Vörös Zászló, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-76. szám)
1971-04-08 / 41. szám
GYORSÍTSUK A MEZEI MUNKÁK ÜTEMÉT vetők. Olyan az egész falu, mint egy felbolydult méhkas. Tavasz van. A kék égen ragyog a nap. Bársonyosan zöldül az őszi vetés. Mező... Mindenütt érezni a tavasz lehelletét. Meleg hajnalokon madárdal hívja, csalogatja a földekre az embereket. Bótrágy és Dzvinkove környékén, a Győzelem Kolhoz mindkét brigádjában forr a munka. A mezőn az emberek között találjuk Janita Jenőt, a kolhoz pártszervezeti titkárát. — Nos, Bálint, jó munkát! — fordul Dóka Bálint gépkezelőhöz, akinek az a feladata, hogy megkezdje 60 hektáron a zab vetését. S már indul is a hatalmas Belarusz. Kitűnő minőségű vetőmag hull a földbe, az eljövendő jó termés biztosítéka. Ilyen volt a tavaszi munkálatok kezdetének első napja. Ritka az az év, amikor ilyen korán kezdhetik a vetést, különösen itt, a bótvágyi lapályon. Hiszen itt a talajvíz egykét héttel késleltette a vetőket. Meg kellett várni, amíg megszikkad a föld. Az idén azonban száraz volt a tavasz, hamarabb munkához lehetett látni. A mezei munkák második napja már igazi ünnep volt. A burgonyaföldekre majdnem a fél falu kivonult. Molnár Balázs, Bagó Gyula, Hajdú Gizella és Molnár Dezső csoportjai elsőkként kezdték meg a burgonya vetését és estig több mint 8 hektárt már be is vetettek. Az út másik oldalán fekvő földeken pedig folyik a talaj előkészítése a szemeskukorica alá. Éppen most fejezték be a talaj tárcsázását a Hajdú testvérek: Zoltán és Károly. Ez volt délelőtt, délután pedig hozzáláttak a napraforgó vetéséhez. Ezt a munkát több mint 60 hektáron kell elvégezni... A tavaszi munkák második napjáról beszélgettünk. A traktorok mintha díszszemlére sorakoztak volna fel. A gépkezelők komplex módon végzik a talaj előkészítését és a vetést. Dóka Bálint traktora halad el előttünk. Vörös vándorzászlócska leng rajta. «A legjobb gépkezelőnek» — olvasható rajta. Lehet, hogy holnap már más traktorista traktorát díszíti, de ma Dóka Bálint van az élen. Estők Pál gépkezelő és Demeter Ferenc vető a takarmányrépa magját veti (lásd felső felvételünket). Amíg itt folyik a szorgos munka, a szomszédos földeken Estók Sándor, a bótrágyi brigád vezetője és kisegítője, Izsák András megvizsgálja a kukorica alá kijelölt talajt (alsó felvételünkön balról jobbra). — Úgy tervezzük, hogy április 15-ig befejezzük a korai növények vetését — mondja Janita Jenő. És hozzáteszi: — Szorgalmasan folyik a munka, az emberek tudatában vannak feladatuknak, amelyek ezekben a napokban reájuk hárulnak. Különösen most, hiszen élmunkájuk méltó válasz az SZKP XXIV- kongresszusának munkájára. A munka közbeni kisebb szünetekben, az ebédszünetben eljönnek a kolhozistákhoz az agitátorok, friss újságokat hoznak magukkal. A legtöbb szó azonban a XXIV. pártkongresszusról esik. És ez természetes is, hiszen ma Moszkvára irányul az egész világ figyelme. Az ebédszünet után újult erővel, még lelkesebben láttak az emberek a munkához. Az idő sürgeti őket. Nem marad veszteg Molnár Ferenc sem, a traktorbrigád mechanikusa. Kijött a mezőre, hogy ellenőrizze a gépkezelők munkáját. Elégedett a látottakkal. — Derék fiúk ezek, értik a dolgukat. Ez igaz. Nem fogjuk terhelni az olvasót statisztikai adatokkal. A munka saját maga helyett beszél. Nem lehet hallgatni arról a szorgalmas, kitartó munkáról, amit az emberek végeznek. Ez ismételten azt bizonyítja, hogy bő termés lesz az idén. Annál is inkább, mert a Győzelem Kolhoz az idén az elsők között látott hozzá a tavaszi mezei munkához. Vetés... Nagy ünnep ez minden földműves számára, odaadó, szorgalmas munkára lelkesít- S a föld majd aranyló kalászokkal fizet érte. SZTRUK Sz. Überáil E. felvételei. MUNKÁSOK sok akarják, hogy a birtokuknak kis részecskéjét drága áron sózzák rátok, hogy azután mig éltek, a nagytőkének legyetek a rabjai. A föld jelenlegi bitorlóinak nem fizethettekegy fillért sem, hanem adják azt vissza ingyen azoknak, akiktől elharácsolták. 1921. március hó 13- án délelőtt 10 órai kezdettel földmunkáskongresszust tartunk Beregszászban az Oroszlán Szálló nagytermében. Ide okvetlenül jöjjön el minden falu földmunkásságának a kiküldöttje. Ezen a földmunkáskongresszuson tárgyaljuk a földmunkások kollektív szerződését is. Ha magatok nem törődtök érdekeitekkel, örökké tart és még csak fokozódik aggasztó nyomorúságtok! A Szakszervezeti Tanács. 1921. március 13-án megnyílt a földmunkások kongresszusa, amelyen sok falu képviselői vettek részt. A kongresszuson 32 munkás szólalt fel, beszámoltak nehéz és reménytelen helyzetükről és kihangsúlyozták, hogy a földesurak kihasználják a kollektív szerződés hiányát. Lónyai gróf önkényesen negyedére-ötödére csökkentette a fizetést és ehetetlen élelmiszert adott a munkásoknak. A kongresszus megvitatta és elfogadta a kollektív szerződés tervezetét, amely napi 60 koronában állapította meg a munkások bérminimumát. Azonban a szőlőültetvények tulajdonosai, az úgynevezett Szőlősgazdák Egyesületébe tömörülve, kategórikusan megtagadták a tárgyalásokat a kongreszszus meghatalmazottaival és a kollektív szerződés megkötését. Válaszként már 1921. március 19-én sok faluban beszüntették a munkások a munkát. Idejében reagáltak a sztrájkra a Podkarpatszka Rusz nemzetközi szocialista pártja és a mezőgazdasági és erdőmunkások szakszervezeti tanácsa, amelyek felhívták az összes munkásokat, hogy támogassák a sztrájkot és tegyék azt általánossá. A megijedt földesurak, hogy kiutat találjanak ebből a helyzetből és kényszerítsék a munkásokat, hogy a régi körülmények között dolgozzanak, a hatóságok részvételével munkásokat kezdtek toborozni Magyarország és Románia határmenti falvaiból. De ezek a munkások felismerték a földesurak és a hatóságok szándékát és hazatértek. A munkások szervezett ellenállása olyan erős volt, hogy a Szőlősgazdák Egyesületét tárgyalásokra kényszerítette, amelyek 1921. március 23-án kezdődtek meg Szőlősön. De a tárgyalások eredménytelenül végződtek. Ezért március 28-án a beregszászi megyeháza épületében újabb tárgyalást tartottak. A közvetítők a járási hivatal képviselői, a földművelési és szociális gyámhatóság hivatalnokai voltak. Kompromisszumos béreket ajánlottak: napi 25 — 40 koronát. De még ezeket a feltételeket sem fogadták el a földbirtokosok. Az alkormányzó március 31-én elrendelte, hogy mindenkinek munkába kell állnia. Aki nem tesz eleget a rendeletnek, azt megbüntetik. Tiltakozásként április 3- án tüntető felvonulást tartottak, amelyen közel kétezer ember vett részt. Ezután nagygyűlést rendeztek. Ezzel a munkások bebizonyították szervezettségüket és férfiasságukat a jogaikért vívott harcban. A mezőgazdasági munkások sztrájkja kiterjedt más megyék területére is és általános sztrájkká nőtt- A szőlősi járásban több mint hatezer ember sztrájkolt. A «Lidove Noviny» című burzsoá újság azt írta, hogy a beregszászi járásban több mint 3 ezer ember sztrájkol. A megrémített Szőlősgazdák Egyesülete csaláshoz folyamodott: április 4- én értekezletet hívott össze és a munkások képviselőinek részvétele nélkül elfogadta a hatóságok által előterjesztett kompromisszumos feltételeket. A Szőlősgazdák Egyesületének áruló politikája következtében tömeges letartóztatások és üldözések kezdődtek. A kimerült és éhségtől agyongyötört munkások április 5-én munkába álltak. Igaz, néhány helyen egész április közepéig folytatták a sztrájkot. Miután a munkások ismét munkába álltak, a szőlősgazdák nem teljesítették ígéretüket. Így például a Schönborn gróf birtokain, vagy a Klein Menyhért kaszonyi földesúr földjein dolgozó munkásoknak jóval kevesebbet fizettek, mint a sztrájk előtt. A sztrájk vereségének oka annak nem kielégítő szervezettsége volt. A nemzetközi szocialista párt soraiban sok egykori szociáldemokrata volt, akik kiegyezésre törekedtek a hatóságokkal. De a sztrájknak hatalmas jelentősége volt a dolgozóknak az osztályszolidaritás szellemében való politikai nevelésében. REGŐS László, a Kárpátontúli Területi Levéltár osztályvezetője. VÖRÖS 3. ZÁSZLÓ oldal 1971. április 8. csütörtök 1921. ÉVI SZTRÁJKJA