Vörös Zászló, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-76. szám)

1971-04-08 / 41. szám

A ÉRETTSÉGI ELŐTT Fiatalok, frissek, csi­nosak, vidámak, lelke­sek... Most indulnak az életbe és maholnap részt vállalnak az ügyek inté­zéséből, beleszólnak ön­maguk és környezetük életének alakításába. Ahányan vannak, annyi­féle jellem, embertípus. S mégis: egy kis család ez, amely az együtt töltött tíz év alatt közösséggé formálódott. Ezernyi szál, emlék fűzi őket egybe. Az utolsó negyedév el­ső tanítási napján idén, jókedvűen újra itt ülnek a padokban. Még három hónap s mindegyikük el­indul,­­hogy birtokába ve­gye a világot, megismer­kedjen az élet sokszínű­ségével, bonyolultságá­val Terveikről, elképze­léseikről faggatom őket. Percekig tart, míg sike­rül megtalálnom velük a közös hangot, s kezdeti elfogódottságukat levet­kőzve, bátran, őszintén vallanak magukról. Kí­váncsi kérdéseimre hatá­rozottan válaszolnak. Hi­szen ők már mindent el­döntöttek magukban. A pályaválasztás gondolata régen foglalkoztatja őket. Bihari Ferenc. Minden­ki önkéntelenül tőle vár­ja, hogy elsőnek beszél­jen. — Hatodik lett a te­rületi irodalmi vetélke­dőn, megszokta már a sze­replést — vélik osztály­társai. — Nagyon szeretem az irodalmat, a könyveket. Ez meghatározza további terveimet is. Az egyetem filológiai szakára felvéte­lizek, de ha nem vesznek fel, nem ijedek meg sem­miféle munkától. És jövő­re újrakezdem. De a leg­közelebbi feladat — jól érettségizni — fejezi be, s ebben mindenki egyet­ért vele. Verbiás Ibolya, a tanulói komszomolszer­­vezet titkára is ezen a vé­leményen van. ő törté­nész szeretne lenni. Tör­ténelmi­ olvasmányai alap­ján kedvelte meg ezt a pályát. Hapák János komoly, megfontolt hangon mond­ja: televízió és rádiómű­szerész lesz. Technikum­ban sajátítja el ezt a szak­mát, ehhez ismernie kell jól az orosz szakkifejezé­seket is. — Ezzel nincs baj, fi­zikai órákon gyakoroljuk — mondja-Nézem ezeket a fiata­lokat, örökösöknek érzik magukat, mindazon szép és jó örökösének, amit apáik létrehoztak. Azon­ban tudják — még na­gyon sok a megtanulan­dó, ha csaknem felnőtt­ként kerülnek is ki az is­kolapadból. Sokan közü­lük gyárakban, üzemek­ben, a helyi Kárpáti Te­­nyészüzemben helyezked­nek el. Faggyas Magda nem mindennapi hivatást vá­laszt. Akrobata szeretne lenni. Megvan hozzá a ké­pessége, tehetsége, mond­ják a többiek. Balog Sándor gyerek­korától kovácsnak készül, édesapja mesterségét akarja továbbfolytatni. — Erősnek kell ám lennie egy kovácsnak — kockáztatom meg tréfá­san. Die , mosolyogva mondja, ezzel nem lesz baj. Meg aztán ma már nem is annyira kézi erő­vel dolgoznak a ková­csok. Gépesítve van az ő munkájuk is. Végh Géza rövid szá­molást végez: hány évig kell még tanulnia, hogy mérnök lehessen. Bak Valériának, ami­kor arról beszél, hogy az érettségi után ápolónői tanfolyamra iratkozik be, felragyog a szeme. Tudja, hogy ez a hivatás sok ta­pintatot, jóindulatot, em­berszeretet kíván. Folytassam a sort? Említsem még Jaró Ödönt, aki sofőriskolára megy, a gazdaságban ma­rad dolgozni, Babus Im­rét, aki hegesztő akar lenni, s eközben magán­úton fogja végezni a tech­nikumot — összekötni az elméletet a gyakorlat­tal — ahogy ő mondja. Lőrincz Aliz varrónő lesz, a halk szavú Kiss Mária fodrász. Akadnak problémák is a pályaválasztásnál. A szülők a kevésbé is­mert szakmákra nem szí­vesen engedik gyerekü­ket. Az egyik kislány például ügyesen rajzol, tanárnője javasolta: fej­lessze ezt a készségét és menjen divattervezőnek. Szülei lebeszélték róla. Mai ifjúság, holnapi társadalom. «Kicsit ko­molytalanok» —­ mondja róluk az egyik tanár. De nekem más a vélemé­nyem. Ha ennyi öntudat­tal képesek elbírálni sa­ját képességüket, kijelöl­ni helyüket az életben, nem lehet szó komolyta­lanságról. Inkább játéko­sak, szeretik a tréfát, vi­dámságot, mint minden fiatal. — Van-e olyan ese­mény, amire majd jó lesz visszaemlékezni «felnőtt» korotokban is? Hogyne volna. Régi és új történeteket eleveníte­nek fel, amelyeken jót le­het derülni, kirándulások kedves élményét idézik. És egy legfrissebb, úgy érzik, felejthetetlen ese­ményt, közös estet ren­deztek az ivanivkai isko­lásokkal, ami nagyon jól sikerült, hangulatos ösz­­szejövetelnek bizonyult. Csengő szakítja félbe beszélgetésünket. Kezdő­dik az óra. S ők elfoglal­ják helyeiket a padokban. A tervek, elképzelések valóra váltása előtt még komoly próbát kell tenni­ük: túl kell jutniuk az érettségi vizsgák izgal­main, szorongásain. BALOGH Irén: Gát. Reflexiók egy szemle kapcsán A napokban tartották meg az iskolák műked­velő csoportjainak kerü­leti szemléjét. örömmel szögezhetjük le, hogy a szemle az is­kolai műkedvelés jelen­tős fejlődéséről tanúsko­dott. Különösen nagy az előrehaladás az énekka­rok fejlődésében. Megja­vult azok repertoárja. Ki kell emelni azt, hogy túl­súlyban voltak a gyer­mekkórusok számára írott hazafias szellemű, a béke és a népek barátsá­gának eszméit hirdető da­lok. Különösen jól szere­pelt a 2. számú középis­kola énekkara. Fellépé­sén meglátszott Ni­kuli­­nec Jevgenyija művésze­ti vezető többéves, gaz­dag tapasztalatokon ala­puló, hozzáértő munkája. A vezetése alatt álló 75 tagú úttörőénekkar nagy sikerrel adta elő az ifjú úttörők indulóját és két kellemes csengésű nép­dalt. A Koszinói és a Be­­rehovói 1. számú Közép­iskolák énekkarai is di­cséretet érdemelnek. Iga­zi művészi élvezetet nyúj­tottak jól begyakorolt, a legapróbb részletekig ki­csiszolt énekszámaikkal. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az idei szemlén aránylag kevés vokális együttes lépett fel. Közöttük csak a 2. és 1. számú középiskolák énekegyütteseit dicsér­hetjük meg. A szólisták között át­ütő sikert aratott Tompa Ilona, a 4. számú Kossuth Lajos Középiskola IX. osztályos tanulója, vala­mint Volhina Tánya, a 2. számú Középiskola V. osztályos tanulója Mind­ketten elnyerték a zsűri és a nézőközönség elis­merését. Kellemes meglepetés volt az, hogy az idei szemlén aránylag sok ze­nekar lépett fel s többsé­gük a várakozáson felül szerepelt. A legjobb fú­vószenekar kétségtelenül a 4. számú középiskola fúvószenekara volt Husz­­ti József vezetésével. A Beregi Középiskola két zenekart állított ki, ami kétségtelenül dicséretes dolog. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy még mindkét zenekaron sok a csiszolnivaló. A fúvósze­nekar játéka elég vonta­tott volt, a tánczenekar hangszerei pedig elnyom­ták az előadott dalokat s így a szöveg érthetetlen maradt a hallgatóság szá­mára. Osztatlan elismerést váltott ki viszont a Bere­­hovói 4. számú Középis­kola szimfonikus zeneka­ra. Csak örülni lehet an­nak, hogy ebben az isko­lában évről évre gyarapo­dik a klasszikus zene ked­velőinek tábora, emelke­dik a zenekar előadói színvonala. Meg kell em­lítenünk azonban, hogy az utóbbi időben az isko­lákban a műkedvelő együttesek művészeti ve­zetői kevés figyelmet for­dítanak a népi zenekarok szerepeltetésére. A 4. számú középiskola furu­lya-trióján, a 2. számú középiskola bajánegyütte­­sén, a nagybégányi cite­­ra-kvartetten és a Vuzlo­­vói Középiskola citeráján kívül nem szerepelt több népi hangszer, ami elgon­dolkoztató Elhanyagolják a tűrs­­gyökeres népi szokások, közte a fonók, lakodalmi, szüreti ünnepségek stb. ápolását, a színpadon va­ló megelevenítését. A tánccsoportok fejlő­désén sajnos nem tapasz­talható említésre méltó előrehaladás. Egyesek ke­resik ugyan az új formá­kat, mint például a 7. szá­mú Nyolcosztályos Iskola, vagy a Koszinói Középis­kola tán­ccsoportjai, me­lyek méltán váltották ki a zsűri elismerését, de a többi iskolák lehetőségei­ken alul szerepeltek eb­ben a műfajban. A bemu­tatott táncszámok többsé­ge egyhangú volt és tu­lajdonképpen néhány köz­ismert lépéskombináció monoton ismétlődéséből állott. Több élénkségre, mozgásra, lendületre van szükség. Kifogásolni va­ló akad a táncosok ruháját illetően is, így például a Gáti Középiskola együt­tese által előadott csár­dásnál a lányok öltözéke inkább egy bolgár tánc előadásához felelt volna meg. A szemlén számos jó szavalat hangzott el. Mél­tán váltott ki elismerést a Kacsó Kornélia (Gáti Középiskola), Vidnyán­­szki Attila (Muzsijevói Nyolcosztályos Iskola), Grinberg Szonya (1. szá­mú középiskola) Várics Liza (a 2. számú középis­kola) és Radvánszki Jó­zsef (Vári Középiskola) szép szavalata. De ebben a műfajban is sok még a tennivaló. Több szavaló fellépésén érezhető volt a kellő átélés hiánya, sok­­volt a helytelenül hangsú­lyozó előadó. Gondolatokat ébresztő műkedvelő seregszem­lének voltunk szemtanúi. Tanulságait le kell vonni minden iskolában. A bírá­lóbizottság az énekkarok között a 2. számú közép­iskola együttesét, a vo­kális együttesek között az 1. számú középiskola mű­kedvelőit, a szólóéneke­sek között Tompa Ilonát, a 4. számú középiskola tanulóját, a fúvószeneka­rok között a 4. számú kö­zépiskola zenekarát is­merte el győztesnek. A tánccsoportok között a Kaszonyi és az 1. számú Berehovói Középiskola táncosai osztották meg az elsőséget. A zsűri külön­díjjal jutalmazta a 4. szá­mú középiskola szimfo­nikus zenekarának magas színvonalú játékát. Végezetül még azt sze­retnénk hozzáfűzni az el­mondottakhoz, hogy ért­hetetlen­ a Popovói, Ra­fajlovói, Alsó- és Felső­remetei, illetve a Kraszo­­vói Nyolcosztályos Isko­lák igazgatóinak és peda­gógusainak felelőtlen magatartása a műkedve­lés iránt. Ezek az iskolák ugyanis egyáltalán nem vettek részt a kerületi szemlén- És még azt, hogy célszerűbb lett volna a szemlét szünnapon ren­dezni, amikor kerületi központunk közönsége és a szülők nagyobb szám­ban vehettek volna részt ezen az érdekes kulturá­lis eseményen. SCHOBER Ottó, a Kerületi Kultúrpalota igazgatója. A felvételen: a nagybégányi iskola citera-kvartettje. Pólyák Mihály felvétele. Szerkesztő: CSANÁDI György. Címünk és telefonszámunk A SZERKESZTŐSÉG CÍME: Berehovó, Mukacsevói út 3 sz. TELEFONOK: szerkesztő — 31-54, szerkesztőhelyettes és fele­lős titkár — 33-05, levelezési és mezőgazdasági osztály — 33-06. «Красиое знамя* (на венгереком язьіке) — орган Бере­­говского райкоме Коммунистичеекой партив Украиньї и районного Совета денутатов трудящихся Закарпатской об­ласте. Берегівська районна друкарня, м. Берегово, пл. 40 років Жовтая, Ла 1. Телефон 31-59. Тираж 7870. Зам. 1162. Индекс 61831.

Next