZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK ÜLÉSE A szűkülő források idején felértékelődik az ember szerepe Ülést tartott december 18-án a KSZDSZ központi vezetősége a SZOT székházában. Első napirendként a szakma 1986. évi várható teljesítményeinek alakulását, illetve az idei tervi célokat ismertette Klézl Róbert KM-miniszterhelyettes, majd termelési-gazdálkodást segítő tevékenységre vonatkozó kongresszusi határozatok múlt évi végrehajtásáról és a további feladatokról számolt be dr. Papp Béla. A KSZDSZ területén folyó sporttevékenységet Mihalovits Ervin előterjesztésében tárgyalta meg a testület. Ezután Hegyi Gyula ismertette az első félév munkatervét. A titkárok előterjesztései után Moldován Gyula főtitkár előterjesztésében a vezető testületek határozatai végrehajtásának felülvizsgálatát végezte el a központi vezetőség, majd beszámolót hallgatott meg a két tv-ülés között végzett munkáról. A szakma gazdálkodásának eredményeiről és kilátásairól szóló előterjesztést, valamint a szakszervezet termelést-gazdálkodást segítő tevékenységét összevontan tárgyalta a testület. Klézl Róbert szóbeli kiegészítéséből kitűnt, hogy 1987-ben aligha várható a feladatok — és a bevételek — jelentős bővülése. Emiatt tovább várat magára a műszaki megújulás, s lényegében a jelenlegi eszközparkkal kell az idei évben is megőrizni a tömegközlekedés színvonalát. A gondokat saját erőből kell megoldani, mert nem valószínű, hogy a népgazdaság segíteni tudna — hangsúlyozta a miniszterhelyettes. Továbbra is fel kell tárni a pótlólagos forrásokat (itt jó példaként említette a Volán-vállalatok kötvénykibocsátását), s a gazdálkodás javításával fel kell kutatni a belső tartalékokat. Mindent összevetve viszont a közlekedés képes az idei feladatok megoldására. A szűkülő források időszakában felértékelődik az ember szerepe — mondotta dr. Papp Béla szóbeli kiegészítésében, s utalt arra, hogy a szakszervezet termelést segítő tevékenysége a kongresszusi határozatok szellemében valósul meg. Jelentős gondnak ítélte, hogy csökken a szakma munkaerőmegtartó képessége, s egykönnyen előállhat olyan helyzet, hogy lenne mivel és mit szállítani, de nem lesz, aki a feladatot elvégezze. Ellentmondásként említette a forráshiányt, ami gátja a műszaki fejlődésnek. Szólt a szabályozók változásáról, valamint a tarifaemelés lehetőségéről, és felhívta a testület figyelmét, hogy a változások hatását teljeskörűen értékelve nincs helye túlzott optimizmusnak, s a meggondolatlan tarifaemelés pedig a megbízók elveszítéséhez vezethet. A hozászólásokat megelőzően Baksa László, a Borsod Volán vszb-titkára azt tudakolta a miniszterhelyettestől: mit lehet tenni a munkaerő-megtartásért? Klézl Róbert ilyen formában elavultnak ítélte a felvetést, hiszen a közlekedésnek vannak olyan területei, ahol „kimondottan sűrűn vannak”. Arra is fel kell készülni, hogy a feladatok függvényében egyes területeken tervszerű leépítést kell végrehajtani. A hozzászólók közül elsőként Fűzi Árpád, a Pannon Volán igazgatója méltatta a KM és a KSZDSZ közös erőfeszítéseit, melynek nyomán néhány közlekedési vállalat — ahol jelentős, vagy meghatározó a személyforgalom részaránya — a PM leiratos szabályozása szerint dolgozhat a jövőben. Szólt a romló fogadókészségről, ami gátja a hatékony fuvarozásnak. Kollárné Bihari Ágota (Mátra Volán) a szabályozóváltozás hatását részletezte, s felhívta a figyelmet, hogy a vállalatoknak a hosszabb távú érdekeik szerint kell gazdálkodniuk. .. Moharos József, a Hajdú Volán autóbuszvezetője munkatársai nevében tette szóvá hogy a korábban bevezetett 1 ezer forintos forgalmi juttató mostanra elveszítette vonzerejét. Jóllehet a vidéki forgalmat össze sem lehet hasonlítani a fővárosival, a létszámot tekintve elkelne a ösztönzés. Azt is szóvá tette hogy a férőhely-kibocsátásban érdekelt közlekedési vállalatok néha pazarlás árán jutnak a pénzükhöz. (Ha leszakad a trolivezeték, és a reggel csúcsban egy órát áll a forgalom, akkor egész délelőt üresen rohangálnak a trolik Debrecenben.) Szorgalmazta a buszvezetők körében a nyugdíjkorkedvezmény lehetőségének vizsgálatát. Ez javítaná a szakma vonzerejét és pillanatnyilag feltehetően igen kis létszámot érintene. A miniszterhelyettes válaszában utalt arra, hogy a fuvarozás szolgáltatás, s ennek során alkalmazkodni kell a feltételekhez — adott esetben a romló fogadókészséghez. A buszvezetők ösztönzéséről szólva nem titkolta, hogy ha nem ilyen lenne a népgazdaság helyzete, ezek már megoldódtak volna. A kv titkára külön köszönte a buszvezetők gondjait feltáró hozzászólást, és azt hozzátette: már az is eredmény, hogy a mai helyzetben ezt a gondot a megoldandók között tartják számon. Pillaatnyilag népgazdasági szinten 16 milliárd forintnyi jogosnak elismert igény áll szemben másfél milliárd forintny lehetőséggel, s ez behatárolja a cselekvési lehetőséget. A napirend befejezésén Moldován Gyula főtitkár javaslatára a központi vezetőség elismerését és köszöneté fejezte ki a szakma mindét dolgozójának az elmúlt évben végzett munkáért. Ferenci Zoltán SZEGED, SATALOV I. BRIGÁD Kiváló szinten... Amint közeledem a Tisza Volán szegedi autóbuszüzemének műhelye felé, úgy erősödött a munka semmihez sem hasonlítható ütemes zaja. Már meg lehetett különböztetni a kalapácsok hangját, a vágópisztoly sziszegését, a lepattanó csavarkács nyikorgását. Dóczi János csoportvezető karosszérialakatost, a Satalov I. brigád vezetőjét az egyik autóbusz mellett találtam. Kérésemre végigkalauzolt munkahelyükön, majd az egyik buszba ültünk be. — Munkatársaimmal tizenkét év óta dolgozunk együtt Az öt ember naponta átlag három karambolos autóbuszt javít meg, s ad vissza a forgalomnak. — Sajnos, az anyagellátás nem a legjobb — tájékoztat, majd példákat sorol. — Nincs elegendő karosszériaelem, szélvédő, panorámaüveg és más, munkánkhoz nélkülözhetetlen alkatrész. Dóczi János nem kis büszkeséggel mondja, hogy az utóbbi három évben megkapták a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést, és a kongresszusi versenyben is az élen végeztek. Fegyelmi vétségük évek óta nem volt. Gazdasági munkájuk kitűnő végzésén túl a társadalmi munkákban is jeleskednek. Varga István naplóvezető, aki egyébként tavaly érettségizett, évek óta a munkásőrségben tevékenykedik. D, Németh Miklós és Kisistók Tibor a pártalapszervezetben is aktív munkát végez. — A brigád hosszú évek óta egyenletes teljesítményt nyújt — vélekedett Gazsó Pál üzemvezető. — Tevékenysége kapcsolódik az üzem minden brigádjához. A Satalov I- eseknek is köszönhető, hogy emelkedett a járművek üzemképességi szintje, s a forgalmat időben tudjuk kiszolgálni a megjavított buszokkal. — Hasznos tevékenységüket újítással is bizonyítják. Már négy autóbuszt ennek megfelelően alakítottak át, a levegőszűrést a busz tetejére helyezték át, s ezzel javult a szűrés minősége. Az újítást az ATI is jónak ítélte, ezért megpróbáltuk azt az Ikarusnak is továbbítani. — A brigád idei munkájáról is csak a mondhatom. Amit legjobbakat vállaltak, azt túlteljesítették. (Zs) KÜLDÖTTÜNK: SZRÉS JÓZSEFNÉ Békegyűlés a Kapos Volánnál Békegyűlést tartottak december 15-én a Kapos Volán művelődési központ kultúrtermében. Az eseményt a vállalat, valamint a Hazafias Népfront Somogy megyei és Kaposvári Városi Bizottsága szervezte. Megnyitó beszédében Fodor István, az Országos Béketanács titkára hangsúlyozta, hogy a békeszerető emberek együttgondolkodására van szükség ahhoz, hogy korunk és jövőnk békéje békében születhessen meg. Az Országos Béketanács XI. konferenciáját január 31-ére hívták össze. Erre a Kapos Volánnál rendezett nagygyűlésen választották meg a város négy küldöttét, köztük Szrcs Józsefnét, a vállalat személyforgalmi előadóját, aki hozzászólásában elmondta: a Kapos Volánnál évek óta rendszeresek a békemegmozdulások. Ezek részben a központilag indított mozgalmakhoz csatlakoznak, részben pedig a helyiek saját kezdeményezései. Az utóbbiak közül kiemelte az őrizzük a békét elnevezésű aláírásgyűjtő akciót, a Deseda-tónál tartott nagyszabású békenapot, és az ENSZ megalakulásáról való megemlékezést. FŐNÖKSÉGVEZETŐ KISKUNFÉLEGYHÁZÁN Bizalmat kapott és adott... Görbics Mihályné a bajai 43-as AKÖV-nél forgalmi gyakornokként kezdte pályafutását, 1900-ban, miután elvégezte Pesten a közgazdasági technikum közlekedési tagozatát. Tanulmányai befejezésével képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus lett. Fél év múlva az autóbuszpályaudvarra osztották be forgalmi szolgálattevőnek, később pedig személybevételi ellenőr lett. Dolgozott Lentiben is, ahová férjhezmenetele után költözött. Ott darabáruraktáros volt. Kiskunfélegyházára 1968-ban jöttek át, ahol először a darabáruk számadáskészítője, három év múlva pedig személyforgalmi szolgálattevő lett. Hét évvel ezelőtt pedig állomásvezetőnek nevezték ki. S lassan elérkezünk a jelenhez: tavaly szeptember elsejétől a Kunság Volán kiskunfélegyházi főnöksége vezetői tisztét bízták rá. Hozzá kell tenni: időközben elvégezte a forgalmi tiszti iskolát, s különféle vezetőképzőkön és szakmai tanfolyamokon bővítette ismereteit. A jelen megértéséhez szükséges a múlt ismerete. Görbics Mihályné a KISZ munkáját még a középiskolában kezdte, és 1971-ig látott el különféle tisztségeket. A pártnak huszonegy éve tagja. Miután a városba került, hamarosan a pártvezetőségbe is beválasztották, ahol a gazdasági felelősi reszortot kapta meg. Közben elvégezte az MLEE általános tagozatát. Főnökségvezetői kinevezéséig —két cikluson át párttitkár volt, alapszervezeti . Mindezekből kitűnik: ismeri munkatársait, örömeiket és gondjaikat —, s ez a megismerés kölcsönös. Több évtizedes munkájával tekintélyt szerzett munkatársainál és vezetőinél egyaránt. A kellemes modorú, ízes, szép beszédű szőke asszony néhány pillanatig elmereng, amikor arról faggatom: hogyan fogadták munkatársai főnökségvezetői kinevezését? — Úgy érzem, elfogadtak — mondja, majd hozzáteszi: — Soha nem tartoztam a mindenki által szeretett vezetők közé. Mindig vállaltam a népszerűtlen feladatokat, s bizony ezekből manapság egyre több van. S amikor azt kérdezem: hogyan látott itteni munkájához, gondolkodás nélkül folytatta: — Soha nem akartam megváltani a világot. Legelőször is azt tisztáztam közvetlen munkatársaimmal: ki akar velem dolgozni és ki nem? Elmondtam nekik: mindenkitől maximális önállóságot várok, nem avatkozom a munkájukba, egyedül a munkáltatói jogot gyakorlom személyesen, de csak a véleményük meghallgatása után döntök. Ugyanez vonatkozik a gazdasági jellegű döntéseimre is. Előtte vitatkozhatunk, de ha már döntöttem, mindenkinek a feladatokra kell koncentrálnia. Ha pedig a döntés a gyakorlatban rossznak bizonyul, sürgősen változtatni kell rajta. Ehhez kértem munkatársaim segítségét. Reális elképzelésekhez maximális erőfeszítést. — Mit sikerült megvalósítani belőlük, és mik a további tervei? — Elképzeléseim minden tekintetben megvalósultak, közvetlen vezetőtársaim valóban önállóan tevékenykednek, döntéseimhez is megfelelő segítséget adnak, s ez megmutatkozik eredményeinkben. Megteremtettük a „több lábon állás” eszközfeltételeit: többfajta feladat ellátására alkalmas főnökségünk. A lett jövőre nézve csupán egy tervem van: a realitásokból kiindulva, az adott közegben és körülmények között rentábilisan végezzük feladatainkat. Zsombik József TAXIS MILLIOMOS GYÖNGYÖSÖN Búcsú szilveszterkor Együtt ünnepelt a család, amikor Rohánszki Pál átvette az egymillió 250 ezer balesetmentes kilométerért járó plakettet, s hozzá immáron negyedszerre a vállalati kiváló dolgozó kitüntetést. „Nem mindennapos dolog ez, hallatlanul jó érzés.’’ Különösen, ha hozzátesszük a kilométereket taxival érte el, méghozzá Gyöngyösön. S ha még azt is odaillesztjük: 1953. április 1-je óta dolgozik a Mátra Volánnál, pontosabban jogelődjénél. Eredetileg fűszerkereskedő volt, de nem tudott megélni belőle. A kocsira nem mondhatni, hogy az álma hozta. Akkoriban jól kerestek a pilóták. Tefus lett, 1959. augusztus 1-jén került át a taxihoz a kényszerűségből. Gyomorműtét után nem tudta vállalni a nagy kocsik rázását. Addigra viszont megszerette az autót, képtelen volt elképzelni magának más pályát. No, meg más munkahelyet. A tíz testvér közül egy öccse választotta meg magának a kormánykereket, ő is a gyöngyösi autóközlekedésnél kezdett, később került Budapestre. Taxija? A Lada 1200 S-t idén április 1-jén vette át, 64 ezret futott eddig vele. Az előző Ladát 240 ezer kilométerrel adta le. Elmondhatja, hogy a vállalatnál a Zsigulik megjelenésével ő kapta az első ilyen típust, azóta már vagy hatot használt. Előtte pedig? Ami az országban futott, szinte mindent vezetett. A Zsiguli előtt Varsavája volt, 260 ezer kilométert tett meg vele. Hogy lehet egy 45 ezer lakosú városban — ahol 11 Volán és most már 15 magántaxi van — ennyi kilométert összegyűjteni? Elsősorban ennyi idő kell hozzá, másodrészt pedig természetesen igény. No, meg egy kis szerencse sem árt. A város viszonylag nagy területen fekszik, így nagyok a távolságok. Többen a közeli falvakba kérik a fuvart, s nemrégiben sok lakás épült az ottani Rózsadombon, de a helyi fuvarok is számosak. A vállalatnak nincs saját CB- rádió központja, viszont a városi kórházban és a mátrafüredi Avar Szállóban igen. Itt a vólánosok elsőséget élveznek. Ugyanis kocsijaikban van CB, ami azért is hasznos, mivel a telefont pótolva, Gyöngyösön igen sokaknak van CB-készüléke, ezen keresztül hívják a taxit. Utazóközönsége? Mint mindenütt. ő elégedett. Szeret elbeszélgetni, különösen nagyobb utakon. Persze, csak akkor, ha az utas kezdeményezi a szót. Sokan érdeklődnek, hisz’ a taxis úgyis mindent tud, ő szívesen tájékoztat, amennyiben valóban ismerős a témában. Jó érzés, amikor ráköszönnek az utcán. Sokan ismerik, ő úgyszintén. Különös eset? Nem, nem fordult vele elő. Ha csak az nem számít annak, hogy egy alkalommal 20 ezer forinttal hagytak kocsija hátsó ülésén pénztárcát, s a következő utas jóravaló ember volt. Tőle kérdezte meg, övé-e. Rávágta, igen. Tudta, hogy előtte kit vitt, és a kórházba. A hálálkodást nem tudja azóta sem elfelejteni. Közlekedési tanács? Annyi van már! Ő csupán azt tudja mondani: mindig figyelni, figyelni. A gépkocsivezetők vigyázzanak mindenkire, ne mások rájuk. Akkor gyűlhetnek a balesetmentes kilométerek. Csupán egyetlen bánata van: ez év szilveszterén vezethette utoljára a Volán-taxit. Január elsejével nyugdíjba ment. A munkától azonban nem válik meg. Vigasztalja még az a tudat: többet lehet a családdal, feleségével, gyerekeivel, unokáival. Többet vezetheti az alig féléves Dáciát, többet lehet Sárhegyen a kertben, a kirándulhatnak is kedvükre. Markó Gabriella LÉGZSÁK helyettesíti biztonsági övét a jövő autóina A Ford és a Chrysler modelljeit már 1990-től ezzel szereli fel, s várhatóan több nyugateurópai gyár is követi őket. A légzsák ugyanis az ütközés pillanatában automatikusan felfújódik a vezető teste előtt, s az sem utolsó szempont: ezt nem lehet kikapcsolva hagyni