Volán Hírlap, 1988 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-14 / 1. szám

Az éves munkát értékelték­­ a kisvárosban. Tetszető­sen sorakoztak a számok. Jó volt az árbevétel, nőtt a nye­reség, sikerült a béreket is az elgondolnál nagyobb mérték­ben emelni. Csak a beszélge­tés vége felé kezdett meg­fagyni a levegő. Kiderült ugyanis, hogy volt az év so­rán egy hathetes betegállo­mányt okozó baleset. Több nem, csak ez az egy. Az elő­terjesztő titkon abban re­ménykedett, hogy külön meg­dicsérik a helyzetért. Igen­­ám, de az is kiderült, hogy az előző évben is volt egy át­húzódó betegállománnyal já­ró sérülés. Így azután hiába javult a baleseti követelmé­nyek egyik pontja — a bal­esetek száma — súlyosan romlott a másik mutató —, az egy balesetre jutó táppén­zes napok száma. — Az egyik jósága nem fe­ledteti a másik hibáját — ér­veltek és ezzel máris mes­­­szire szállt a magasabb elis­merés reménye. Valakinek eszébe jutott a mentő ötlet: — Kell néhány három na­pon belül gyógyuló balesetet okozni. Akkor még nem lesz túl sok a balesetek száma, vi­szont az átlagolás révén ked­vezőbb lesz a másik mutató. Ha volna erőm nevetni az elhangzottakon, akkor emlé­keztetnék arra, miként szólt a hatvanéves gavallér a húsz­éves Micikéhez. — Ne legyen olyan tartóz­kodó, kedves. Kettőnk átlag­­életkora éppen a legkívánato­sabb ... Hisszük vagy tagadjuk, at­tól még tény marad: a szá­mok bűvöletében élünk. Nem is olyan régen még a terv­számok jelentették a megmá­­síthatatlant. Az egyik rubri­­ka moliére-i fösvénységre késztetett, a másik alapján Dáriusnak hitték magukat egyesek. De ne menjünk ilyen mes­­­szire. Én ma sem értem pon­tosan a nulla áfakulccsal va­ló szorzatot, hiszen szerény matematikai ismereteim szer­­int a nullával való szorzat nem változatlanságot, hanem nullát eredményez ... Az időszámítás előtt ötszáz évvel jobb sorsra szenderült Pitagorasz Kroton szigetén is­kolát alapítva, különös kap­csolatokat állapított meg a számok között. Nevéhez fűző­dik — egyebek között — a derékszögű háromszög olda­lai közötti összefüggés. Ki hitte volna korábban, hogy a három, illetve négy egység hosszú befogókhoz mindig öt­egységnyi átfogó tartozik, s ebben az esetben bizonyos, hogy a befogók 90 fokos szö­get alkotnak. A halálát követő évszázad­ban tanítványainak egy cso­portja veszedelmes dolgot művelt: a számok segítségé­vel kívánta megmagyarázni a világ jelenségeit. A pitago­­raszistáktól Baál tisztelői épp­úgy rettegtek, mint az Ámon­­hívők. Veszélyes eretnekként irtották a hirdetőket, jóllehet a korban békésen megfért egymás mellett a Nap és a tenger tisztelete, a tűzimá­dat. A kabalisztikus számok gyökeret vertek a mesék és a regék világában is. Tudjuk, hogy Döbrögit háromszor ver­te el Lúdas Matyi, tizenket­­ten voltak magas Déva várá­nál a kőművesek, és a bal­végzetű Kelemenné éppen ti­zenharmadiknak érkezett. A huszonegyes világéletben nye­rőszám volt, az ezeregy me­sék a végtelent tükrözték s tízezren voltak a halhatatla­nok ... Ha a kellemes anekdoták közé sorolhatnánk a beveze­tőben körülírt epizódot, úgy lehet, hogy egyszer abból is számhagyomány lenne. Ám ké­telkedem abban, hogy korunk szemlélete a pitagorasztáknak kedvezne. Erdők mélyén, iro­dák rejtekén talán lehetne imádni az új istent, de hi­szem, hogy a napfény árt neki... (K) VÉLEMÉNYCSERE A PÁRTTAGOKKAL ZALÁBAN BIZALOM, UNNI AKARÁS, A GONDOK ŐSZINTE FELTÁRÁSA Befejeződtek a tagkönyv­­cserével kapcsolatos beszélgetések a Zala egyéni Volán központi I-es pártalapszerve­­zetében. Az elhangzott véle­ményekről, tapasztalatokról kérdeztük Horváth Lászlót, az alapszervezet titkárát. — A mi három pártcsopor­tunkban mind a 31 dolgozó nagyon részletesen kifejtette véleményét. Leginkább az or­szág jelenlegi helyzete és a várható változások foglalkoz­tatják a tagságot. Vélemé­nyem szerint tárgyilagosan és kritikusan szemlélték a kö­rülményeket és a kialakult helyzetért való felelősséget tették ismételten szóvá. Hiá­nyolták a gyors és pontos tá­jékoztatást is. Úgy érzik a párttagok, hogy a jelenlegi kemény, de az ország helyze­tén javítani kívánó intézkedé­sekre szükség volt és bíznak abban, hogy a hatás sem ma­rad el. Sokak véleménye sze­rint a párt szerepe kezd hát­térbe szorulni, előtérbe kerül a gazdasági irányítás. Többen szóvá tették, hogy a változá­sok megközelítően sem egy­formán érintik a dolgozókat, és az átlagosnál jobban sújt­ja a fiatalokat, a pályakezdő­­­ket, a családot alapítókat és nyugdíjasokat. Visszatérő vélemény volt az elbeszélge­téseknél, hogy a párt csak akkor lesz képes megfelelni az elvárásoknak, ha minden szinten elvszerűen és követ­kezetesen képviselik a közö­sen elhatározottakat. — Hogyan értékelték gaz­dasági helyzetüket­ . Tisztában vannak azzal, hogy összébb kell húznunk a nadrágszíjat az elkövetkezen­dő években, bár véleményük szerint túlzottak az év köz­beni burkolt áremelések. Többek véleménye szerint egyes rétegek a létminimum alsó határán élnek és ez elé­gedetlenséget szülhet. A má­sik oldalon viszont többen vannak azok, akik minimális munkával jutnak magas jöve­delemhez. S pont náluk a sze­mélyi jövedelemadó sem valós bevételnek megfelelően a alakul. — Milyennek értékelik saját vállalatuk helyzetét? — A vállalat gazdasági helyzetét stabilnak ítélik. Bíznak vezetőikben, gazdasá­gi és politikai képzettségük­ben. Elégedetten szóltak ar­ról, hogy amit tudott, azt az utóbbi időben megtette a vál­lalat, hogy a gondokat eny­hítse. Többen megemlítették, hogy az egyszeri jutalmak ki­fizetése nem mindig éri el a joggal elvárt hatást. A konk­rét bérfejlesztésnek sokkal nagyobb lenne az ösztönző hatása. Megítélésük szerint a helyi pártvezetés jól segíti a tervek megvalósításában vállalatot és megfelelő politi­­­kai hátteret teremt. Ez vonat­kozik a pártbizottságra és az alapszervezetekre is.­­ Az egyéni témakörökön belül hogyan ítélik meg saját helyzetüket? — Az alapszervezetünkben lévők közül senkinek sincs lé­nyeges munkahelyi problémá­ja. Megbecsültnek érzik sze­mélyüket, vezetőik következe­tesen irányítják, segítik és számon kérik tevékenységü­ket. Környezetünkben a meg­fontolt nyíltság a jellemző. Munkahelyi vezetőikkel kor­rekt a munkakapcsolatuk, ez vonatkozik a társadalmi szer­vezetek vezetőire is. — összegzésképpen hogyan értékelné az elbeszélgetések tapasztalatait? — Párttagjaink fegyelme­zetten dolgoznak a kibontako­zási program sikeréért. Tud­ják és elfogadják: népszerűt­len intézkedésekre is sor ke­rül, de nem örülnek annak, hogy sokan fognak az eddi­gieknél rosszabb körülmé­nyek között élni. Mindezek tudatában vállalják, hogy to­vábbra is a párt soraiban képviselik a szocializmus ügyét. Ennek feltétele, hogy a vezetés világos, egyértelmű, határozott állásfoglalásokat hozzon és őrködjön a követ­kezetes megvalósításon. (A) POLITIKAI FELADATTERV BORSODBAN A kibontako­zás A Borsod Volán cselekvési programjának végrehajtását segítő politikai feladatterv december 22-én került a főbizal­mi­, bizalmi küldött testületi ülés elé. Az eseményt tanácsko­zássorozat előzte meg, melynek során a vállalat pártbizottsága, KISZ-bizottsága és szakszervezeti bizottsága kialakította a cse­lekvési programmal kapcsolatos állásfoglalását. Az alaposan előkészített politikai feladattervet a szakszervezeti küldött tes­tület egyhangúlag elfogadta. Az ülést követően beszélgettünk Gácsi Lajos vszb-titkár­­ral, a cselekvési­­ programot szolgáló politikai munkáról. — Az ülésen elhangzott, hogy a cselekvési program végre­hajtása új gondolkodásmódot és magatartásformát igényel a gazdasági, valamint a politi­kai, társadalmi szervezetek különféle szintjein. Mit jelent ez a gyakorlatban? — A politikai, társadalmi szervezetek munkájától jelen­tős mértékben függ a program sikere, ezért különösen fontos, hogy a tisztségviselők nagyobb felelősséggel, egységesebb cse­lekvéssel támogassák a helyi feladatok végrehajtását, mozgalmi munka hatékonysá­­­gának javításával el kell érni, hogy ezek a szervezetek legye­nek a működési terület elsőszá­mú politikai felelősei a végzett munkáért, az emberi kapcso­latok és a munkahelyi légkör kedvezőbb alakításáért. A gaz­dasági elvárásoknak csak ab­ban az esetben tudunk megfe­lelni, ha a gazdálkodás szint­jén javul a hatékonyság és nö­vekszik a jövedelemtermelő képesség. Tudatában vagyunk annak, hogy a jelentős erőfe­szítéssel járó feladatok végre­hajtása csak a vállalati kollek­tíva cselekvő támogatásával lehetséges.­­ Elhangzott az is, hogy csökkenőben vannak az anya­gi tartalékok, s a mérsékeltebb gazdasági növekedés kedvezőt­lenül befolyásolja a feladatok gazdaságosságát. Az eszközbe­szerzésre fordítható pénz csök­kenése ugyancsak növeli a fe­szültséget. Ebben a helyzetben milyen tennivalókat határozott el a testület? — További tartalékok az em­beri tényezőben keresendők, s ez csakis a demokratizmus to­vábbfejlesztésével, a meglévő fórumok megfelelő működteté­sével, a jog- és hatáskörök tiszteletben tartásával érhetők el. Erősíteni kell a nyilvános­ságot, az információáramlást, a dolgozók bevonását a dönté­sek előkészítésébe, az érdemi véleményalkotást, a tulajdono­si szemlélet kialakítását. Elő­térbe kerül a belső tartalékok feltárása, a munkaverseny­ mozgalom élénkítése, az újító­mozgalom továbbfejlesztése, a vállalkozói készség, aktivitás fokozása. — Érdekeltségi és ösztönzési kérdések is napirendre kerül­tek, összefoglalná ezeket? — A munkaverseny- és az egyéb munkamozgalmak kö­zéppontjába a termelés gazda­sági eredményességét kell állí­tani úgy, hogy a dolgozók al­kotó­készsége kibontakozhas­son. Javaslat történt nyereség­központú önelszámoló és önál­ló felelősségű szervezetek ki­alakítására. Fontos, hogy a brigádszerződések a jövőben valós, konkrét és számszerűsít­hető vállalások legyenek, me­lyeket az előre rögzített bérek szerint lehet kifizetni. Tulaj­donképpen olyan vállalkozá­si szerződés kialakítása szük­séges, amely magába foglalja a vállalati és egyben az egyé­ni érdeket is, lehetőséget te­remtve a feladatok tényleges megvitatásához, az egyéni kö­telezettségek megjelöléséhez, így kiemelten érvényesülhet a munka, a verseny és a moz­galom egysége. Mindezeken túl indokolt olyan belső érdekelt­ségi rendszer kialakítása, amely figyelembe veszi az üzemegységek helyi adottságait, sajátosságait. A vállalat versenyképességének növelése azt kívánja, hogy minél előbb megújuljon a takarékosságot és hatékonyságot szolgáló ösz­tönzési rendszer. Egyre kriti­kusabb a forgalmi utazók munkaerőhelyzete. A foglal­koztatási szint további növe­kedésének megállítása érdeké­ben szükséges az itt dolgozók bérezési rendszerének felül­vizsgálata, és a teljesítmé­nyekkel arányos ösztönzőbb bérrendszer kialakítása. Anya­gi és erkölcsi elismerések ré­vén el kell érni, hogy rangot jelentsen a közlekedésben dolgozni. (F) KAPOS VOLÁN Időszerű módosítások a kollektívben A kollektív szerződés mó­dosításának szükségességét az őszi parlamenti ülésszakon el­fogadott — a magánszemélyek­­ jövedelemadójáról szóló — törvény vállalati szintű vég­rehajtása jelentette. A Kapos Volán a jogszabály ismeretében szinte azonnal el­kezdte kimunkálni a bérek bruttósításának rendszerét azon állományúak körében, ahol ez, a nettó kereset meg­őrzése (változatlan munkatel­jesítmény mellett) a legössze­tettebb feladatot jelentette. Mi is ennek az oka? — A Volán-vállalatoknál jellemzően a munka díjazásá­ra vonatkozó szabályok, bér­rendszerek a munkavállalók szélesebb csoportjára vonat­koznak. Gyakorlatilag a bér­elemek nem a dolgozók sze­mélyéhez, hanem az általuk végzett tevékenységhez, telje­sítményhez tartoznak. Abban az esetben, amennyiben az egyes teljesítmény-bértétele­ket csak átlagos mértékben bruttósítanánk fe­l, úgy a bér­rendszer ösztönző alapelveit sértenénk meg. Az átlagos mértékben történő bértétel­bruttósítás ugyanis azt ered­ményezte volna,­­hogy az át­lag felett teljesítő (és ezért vélelmezhetően magasabb ke­resetű) dolgozó korábbi anya­gi viszonyához képest ros­­­szabbul, míg az átlag alatt tel­jesítő munkatárs (feltehetőleg alacsonyabb keresetű) korábbi pozíciójához képest jobban járna. A jövedelmek ilykép­­pen történő átrendeződése helytelen, alapvetően sértené meg a végzett munka szerinti díjazás elvét. A felvetett problémán nyil­ván enyhíteni lehet egy olyan teljesítményprémium beveze­tésével, amely a magasabb teljesítésű dolgozók premizálást alkalmaz. részére Ennek kimunkálása azonban a kere­setelemek részletes elemzését követően vezethet csak siker­re. Szólni kell arról is, nem kevesebb, mint az hogy állo­mányi létszám 80 százalékát érintő kérdésekről van szó, amelynek kezelése már csak azért is kiemelkedően fontos. Figyelembe véve kitűzött céljaink, s az időszak adottsá­gát (magyarul rövidségét) vállalatunk úgy döntött, hogy átmenetileg egy kompromis­­­szumos megoldást választ. A korábbi bérrendszer bértéte­leinek számfejtésével a telje­sítménybérben foglalkozta­tott dolgozók bérét a bruttósí­tás igényének megfelelően ki­egészíti. A kiegészítés a nyug­díjjárulék 10 százalékos egy­ségesítése és a személyi jöve­delemadó bevezetése miatt vált szükségessé. Természete­sen az összes felsőbb jogszabály betartásával szinte szá­molunk. Az átmeneti időszak lehetőséget ad arra, hogy egy hosszabb idő alatt részletes szerekezet- és hatásvizsgálat segítségével elemezze a mű­ködő bérrendszereket és szük­ség szerint módosítsa azokat. Vállalatunk úgy döntött, hogy fél év átmeneti időszak után, július 1-jétől vadonatúj bér­rendszert vezet be. A bér­rendszernek legalább két, el­sőre antagonisztikusnak tűnő ellentmondásnak, célkitűzés­nek kell megfelelnie: — magasabb teljesítmény­követelmény teljesítése esetén magasabb bér kifizetését je­lentse a dolgozónak; — feleljen meg a személyi jövedelemadó progresszív mértékének. A bérrendszer alapelveinek állománycsoportonkénti ki­munkálását a vállalat mun­kaügyi szakszolgálata a for­galmi és műszaki szervezetek­kel együtt megkezdte, a szak­­szervezeti szervek aktív köz­reműködésével. Addig is, amíg az új bér­rendszer életbe nem lép, az említett átmeneti időszak sza­bályai szerint történik a bé­rezés, melyet a vállalati tör­vénybe (kollektív szerződés­be) iktatott és a szakszerve­zeti főbizalmi, bizalmi testüle­ti ülésen munkahelyi kollek­tívánk elfogadott december 17- én és hatályba lépett decem­ber 31-én. A rendszer változatlan munkateljesítmény mellett az 1987. évi nettó kereset megőr­zését plusz-mínusz 50 forintos eltéréssel garantálja. A számí­tások alapján elmondhatjuk, hogy az esetek 60 százaléká­ban 20 forintos eltéréssel „ad­ja vissza” a korábbi nettó ke­resetet. A vállalati dolgozók új sze­mélyi alapbérük összegéről, bármilyen bérrendszerben is legyenek foglalkoztatva, de­cember 21-ig értesültek. Dr. Szikszai Éva GÁL ANDORT nevezték ki a Vértes Volán üzemigazga­­tójává január elsejével. A volt vezető, Karcz Jenő más megbízatást kapott. FELADATMEGOSZTÁS a városi személyközlekedésben témában a KTE városi köz­úti közlekedési szakosztálya szervezi meg a 19. Közleke­déstervezési és forgalomtech­nikai nemzetközi tudományos tanácskozást április 19—21. között. Jelentkezni február 20-ig lehet a Közlekedéstudo­mányi Egyesület titkárságán. A fórumon a legújabb ta­pasztalatok, összefüggések és javaslatok kölcsönös ismerte­tésére és nemzetközi vitájára kerül sor a városi és átfogó közlekedési rendszerek téma­körökben. tagdíjfizetés bérjegyzékén, írásos megbízással Több idő az érdekképviseletre Amint arról előző szá­munkban részletesen beszá­moltunk, új módon fizetjük ez évtől szakszervezeti dí­junkat. Vagyis a tagok írásos megbízást adnak, hogy tagdí­jukat a bérjegyzéken feltün­tessék, levonják, és összegét a szakszervezetnek átutalják Először a februári bérfizetés­kor rendezik a januári tag­díjat. Most arra voltunk kí­váncsiak: miként láttak munkához a Mátra Volánnál? e Kérdéseinkkel Domán And­­rásné vszb-titkárt kerestük fel. — Hogyan értékeli a tagság a megváltozott tagdíjfizetést? — Eddigi információink szerint­ helyeselték. Ugyanis a tudatosítás jelenleg még nem teljes körű, az egyéni és a csoportos beszélgetések még tartanak. Egyébként ez a sa­ját szervezeti felépítésünkben úgy történt, hogy a SZOT- és a KSZDSZ-határozatot — tájé­koztatás keretében — átad­tuk a főbizalmiaknak, azok to­vábbították — szintén érte­­kezleten — a munkahelyi bi­zalmi testületeknek. Ez utób­biból 15 működik vállalatunk­nál és bizalmiakból, valamint helyetteseikből áll. A bérjegy­zék útján történő tagdíjfize­tést, annak előnyeit tehát köz­vetlenül a bizalmiak magya­rázták el kollégáiknak. Mi arra törekedtünk, hogy meg­értessük, mi tette szükségessé az egész változtatást. Az el­beszélgetések igen fontosak, hogy a tagság valóban a vál­tozás összetevőit pontosan megértse. Természetesen a hangsúly az önkéntességen van. — A bizalmiak ideje egy kicsivel megnőtt. A tagok hatékonyabb érdekképvisele­tet várnak. Hogyan készítet­ték fel erre őket, s mit vár­nak tőlük? — Azt mondhatom, hogy van már egy kis gyakorla­tunk. Ez ugyan ellentétesen hangzik az előbbivel, de a magyarázat egyszerű: nálunk a forgalmi-fizikai dolgozók egy része hosszabb ideje bé­lyegét a fizetésével együtt, a pénztárban kapta meg. Az ott dolgozó bizalmiak idejét te­hát ez nem kötötte le. Bár meg kell mondanom: helyte­len az a nézet, mely a bizal­mi feladatát csupán a bélyeg­kiadással azonosítja! Eddig is, a jövőben is széles körű tevékenységük, kulcsfontossá­gú tisztségviselőknek tartom őket. Hiszen a munkahelyi gondokról ők értesülnek leg­először, rajtuk keresztül tud­juk meg azokat, és tudunk intézkedni. Hiszen a vszb 13 tagja nem lehet ott min­denütt. Szervezeti rendsze­rünk decentralizált, az üzem­i­­egységi bizalmi testületek és a munkahelyi bizalmi testüle­tek jog- és hatáskörrel ren­delkeznek. Tehát az a bizal­mi másként látja a gazdasági munkát is, ha mindenről tud, s véleményét elfogadják. Per­sze, mi is odafigyelünk és számonkérünk. A lényeg: az információs hálózat mindkét irányban jól működjön. Sze­rintem a bizalmi csoport ott tevékenykedik helyesen, ahol a helyettes is megfelelően dolgozik, képviseli az érdeke­ket. vezeti Felkészítésükre a szer­oktatást használtuk fel, de a decentralizált rend­szer önmagában feltételezi a felkészülést. Hiszen amikor a bizalmi egy ülésre elmegy, megbeszéli kollégáival, mit fognak ott tárgyalni, s mit vigyen, miről beszéljen ő ma­­ga, és felkészül. Nyilván van még kívánnivaló, elsősorban szemléletbeli változásra gon­dolok. Az egyéni érdeket nem szabad előtérbe helyezni, valós érdekképviselet csak akkor lehet, ha a tagság vé­leményének kikérésével tör­ténik egy-egy téma intézése Fontos: időben felismerni gondokat és időben megtalál­a­ni a megfelelő megoldást, va­lamint felelősen dönteni, je­lezni a gazdasági vezetésnek Ezt várjuk. — A tagdíjak ötven száza­léka az alapszervezeteknél marad. Mire kívánják fel­használni? — A szociális kiadásokat szeretnénk növelni, ezen belül elsősorban a nagycsaládosok, a gyermeküket egyedül ne­velő szülők és a rászorulók segélyösszegét kívánjuk emel­ni. — Végezetül: mi a vélemé­nye arról a nézetről, hogy a szakszervezet csak a szerve­zett dolgozókat képviselje? — Nem így van! Szerintem a vállalat valamennyi dolgo­zója érdekét kell képviselni. Például a kollektív szerződés módosításakor véleményt kér­tünk mindenkitől. A jóléti és kulturális alap felhasználása sincs különválasztva szak­­szervezeti és szervezeten kí­­vüli tagokra. Jól működik a jogsegélyszolgálatunk is, hogy csupán néhány példát említ­sek. A Mátra Volánnál 3100-an dolgoznak, 97,8 százalékuk tagja szakszervezetnek, ez a szám eléri a szakmai átlagot. A jövőben szeretnék megtar­tani a tagságot, s természe­tesen, a korábbihoz ha­sonlóan, jól tevékenykedni. KM)

Next