Vörös Zászló, 1945. december (1. évfolyam, 1-9. szám)

1945-12-06 / 2. szám

( ■«törtttk 1945. XII. 6. Világ proletárjai, egyeeüljetek! I. évfolyam, 2. »ám. VÖRÖS ZÁSZLO M«gj«lemik riillrtlkli *• Tiiéraip Btrcbcr«, Yor«»lIoT-tér Ж Efyei nám ára: M ktpek- A KOMMUNISTA PÁRT BEREHOVOI KERÜLETE ÉS A KERÜLETI NÉPBIZOTTSÁG LAPJA. A kilencéves sztálini alkotmány Kilenc évvel ezelőtt nagy hír ér­kezett Kárpátaljára: hir a Szov­jetunióból, a világ összes dolgozói­nak országából, hir Moszkvából, a fővárosból, ahova .1917 óta rendület­len bizalommal és aggódó szeretettel tekintettek az elnyomottak, a­ „rabjai a földnek.“ A VIII. Szovjet kongresszus 1936 december 5-én a Szocialista Szovjet­köztársaságok Szövetsége új alkotmá­nyának tervezetét egyhangúlag hely­benhagyta és elfogadta. Az esemény nem érte váratlanul a dolgozókat. A munkások és parasz­tok, a Szovjetunió határain kívül élők, akik úgy bérük elszámolásánál, mint a falusi végrehajtásoknál egy­aránt megkérdezték, hogy „hát a Szovjetunióban hogy van?“ — ugyan­csak érdeklődtek a politikai kérdé­sek iránt és tudták már, hogy a vi­lág egyetlen szocialista államában új alkotmány készül. Tudták, hogy 1935 februárjában a VII. Szovjetkongresz­­szus határozatot hozott a Szovjetunió 1929-ben elfogadott alkotmányának megváltoztatásáról, h­ogy ily formá­ban az alkotmány kifejezést adjon azoknak a változásoknak, melyeik a Szovjetunió életébe­n 1924-től 1936-ig végbementek. A Sztálin elvtárs elnöklete alatt működő külön alkotmányelőkészí­­tő­ bizottság kidolgozta a Szovjet­unió új­ alkotmányának terveztét és a tervezetét az egész nép megvitatta. Ez 5 és fél hónapig tartott. Ez­után került a tervezet a­­VIII. Szov­jetkongresszus elé, amely 1936 novem­berében gyűlt össze. Igan, mikor a hir megjött, s dolgozók nemcsak őszt önzszerű­leg érezték, hanem tudatosan­­ felismer­ték, hogy az új alkotmánnyal a Szov­jetunió történtetének új korszaka in­dul meg. S ha nem tudták volna, kellő mértékben figyelmeztette erre a bur­­zsoá sajtó hangja. Nem tudták ellen­ségeink, hogyan leplezzék zavarukat. Hol porhintésnek, szemfényvesztés­nek nevezték az új alkotmányt hol árulásról fecsegtek a szocializmus ügyével szemben. De azt sehogy se­m­ tudták megakadályozni, hogy h a фі­­ók ne olvassák végig az­ alkotá­­nyt, ne ismerjék fel a külön­bsé­­et a szovjet és saját tőkés­ alkotr­á­­nyuk között és főleg, hogy ne érzé­keljék az alkotmányból kiáradó szo­cialista valóság és a tőkés áldemo­kratikus gyakorlat közötti ellentétet. Sztálin elvtárs értékelése aztán ala­posan feltárta az alkotmány történel­mi jelentőségét. Az 1924. évi alkot­mányt a NÉP (Új gazdasági politika) első szakaszában dolgozta ki. Az el­múlt évek folyamán teljesen megvál­toztak a Szovjetunióban az osztály erőviszonyok, új szocialista ipar jött létre, győzött a kolh­ozrendszer, az egész népgazdaságban­­megszilárdult a termelőeszközök szocialista tulaj­dona, mint alapja a szovjet társada­lomnak. A szocializmus győzelme megadta a lehetőséget a választójog további demokratizálására, az általá­nos, egyenlő és közvetlen választói jog bevezetésére titkos szavazással. A megváltozott termelési viszonyok, a gazdasági élet új alakulása, a tár­sadalmi erők új kölcsönhatása új A nagy évforduló Minden nemzet történelmében mérföldkövet jelent alkotmá­nyának ki­­bocsájtása és felfigyel arra az egész világ. Azonban a történelemben eddig egyedülálló példa a Szovjetunió alkotmánya, mely kihalással volt, van és lesz az összes nemzetek politikai i­s erkölcsi fejlődésére. Miért? A felelet egyszerű: mert ez az alkotmány a legjobb, amit politikailag el­képzelni lehet és erkölcsileg olyan magas fokon áll, hogy minden pol­gár faji, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül­­megtalálhatja m­el­lette a boldog és emberhez minden­ben méltó élet feltételeit. , A sztálini alkotmány jogot ad mindenkinek. d­e ugyan­akkor kötelessé­geket is ró mindenkire: a becsületes munka kötelességét. És ezzel megmondott mindent. A becsületes, komoly, dolgozó ember életlehető­ségei határtalanok a szovjet alkotm­ány szárnyai alatt. Ez az alkotmány páratlan a világon, mert megvalósította az életbeli magában a szabadságot és egyenlőséget. Ezekből önként következik a boldogság egyénre és nemzetre egyaránt. a sztálini alkotmány kibocsájtásánaknak 9-ik évfordulóján Kárpátukrajna népe is őszintén ünnepel és évszázados reményeit látja i­ól teljesül­ve. Beregszász bennsőséggel ünnepelte a sztálini alkotmány kibocsátásának évfordulóját Beregszász városa ünnepi külsősé­gekkel és őszinte érzésekkel ülte meg a Sztatin-Alkotmány kilocsájtá­sinak 9-ik évforuulóját. A város diadalkapukkal és virággal feldíszítve ünnepelt. Délután pedig nemzetiségi és vallási különbség nélkül megtöltötte a mozi nagytermét és a legnagyobb figyelemmel hallga­tta az ünnepi szónokokat. Az ünnepségnek most, választások előtt még külön felvilágosító jelen­tősége is volt, a népinek alkalma volt ismét közelebb kerülni az alkot­mány szelleméhez, mely mindnyájunk boldogulásának legértékesebb és legkomolyabb biztosítéka. Miért volt tűzfészek Macedóniában? Ilva Ehrenburg, a híres szovjet író meglátogatta a felszabadult Macedó­niát. Macedónia a világ szemében mindig úgy­­élt, mint a Balkán ha­gyományos tűzfészke, ahol napiren­den va­n a gyilkosság és a vérbosszú. A kiváló író közismerten éles meg­látásával felismerte a baj igazi okát, mely abban a tényben rejlett, hogy a macedón népet hol a bolgár, hol a szerb nacionalisták sorozták be or­száguk rendjébe, elnyomva a mace­dón nép ősi kultúráját és népi szo­kásaik Az elnyomók évtizedeken ke­resztül nem engedték meg a mace­dón népnek azt, hogy saját­­nyelvén adja ki irodalmi műveit, pedig ennek a népnek világhírű írói, szobrászai, festői, művészei voltak. A „tűzfészek legfeljebb akkor for­rongott, amikor védekezett. Védte ősi kultúráját, népi szabadságát hol az egyik, hol a másik elnyomóval szem­ben. Az új, demokratikus Jugoszlávia teljes önkormányzatot biztosított Ma­cedóniának. — Egymásután jelennek meg a macedón irodalmi művek,nyíl­nak meg a macedón ny­elvű iskolák. Mint Ilva Ehrenburg azt megjó­solja­: Macedóniában nem lesz többé „balkáni tűzfészek!“ Ipari növénytermelés a Szovjetunióban Az új termelésügyi népbiztosság jelentése szerint a lentermelés terén elért eredmények a világ első len­termelő államává teszik a Szovjet­uniót, mely például cukorrépater­melésével még Amerikát is túlszár­nyalta a háború előtt. A háború kö­vetkeztében, nemcsak a termőterüle­tek mentek tönkre, hanem elpusz­tultak a gyárak és berendezések is, de minden remény és mód megvan arra, hogy cukorrépatermelésünk és cukorgyártásunk fokozódjék. felépítményt, új alaptörvé­nyt köve­telnek meg: megszületik a sztálinii alkotmány. Kárpátukrajna dolgozói, kik régóta ismerik az alkotmányt, meggyőződhetnek az alkotmány korláti érvényesüléséről. Mert ahogy­ a lenini felfogás­­az elmélet és gyakorlat teljes egységét hirdeti, úgy nem cáfolhat rá a szovjetélet sem sehol a szovjet alkotmányra. S ahol még vannak begyökerezett gát­lások, maradványok a múlt gondol­kozás­módjáról és felemás gyakorla­tából, ott akcióba lép az új szovjet­ember és minden körülmények kö­zött megvalósítja a szocialista állam alapt­örvény­eine­k minden szakaszát. A szovjet alkotmány ünnepén még szorosabbra fűzzük kötelességeinket a Szovjetunió többi népe felé és meg­fogadjuk, minden erőnkkel azon le­szünk, hogy Kárpátukrajnában és szűkebb körzetünkben, Beregben, megteremtsük azokat az életfeltéte­leket, melyeket a Szovjetunió többi népe, mint az alkotmány­ törvény­ szi­lárd alapját, már megvalósított, mar­most gya­núm ! Ahogy régen volt és ahogy most van Szovjethazánk a választások tükrében A magyar politikai közéletet han­gossá és hírhedtté a mindenkori vá­lasztások tették. Előkészítésük és le­egy­formán nőt­folytatásuk nyomán jók a botránykövek. A rendi alkotmány idején, és egé­szen 1848-ig csak nemes embernek volt választói joga. De később is gondja volt rá mind a törvényho­zásnak, mind a közigazaglásnak, hogy választói joghoz jutni minél nehezeb­ben lehessen. Elnyerését annyi fel­­tételhez kötötték (betöltött 24 év, bi­zonyos iskolai végzettség, adózás, hosszabb időn át való egyhelybenla­­kás stb.), hogy­ a dolgozók, elsősor­ban az ipari munkásság és a paraszt­ság egy jó része mindig kimaradt belőle. A régi követválasztásoknál a meg­vett és leisatolt kurtanemesek jelölt­jeik érdekében fokossal, bottal olyan verekedéseket rendeztek, hogy ki­­sebbszerű csatáknak is beillettek. A főkertesség életpálya volt, mégpedig anyagi tekintetben nem is megve­tendő. A mai emberöltő még jól emlék­szik a magyar képviselőválasztások­ra. A jelöltek neve a zászlókon­, a házfalakon, a kalapok mellett, haj­sogó kor­t­esnóták, etetés-itatás, vesz­tegetés, (az egyik csizmát a szavazás előtt, a másikat utána kapta meg a választó), választás napján a város katonai megszállása, szavazókért szaladgáló kocsik, a halottak lesza­­vaztatása a kormánypártra, össze­zördülések, csendőrsortűz. Mindez el­maradhatatlan velejárója volt egy­­egy nevezetesebb választásnak. A cseh korszakban már általános volt ugyan a választói jog és titkos a szavazás,­­de akkor még — a több­ségre törő kormány érdekében — azzal zavarták meg az emberek tisz­tánlátását, hogy gombamódra bujtat­ták elő a pártokat. Egy-egy válasz­táson 30, vagy még több lista vett részt. Külön listájuk volt a hithű, a haladó zsidóknak, a róm. katoliku­soknak, a rokkantaknak, a vincellé­reknek, az adósoknak, a hadikáro­sul­taknak. Milyen más, mennyivel egyszerűbb, szebb, komolyabb a szovjetbeli vá­lasztás! Először is itt mindenki sza­vazó, aki 18-a­0 életévét betöltötte. Ha a választások előtt csak tiszta, nemes felvilágosító munka folyik, nem pe­dig alantas korteskedés. Itt csak egy cél, egy tekintet, egy érdek van: a köz, mindnyájunk, a dolgozók. Kár­­pát-Ukrajna és vele nagy szovjet ha­zánk érdeke! Figyeld előkészületeit, végy részt a február tizediki válasz­táson és mindjárt láthatod, honnan jösz, hol agyol fordult

Next