Vörös Zászló, 1952. január-június (8. évfolyam, 1-54. szám)

1952-01-01 / 1. szám

2. oldal ­ NAGY SZTÁLIN VEZETÉSÉVEL ELŐRE, A KOMMUNIZMUS AKTÍV ÉPÍTŐI SKIRA BÉLA,­­ Május Elseje bútorkombinátus gépműhelyének vezetője MAKAI­­ERZSÉBET, a berehovói ruhagyár brigádvezetője Emelkedjenek magasra a kommunizmus épületei Mint az 1. számú téglagyár minden munkása, én is nagy lelkesedéssel kezdtem az idei munkaidényt. Tudtam­, hogy minden kiégetett tégla és cse­rép előbbre viszi a kom­­munizmus­ építkezéseinek nagy ügyét. A Kahovkai Vizi Villanyerő­­mű, a Dél-Ukrajnai és Észak- Krími Csatornák számára ná­lunk eszközölt megrendelések határidő előtti teljesítéséért, az áruk minőségének megjaví­tásáért verseny folyt az ége­­tőmunkások között. Tökélete­sítettük az égetőkemencéket, észszerűsítettük a berakást, két tűzzel égettünk és így nemcsak 500.000 darab tég­lát és cserepet termeltünk min­den hónapban terven felül, hanem ugyanakkor havonta 10 tonna fűtőanyagot is meg­takarítottunk. Büszkék vagyunk arra, hogy ott, lehetünk a kommunizmust építő testvéri népek között,­­ hogy az általunk készített tég­­­­la is segít mind magasabbra­­ emelni a gigantikus sztálini­­ épületek falait, közelebb hoz­ I­ni a kommunizmus felépítésé­­! пек idejét. Tóth János, égetőmester. A Haza üdvére Kolhozaink megerősítése Ha­zánk hatalma növelésének egyik feltétele. Ezt tartotta szem előtt a vezetésem alatt álló traktorbrigád az egész év folyamán, ezért igyekez­tünk minden erőnkkel a lehető legtöbb segítséget nyújtani a Marx Károly kolhoznak, mely­ben dolgozunk. Fáradozásunk nem ma­radt eredménytelen: 1951-ben a kolhoz őszibúzából, kukori­cából, napraforgóból, burgo­nyából és sok más növényből túlteljesítette a terméshozam tervét. A traktorral megmun­kált területek minden részle­gen bőséges termést hoztak. De nem elégszünk meg eddigi eredményeinkkel. A mezei brigádokkal vállvetve, 1952-ben szakadatlan harcot fogunk folytatni minden trak­tormunkálat idejében, kiváló minőségűen történő elvégzésé­ért, azért, hogy a kolhoz eddig soha nem látott bő termést ér­jen el. Ezzel járulunk hozzá ahhoz, hogy az 1952. év kom­munizmust építő nagy Hazánk hatalma növekedésének éve le­gyen. Balogh A., a berehovói GTA traktor­brigád vezetője. n . " A szovjet agrotechnika segítségével Az elmúlt év örökké emlé­kezetes marad életemben. Az 1950-ben elért bő termésért a szovjet kormány Lenin rend­jellel tüntetett ki. A kitüntetés nem tett elbizakodottá, hanem még jobb munkára serkentett. Míg 1950-ben szőlőrészlege­men hektáronként 104.9 má­zsa szőlőt szüreteltem, addig a múlt évben ugyanolyan te­rületen átlagban 126.9 mázsás­­ szőlőtermést értem el. Ezt az eredményt sem tekintem fe­­lülmúlhatatlannak. A termés­hozam további emelésére tö­rekszem. Az új évben 2,2 hek­tárral megnagyobbodott rész­legem minden hektárjáról 150 mázsás szőlőtermést akarok betakarítani. Ebben nagy segítségemre van a szovjet agrotechnika. Az őszi mélykapálás, a meg­felelő mennyiségű és szem­­csésített műtrágya alkalma­zása, a mesterséges beporzás, a különböző zöldműveletek, a hosszú termőcsapok megha­gyása: ezek azok az agrotech­nikai intézkedések, amelyek segítségével egyre nagyobb szőlőtermésért harcolok. Az új évben kitárul előttem a további fejlődés kapuja. Ké­szülődöm a tavasszal Moszk­vában megnyíló országos me­zőgazdasági kiállításra. Igye­kezni fogok ott is minél töb­bet tanulni, hogy a szovjet agrotechnika mély, alapos el­sajátítása útján még nagyobb munkasikerekkel dicsőítsem szeretett Hazámat. Domokos Emma, a muzsjevoi szőlőszov­­ház csoportvezetője. VÖRÖS ZÁSZLÓ AZ 1951. ÉV SIKEREINEK SZÁMADATAI Az 1951. év tizenegy hónap­ja alatt a körzet ipari üzemei 14 millió értékű áruval, vagy­is 15 százalékkal többet ter­meltek, mint az 1951. év ugyanezen időszaka alatt. ■к * * Iparunk 17 legjobb sztaha­novistája nyerte el különböző szakmákban a terület legjobb munkása címét. Köztük van Bence József, Fuscsics László, Dvoracsek Vera, Bihun Ilona, Bimbi Jolán, a téglagyár szta­hanovistái, Iván István és Harcsás György, a Május El­seje bútorkombinátus legjobb sztahanovistái, Szkocsik Er­zsébet, a bőrgyár sztahanovis­tája és mások. * * * Az év folyamán lényegesen megnövekedett a dolgozók fi­zetési alapja. Míg 1951 janu­árjában a fizetési alap 5 mil­lió rubelt tett ki, addig decem­berben ez 7 millió 900 ezer rubelre emelkedett. * * * Kolhozaink 1951-ben do­hányból 5 mázsával, szőlőből pedig 9,5 mázsával többet ter­meltek hektáronként, mint 1950-ben. * * * A kolhozok szarvasmarha­állománya 9 százalékkal, a sertéseké 69 százalékkal, a juhoké 70 százalékkal, a lo­vaké pedig 20 százalékkal emelkedett az 1951. év folya­mán. * * * Körzetünk kolhozai 1951-ben több, mint 2.000 tonna műtrá­gyát, 776.000 rubel értékű új mezőgazdasági gépet, 877.000 rubel összegű kölcsönt és más segítséget kaptak az államtól. * * * A kolhozok jövedelme az év folyamán 8 millió rubellel, oszthatatlan alapja pedig 1,5 millió rubellel növekedett. A körzet falvaiban a dolgo­zók egy év alatt 166 új, több­szobás lakást építettek. Az ál­lam az egyéni építkezésekre közel 200.000 rubel kölcsönt adott a dolgozóknak. A kapitalisták garázdálko­dásának idején sohasem tud­tam megszabadulni az anyagi gondoktól. Kevés földem nem biztosította a mindennapi ke­nyeret. Kénytelen voltam Bata Kálmán és más kulákok föld­jein dolgozni. Hat gyermeke­met így is nehezen tudtam el­tartani, nevelni. Felragyogott rám a sztálini napfény. Most az Engelsz­kol­hoz szőlőtermelő csoportveze­tője vagyok. A csoport 1951- ben hét hektár szőlőt művelt meg. A szovjet kormány, a bolse­vik párt és személyesen Sztálin elvtárs állandó támo­gatása eredményeképen, a szovjet agrotechnika alkalma­zásával, csoportom ebben az évben 73 mázsa szőlőt szüre­telt hektáronként. A kolhozban negyedma­­gammal dolgozom. A csalá­dom négy tagja abban a cso­portban dolgozik, melynek én vagyok a vezetője. Az év fo­lyamán ledolgozott munka­napjaira családom 25 mázsa szemesterményt, 1.200 liter bort és 5.000 rubel készpénzt kapott. De ez még nem minden. A jó munkát a mi Hazánkban külön is megjutalmazzák. A pótmunkadíjazásról szóló sztálini törvények előírják, hogy a kolhozban ledolgozott munkanapokon kívül a terven­­felüli termések eléréséért pót­­munkanapokat számoljanak fel. A pótmunkanapokra to­vábbi 7,5 mázsa szemester­ményt, 750 liter bort és 1.000 rubel készpénzt kapunk. A kolhoz jólétet és bőséget teremtett számunkra, volt sze­gényparasztok számára. Ezért emelem ma, az új év napján első poharamat a kolhozrend­szer megteremtője , Sztálin elvtárs egészségére, aki a kommunizim­usba vezet ben­nünket. Orosz Pál, az Engelsz kolhoz szőlő­termelő csoportvezetője: Köszönöm Sztálin elvtársnak ( Büszke vagyok Hazámra Szegényparaszt családból származom). Apámnak volt u­­gyan némi földje, de az bizony éppen csak az éhhaláltól men­tett meg bennünket. Felsza­badulásunk után megvalósult régi vágyam:­­ beléphettem a berehovói szakipari iskolába és ott szaktudást nyerhettem. A szakipari iskola elvégzése után a berehovói ruhagyárba mentem dolgozni. Még az is­kolában tagja lettem a lenini Komszomolnak. Büszke va­gyok arra, hogy mint komszo­­m­oltag, nemcsak munkámmal, de társadalmi tevékenységem­mel is hozzájárulhatok szere­tett Hazám hatalmának foko­zásához. Kezdetben számos nehézsé­get kellett leküzdenem. Rövi­desen eljött azonban az az idő, amikor az eredménymu­tató táblán nevem mellett egyre nagyobb számok tűn­tek fel. Egyidejűleg javult munkám minősége is. Az elmúlt 1951-es év külö­nösen nagy örömet hozott számomra. Munkám elismeré­­seképen a »Kárpátontúl leg­jobb varrónője« megtisztelő címmel tüntettek ki. Ez volt eddigi életem legnagyobb ese­ménye, legnagyobb öröme. Büszke vagyok Hazámra, amely lehetővé teszi az egy­szerű dolgozó munkások szá­mára, hogy a termelés élen­járó embereivé váljanak. Ez a megtiszteltetés újabb munka­teljesítményekre ösztönzött. Az 1951. év 11 hónapja alatt közel 2 évi tervemet teljesítet­tem. Most már rendszeresen 190—200 százalékos munka­teljesítménnyel dolgozom. El­ért munkaeredményeimmel azonban nem elégszem meg. ígérem, hogy az új esztendő­ben még nagyobb lendülettel fogok dolgozni és csak kitűnő minőségű árut készítek. Ezzel járulok hozzá a kommunizmus építéséhez, Ratkó Gizella, a berhovói ruhagyár var­rónője. Újabb győzelmek felé A Kreml toronyórája tizen­kettőt ütött. A Szovjet­unió Himnuszának magasztos hangjait viszik az éter hullá­mai Moszkvából a világ min­den tája felé. »Szálljon szabad Hazánk dicsőség fénye rád«... éneklik a beköszöntő új évben szere­tett szovjet földünk mérhetet­len területének minden népé­vel együtt a berehovói dolgo­zók is. A Haza dicsőségének növe­lése: ez valamennyiünk első gondolata az új esztendőben. Visszagondolunk a megtett útra. Nehéz harcokban elért új győzelmek éve volt az 1951. év. A kommunizmus nagy sztálini építkezései kezdetének és első sikereinek éve. A moszkvai gépkocsigyárak, a leningrádi vízturbinákat ké­szítő üzemek, a novo­ krama­­torszki kotrógépgyár, a kievi és odesszai kábelgyárak, a lvovi rádiófelszereléseket ké­szítő üzemek dolgozói mellett ebben a munkában részt vettek városunk téglagyárai, melyek többmillió téglát és cserepet szállítottak a Dnyeperen fo­lyó nagy építkezések számára. Üzemeink sokmillió rubel terven felüli megtakarítással járultak hozzá a kommuniz­mus építkezései alapjához. Most, amikor ezekről a si­kerekről beszélünk, első po­harunkat annak az embernek egészségére ürítjük, aki min­den győzelmeink ihletője és szervezője, akinek boldog, szabad életünket köszönhetjük, aki a kommunizmus fényes csúcsai felé vezet bennünket — Sztálin elvtárs egészségére. A nagy Sztálinnak köszön­hetik a volt kisemmizett, föld­nélküli parasztok, akik vala­mikor a schönbornok szőlői­ben dolgoztak éhbérért, a gu­­lácsik és pumok földjeit túr­ták látástól vakulásig, hogy most a saját földjükön, kol­hozokban egyesülve, a Hazánk gyáraiban készült traktorok és gépek, a szovjet agrotech­nika segítségével az elmúlt évben újabb győzelmet arat­tak a természet felett és a kedvezőtlen időjárás ellenére bő termést takarítottak be szocialista mezőinken, hogy bőven jutott a kolhozmunka­napra. Falvainkban a régi hagyo­mányok és maradiság vasfa­lán át éltető erővel tör magá­nak utat a haladó szovjet tu­domány és kultúra. A klubok­ban, könyvtárakban lüktető szellemi élet folyik. A kolhoz- Kedd, 1952 január 1.

Next