Vörös Zászló, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-76. szám)

1971-04-08 / 41. szám

GYORSÍTSUK A MEZEI MUNKÁK ÜTEMÉT v­etők. Olyan az egész falu, mint egy felbolydult méh­kas. Tavasz van. A kék égen ragyog a nap. Bár­sonyosan zöldül az őszi vetés. Mező... Mindenütt érez­ni a tavasz lehelletét. Me­leg hajnalokon madárdal hívja, csalogatja a föl­dekre az embereket. Bótrágy és Dzvinkove környékén, a Győzelem Kolhoz mindkét brigádjá­ban forr a munka. A mezőn az emberek között találjuk Janita Je­nőt, a kolhoz pártszerve­zeti titkárát. — Nos, Bálint, jó mun­kát! — fordul Dóka Bá­lint gépkezelőhöz, akinek az a feladata, hogy meg­kezdje 60 hektáron a zab vetését. S már indul is a hatalmas Belarusz. Kitűnő minőségű vetőmag hull a földbe, az eljöven­dő jó termés biztosítéka. Ilyen volt a tavaszi mun­kálatok kezdetének első napja. Ritka az az év, amikor ilyen korán kezd­hetik a vetést, különösen itt, a bótvágyi lapályon. Hiszen itt a talajvíz egy­két héttel késleltette a ve­tőket. Meg kellett várni, amíg megszikkad a föld. Az idén azonban száraz volt a tavasz, hamarabb munkához lehetett látni. A mezei munkák má­sodik napja már igazi ün­nep volt. A burgonyaföl­dekre majdnem a fél falu kivonult. Molnár Balázs, Bagó Gyula, Hajdú Gizel­la és Molnár Dezső cso­portjai elsőkként kezdték meg a burgonya vetését és estig több mint 8 hek­tárt már be is vetettek. Az út másik oldalán fekvő földeken pedig fo­lyik a talaj előkészítése a szemeskukorica alá. Ép­pen most fejezték be a talaj tárcsázását a Hajdú testvérek: Zoltán és Ká­roly. Ez volt délelőtt, dél­után pedig hozzáláttak a napraforgó vetéséhez. Ezt a­ munkát több mint 60 hektáron kell elvégezni... A tavaszi munkák má­sodik napjáról beszélget­tünk. A traktorok mintha díszszemlére sorakoztak volna fel. A gépkezelők komplex módon végzik a talaj előkészítését és a ve­tést. Dóka Bálint traktora halad el előttünk. Vörös vándorzászlócska leng raj­ta. «A legjobb gépkezelő­nek» — olvasható rajta. Lehet, hogy holnap már más traktorista trakto­rát díszíti, de ma Dóka Bálint van az élen. Estők Pál gépkezelő és Demeter Ferenc vető a takarmányrépa magját veti (lásd felső felvéte­lünket). Amíg itt folyik a szorgos munka, a szom­szédos földeken Estók Sándor, a bótrágyi bri­gád vezetője és kisegítő­je, Izsák András megvizs­gálja a kukorica alá kije­lölt talajt (alsó felvételün­kön balról jobbra). — Úgy tervezzük, hogy április 15-ig befejezzük a korai növények vetését — mondja Janita Jenő. És hozzáteszi: — Szorgalmasan fo­lyik a munka, az embe­rek tudatában vannak feladatuknak, amelyek ezekben a napokban reá­juk hárulnak. Különösen most, hiszen élmunkájuk méltó válasz az SZKP XXIV- kongresszusának munkájára. A munka közbeni ki­sebb szünetekben, az ebédszünetben eljönnek a kolhozistákhoz az agitá­torok, friss újságokat hoznak magukkal. A leg­több szó azonban a XXIV. pártkongresszus­ról esik. És ez természe­tes is, hiszen ma Moszk­vára irányul az egész vi­lág figyelme. Az ebédszünet után újult erővel, még lelke­sebben láttak az emberek a munkához. Az idő sür­geti őket. Nem marad veszteg Molnár Ferenc sem, a traktorbrigád mechaniku­sa. Kijött a mezőre, hogy ellenőrizze a gépkezelők munkáját. Elégedett a lá­tottakkal. — Derék fiúk ezek, értik a dolgukat. Ez igaz. Nem fogjuk terhelni az olvasót sta­tisztikai adatokkal. A munka saját maga helyett beszél. Nem lehet hall­gatni arról a szorgalmas, kitartó munkáról, amit az emberek végeznek. Ez ismételten azt bizonyítja, hogy bő termés lesz az idén. Annál is inkább, mert a Győzelem Kolhoz az idén az elsők között látott hozzá a tavaszi me­zei munkához. Vetés... Nagy ünnep ez minden földműves számá­ra, odaadó, szorgalmas munkára lelkesít- S a föld majd aranyló kalászokkal fizet érte. SZTRUK Sz. Überáil E. felvételei. MUNKÁSOK sok akarják, hogy a bir­tokuknak kis részecské­jét drága áron sózzák rá­tok, hogy azután mig él­tek, a nagytőkének legye­tek a rabjai. A föld jelenlegi bitor­lóinak nem fizethettek­­egy fillért sem, hanem adják azt vissza ingyen azoknak, akiktől elhará­csolták. 1921. március hó 13- án délelőtt 10 órai kez­dettel földmunkáskong­resszust tartunk Bereg­szászban az Oroszlán Szálló nagytermében. Ide okvetlenül jöjjön el min­den falu földmunkássá­gának a kiküldöttje. Ezen a földmunkáskong­resszuson tárgyaljuk a földmunkások kollektív szerződését is. Ha magatok nem tö­rődtök érdekeitekkel, örökké tart és még csak fokozódik aggasztó nyo­­morúságtok! A Szakszervezeti Ta­nács­. 1921. március 13-án megnyílt a földmunkások kongresszusa, amelyen sok falu képviselői vet­tek részt. A kongresszu­son 32 munkás szólalt fel, beszámoltak nehéz és reménytelen helyzetükről és kihangsúlyozták, hogy a földesurak kihasználják a kollektív szerződés hiá­nyát. Lónyai gróf önkényesen negyedére-ötödére csök­kentette a fizetést és ehe­tetlen élelmiszert adott a munkásoknak. A kong­resszus megvitatta és elfo­gadta a kollektív szerző­dés tervezetét, amely na­pi 60 koronában állapítot­ta meg a munkások bér­minimumát. Azonban a szőlőültetvények tulaj­donosai, az úgyneve­zett Szőlősgazdák Egyesü­letébe tömörülve, kate­­górikusan megtagadták a tárgyalásokat a kongresz­­szus meghatalmazottaival és a kollektív szerződés megkötését. Válaszként már 1921. március 19-én sok falu­ban beszüntették a mun­kások a munkát. Idejében reagáltak a sztrájkra a Podkarpatszka Rusz nem­zetközi szocialista párt­ja és a mezőgazdasá­gi és erdőmunkások szak­­szervezeti tanácsa, ame­lyek felhívták az összes munkásokat, hogy támo­gassák a sztrájkot és te­gyék azt általánossá. A megijedt földesurak, hogy kiutat találjanak ebből a helyzetből és kényszerítsék a munká­sokat, hogy a régi körül­mények között dolgozza­nak, a hatóságok részvé­telével munkásokat kezd­tek toborozni Magyaror­szág és Románia határ­menti falvaiból. De ezek a munkások felismerték a földesurak és a hatósá­gok szándékát és hazatér­tek. A m­unkások szervezett ellenállása olyan erős volt, hogy a Szőlősgazdák Egyesületét tárgyalások­ra kényszerítette, ame­lyek 1921. március 23-án kezdődtek meg Szőlősön. De a tárgyalások ered­ménytelenül végződtek. Ezért március 28-án a be­regszászi megyeháza épü­letében újabb tárgyalást tartottak. A közvetítők a járási hivatal képviselői, a föld­­művelési és szociális gyámhatóság hivatalnokai voltak. Kompromisszu­mos béreket ajánlottak: napi 25 — 40 koronát. De még ezeket a feltételeket sem fogadták el a föld­­birtokosok. Az alkormányzó márci­us 31-én elrendelte, hogy mindenkinek munkába kell állnia. Aki nem tesz eleget a rendeletnek, azt megbüntetik. Tiltakozásként április 3- án tüntető felvonulást tartottak, amelyen közel kétezer ember vett részt. Ezután nagygyűlést ren­deztek. Ezzel a munkások bebizonyították szerve­zettségüket és férfiassá­gukat a jogaikért vívott harcban. A mezőgazdasági mun­kások sztrájkja kiterjedt más megyék területére is és általános sztrájkká nőtt- A szőlősi járásban több mint hatezer ember sztrájkolt. A «Lidove Noviny» című burzsoá új­ság azt írta, hogy a bereg­szászi járásban több mint 3 ezer ember sztrájkol. A megrémített Szőlős­gazdák Egyesülete csalás­hoz folyamodott: április 4- én értekezletet hívott össze és a munkások kép­viselőinek részvétele nél­kül elfogadta a hatóságok által előterjesztett kom­promisszumos feltétele­ket. A Szőlősgazdák Egye­sületének áruló politiká­ja következtében tömeges letartóztatások és üldözé­sek kezdődtek. A kimerült és éhség­től agyongyötört munká­sok április 5-én munkába álltak. Igaz, néhány he­lyen egész április köze­péig folytatták a sztráj­kot. Miután a munkások ismét munkába álltak, a szőlősgazdák nem teljesí­tették ígéretüket. Így például a Schön­­born gróf birtokain, vagy a Klein Menyhért kaszo­­nyi földesúr földjein dol­gozó munkásoknak jóval kevesebbet fizettek, mint a sztrájk előtt. A sztrájk vereségének oka annak nem kielégítő szervezettsége volt. A nemzetközi szocialista párt soraiban sok egyko­ri szociáldemokrata volt, akik kiegyezésre töreked­tek a hatóságokkal. De a sztrájknak hatalmas je­lentősége volt a dolgozók­nak az osztályszolidaritás szellemében való politikai nevelésében. REGŐS László, a Kárpátontúli Területi Levéltár osztályvezetője. VÖRÖS 3. ZÁSZLÓ oldal 1971. április 8. csütörtök 1921. ÉVI SZTRÁJKJA

Next