Vörös Zászló, 1958. január-június (14. évfolyam, 4-76. szám)
1958-01-08 / 4. szám
2. oldal PÁRTÉLET ALKOTÓ GONDOLATOK Sokan voltak együtt a vezetőség irodahelyiségében. Már a vita hevességéből is látszott, hogy nem egyszerű kérdés szerepel a napirenden. Attól, hogyan döntenek ma, sokban fog függni egész évi munkájuk. Ha nem helyesen mérik fel a lehetőségeket, könnyen túlzásba eshetnek: többet vállalnak, mint amenynyit meg tudnak valósítani és fecsegőkké válnak. Az is megtörténhet, hogy lebecsülve erejüket már eleve elvágják a gyors fejlődés útját. Porohnavec elvtárs, az Út a kommunizmushoz kolhoz pártszervezetének titkára, amikor összehívta ezt a nyílt pártgyűlést, egy célt akart elérni: tanácskozva az emberekkel, reális feladatokat állítani a kolhoz elé az állati termékek termelése terén és felkelteni bennük azt a vagyon Іюет versenyezzenek, igazak haroszt« folytassanak azok ítéli tevéséért. Л\ І і Д így is kezdve Mr cm/й felszólalását: \ i ) Szomszédaink magas kite ' lezettségeket vállalnak. ANou_ pajev kolhoz például afeszt/ harcol, hogy minden fie hektár földre 300 mázsa spjn, és 60 mázsa húst termeljen ezidén — mondotta. Miért ne tehetnék mi is ugyanezt? Mi talán nem vagyunk olyan kolhozisták, vagy nem tudjuk olyan jól kihasználni lehetőségeinket? Ha mindnyájan becsületesen fogunk dolgozni, nálunk is lesz 300 és 60 ez idén. A pártszervezet titkára ezután áttért a lehetőségek ismertetésére. Elmondotta, hogy a kolhoz sokkal jobban el van látva takarmánnyal, mint a múlt évben, megjavult az állatok faji összetétele, jelentősen növekedett azok száma. A jelenlévők többsége egyetértett a pártszervezet titkárának fejtegetéseivel. Akadtak azonban többen, akik túlzottnak tartották javaslatait. — Egy év alatt nem tehetünk ilyen nagy ugrást előre — mondották. — Hiszen ez annyit jelent, hogy tejből közel kétszer, húsból pedig háromszor annyit vállalnánk, mint amennyit a múlt évben ténylegesen termeltünk. Érdekes, hogy éppen az állattenyésztők voltak azok, akik nem ijedtek meg a fokozott kötelezettségvállalástól. — Megnéztem ma a fejési naplót, — jelentette ki hozzászólásában Rác Gizella fejőnő. — Most a napi össztejhozam farmunkon 900 litert tesz ki. Ez annyit jelent, hogy januárban 27.000 liter tejet kapunk. És mennyi volt a múlt év januárjában? — 12.000 liter. Úgy gondolom, hogy az ugrás már megtörtént. Bátran vállalom a 3000 litert tehenenként. Versenyezni fogok Miskó Máriával, aki tavaly köztünk a legtöbbet — 2900 litert fejt. Sopa László és más kommunisták, felkarolták a fejőnő kezdeményezését. Rámutattak arra, hogy a kolhozban jelenleg silóból 600 tonnával, szénából 1100 és takarmányrépa- ЬЛ 2£00 mázsával van több, mint a múlt évben.Mig tavaly a tehenek négy k különböző hegen teleltek,akedig most egy modern tellermánykonyhával, függőnályival ellátott istállóján öszpontosították az egész m ehgállományt. Ez, — mondotta Rubis elvtársítoota^atikus, farmvezető — lahotővé teszi számunkra, hogy egész éven át megtartsi iól azt a tejhozamtöbbletet a múlt évvel szemben, amit január első napjaiban elértünk. Mint ahogy ez természetes is, a kommunistáknak a világos érveikkel, a termelés belső tartalékainak feltárására irányuló alkotó gondolataikkal sikerült meggyőzniök a kételkedőket is arról, hogy a múlt évben az állattenyésztésben még elmaradozó kolhoz a kolhozisták odaadó munkája révén az élenjárók soraiba emelkedhet. Kötelezettségeket vállaltak, hogy minden 100 hektár földre 300 mázsa tejet és 60 mázsa húst termelnek. Az első lépés, amely a kolhozisták közös óhajában jutott kifejezésre, megtörtént. A nagy munka azonban még hátra van. Nem szabad megengedni, hogy a verseny lángja egy pillanatra is lankadjon. Az anyagi bázis a vállalások teljesítéséhez megvan. Az emberek körében végzett állandó szervezési és nevelőmunka fogja meghozni a végleges sikert. Sas A. -VT» цк,.-ось.-*., че. -ть.-т (jobbrólról Vlozsak )^ЛГ és Osztapiv J., Komszo- Sztaniszlavi terület. A Vaniszlavi kerület vizdja klubja az ifjúság pihenésének kedvelt helye. Sok ifjú és leány foglalkozik a műkedvelőkörökben. A színjátszó csoport gyakran lép fel a kolhozisták és a szomszédos falvak lakosai előtt. A mostag, a műkedvelőkor tagjai, új éneket tanulnak be. Poljakov Sz. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). VÖRÖS ZÁSZLÓ 1958. január 8. szerda Miben rejlik a vallás és a hit fennállásának oka Második beszélgetés A vallási hit jelentős mértékben hagyományból, megszokásból fakad. A hagyomány a szörnyű konzervatív erő, amely a múlt súlyával nyomja az embereket, a régi elképzelések kereteiben tartja az emberek öntudatát.Az összes holt nemzedékek hagyományai mint egy lázálom nehezednek az élők agyára» — írta Marx Károly. (Művek 8. kötet, 119. oldal). A szovjet szocialista rendszer nem szülhet és nem újíthat fel vallást. Hiszen a hit az elmúlt évszázadokból él, a múlt hibás elképzelése bírálat nélküli megismétléséből. Az ember nem születhet kész vallási nézetekkel, mivel ezeket a nézeteket a megelőző nemzedékektől, az idősebbektől tanulja. A hagyománynak döntő szerepe van ebben. Az istenről, a mennyországról, az ördögökről és a csodákról szóló elképzelések, mint az emberi agy termékei, nemzedékrőlnemzedékre szállnak. Egyes szovjet emberek korántsem azért ülik meg a vallási ünnepeket, mintha belső szükségletét éreznék, hanem hagyományból, megszokottságból. «Szüleink megünnepelték és minket is erre tanítottak» — mondogatják ezek az emberek. Magának a vallási szertartásoknak elvégzése vallásos hangulatot kelt. Az ember, amikor belép a templomba, elkápráztatja a színpompás, csillogó oltár, a misztikus szentek szobrai, az egyházi zenei ének, a tömjén bódító ill hatással vanak rá az imák, fohászok, prédikációk, a Csengetés és az emberi öntudatra való aktív vallásos hatás más formái. A vallásos szertartásokat az alig érthető, úgynevezett «szent könyvek» olvasása egészíti ki, melyekgyakran teljesen szétzúzzák az ember lelki egyensúlyát a vallási extázisba döntik őt, így például 1955 július 10-én Szpirina N., a Volodai terület kadujszki kerülete pusztoragyeckiji iskolájának hetedik osztályos tanulója vallásos fanatizmusból öngyilkos lett, a következő írást hagyva maga után: «Nem sajnálom, hogy elválok az élettől, mert rövidesen meglátom az úristent és annak anyját — Máriát». A diáklány tehát a vallásos félrevezetés áldozatává vált. A vallásos hitek szívóssága a szükséges felvilágosultság, a helyes materialista világnézet hiányában keresendő. Tudás nélkül nem lehet tudományos világnézet, nem lehet megszabadulni az előítéletekül és babonáktól. A tudás az a nagy erő, amely kiszorítja a vallásos hitet, rámutat a vilit felismerésének és átalakításának útjaira. A tudományos ismeretek megszerzése akaratot munkát, következetességet igényel, míg a vallásnak nincs szüksége erre, mivel az csak a vak hiten alapszik. A tudományos ismeretek hiánya lehetőséget nyújt a vallási oktatók és szónokok számára hívőkké teteni az embereket. Különösensikerrel jár ezen tevékenységek дкког, amikor az ember elegeninehézségeket él át. A Sztzomszomolszkaja Pravda» újság 1957 március *24/ szájában közölte Duluman/j. «Harggan váltam atheistává» című cikkét. A cikk rámutat arra,gyan használja fel az egyház szolgája egy ifjúnak nemesi törekvéseit, hogy emberi módon éljem arra, hogy vallásos világnézetre nevelje azt. Dulumanj., a tapasztalt valláspropagandista által félrevezetve belépett a papneveldébe, később pedig a teológiai adémiára. A vallási hit elojtotta józan gondolatait, igazságérzetét, elszakította az élettől, az előítéletek, babonák és misztikumok zsákutcájába vezette. Duluman J., állandó vallási befolyás alatt állva, csaknem fanatikussá vált. Később azonban tanulmányozni kezdte a természettudományt, a marxista filozófiát és megszabadult a vallás béklyóitól. A vallási hagyomány konkrét és változatos módszerekkel befolyásolja az emberek öntudatát. Bármi történik is, a vallás elfordítja az embert a tudománytól és a tudástól a vak hit oldala felé. Éppen ezért nincs más útja a vallásos világnézet elleni harcnak, mint a tudomány és felvilágosodás útja. Az emberek évezredeken át hitték, hogy valahol, magasan a föld felett, az égben, amely mögött a másvilág rejtőzik, megtalálható az örök boldogság, a paradicsom. Haláluk után állítólag ide kerülnek az istennek különösen tetsző, hivő emberek. Ez a koholmány lángra gyújtotta az elnyomott és leigázott népek képzeletét, azt a reményt keltette bennük, hogy megmenekülhetnek a földi élet bajaitól, szenvedéseitől. A tudomány már régen bebizonyította, hogy soha nem volt, nincs és nem is lesz túlvilági élet. A föld, naprendszerünk egyik bolygója, az égi mechanika objektív törvényei szerint létezik és nincs szüksége semmiféle isteni erőre. A tudomány annyira áttanulmányozta a világmindenség törvényszerűségét, hogy gyakorlatilag megoldhatta a föld mesterséges bolygóinak felépítéséről és felbocsátásáról szóló kérdéseket. A mostani világ szemtanúja lehet a tudományos-műszaki sikernek: a föld mesterséges bolygóit, melyeket a szovjet emberek esze és keze készített, sikeresen felbocsátották és azok tovább folytatják útjukat bolygónkörül. A szovjet tudomány és techarnika ezen hatalmas vívmánya döntően bizonyítja, hogy csak a tudásra támaszkodó ember képes csodákat véghezvinni. Az ember feltárta a természet hatalmas titkát , az atomenergiát, megteremtette az elektronos számológépeket, melyek a legbonyolultabb matematikai számításokat is el tudják végezni, le tudják fordítani az egyik nyelvet a másikra. Az embe arra kényszerítette a vizet, a gőzt, a gázt, a villanyáramot, hogy őt szolgálja, hogy a leghatalmasabb és a legkülönbözőbb munkálatokat is elvégezze. Tehát nem a vallás hanem a tudomány segít az embernek egyre mélyebben felismerni a természet és a társadalom fejlődésének objektív törvényeit, segít a természet erőit az Emberek szolgálatába állítani, elősegíti az ember öntudatának és kultúrájának növekedését. Jelfimov V., a bölcsészeti tudományok kandidátusa. Elhanyagolt munkarészleg A Bolsevik kolhoznak nincs olyan termelési ágazata, ahol ne dolgoznának nők. Legtöbbjük jól megállja helyét a termelésben. Olyanok, mint például Boros Julia, Bagu fejőnők, Nyeste Ilona nők, Balog Rozália, Magda szőlészek és sokan mások, munkájukkal nagy пор1 szerűségre tettek szert a kolhozisták körében. Vuzlovén azonban elég nagy számban vannak nők, akik nem vesznek részt a kolhoztermelésben, inkább a háztartásnak szentelik idejüket. Olyanok is akadnak bőven, akiket ugyan mint kolhozistákat tartanak nyilván, de nem járnak rendszeresen munkába, a vallási ünnepek Ezek a 'dnak, osen tanuskolhdzbvm foglalkozna el-politikai 165 körében \t jositó mugy a multi és a pártszervezet kezdiményezésére létrehozott női* tanács egész idő alatt semmilyen tevékenységet nem fejtett ki. A pártszer\4zat7\ melynek titkára Barate borgh elvtárs, egy év leforgásasalag nem talált időt arra ho£y meghallgassa a női tanács elnökének beszámoló jelentését, vagy más formában nyújtson segítséget a női tanácsnak. A női tanács szövetének lebecsülése ez részéről nemes kommunistákzt vallják, hogy a nevelésével nem kell kálira foglalkozni, mert ők is éppen úgy járnak a klubba, könyvtárba, részt vesznek a közgyűléseken, előadásokon, mint a többi kolhozisták. Ez helytelen nézet. A nőknek megvannak a maguk különleges problémáik. Vannak kérdések, amelyek kizárólag a nőket érdeklik. Ezért a női tanács munkájának felújítása pártszervezetünk egyik fontos feladata, Barath Ferenc.