Vörös Zászló, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-78. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Tél a Kárpátokban. Toldy György f­ényképtanulmánya. A 80-AS ÉVEK KOMMUNISTÁI А - V "/ r о О о О* О ^ Λ/ ^ o «TANULNI SOHASEM ELÉG...» Az ember sokszor cso­dákra képes. Az akarat, a kitartás nagy erőforrás. Ezt példázza Nagy Fe­rencnek, a területi mező­gazdasági kísérleti állo­más badalói állattenyész­tő telepe vezetőjének, a részleg párttitkárának életútja is. Egyszerű földműves szülők gyermeke, aki már az általános iskolá­ban elhatározta, ha tö­rik, ha szakad, ő tovább tanul. Berehovón érett­ségizett. Első felvételi vizsgája a Lvovi Állat­egészségügyi Főiskolá­ra nem sikerült. De nem keseredett el, még abban az évben újra megpró­bálta. 1967-ben, harmad­szori nekirugaszkodásra végre sikerült. Miköz­ben levelező tagozaton tanult, négy esztendőn át autószerelőként dol­gozott. Bizony sokan nemigen értették, hogy egy jókezű autószerelő­nek, aki köztudottan jól keres, minek kell állat­egészségügyi főiskolára járnia. Nagy Ferenc azonban tudta, hogy miért teszi! Bár a gépek is vonzot­ták, valami belső erő azt diktálta, hogy neki az állattenyésztésben kell dolgoznia. De odá­ig még eléggé kacskarin­gé­st vezetett. 1970- ben került a kísérleti állomásra. Baktára, mint a takarmány készletezési részleg technikusa. Kí­sérleteket végeztek an­nak felmérésére, milyen hatóanyagokra miként reagál a Jószág. Így be­lekóstolt egy kicsit a kutatómunkába is. 1971- ben került a badalói te­lepre mint zootechnikus. Fajtanemesítéssel, válo­gatással, csoportosítással, tenyészmunkával, mun­kaszervezéssel foglal­kozott. Tetszett neki ez a munka, bár tudta, hogy itt rövid időn belül ko­moly eredményeket nem lehet felmutatni. 1973 ban megszerezte diplo­máját. Később három évig részlegvezető volt. — Mindig nagyon szerettem tanulni — mondja. — Úgy érez­tem a főiskola elvégzése után, hogy valami még hiányzik. Beiratkoztam hát az Uzshorodi Állami Egyetem biológiai kará­nak levelező tagozatára.. 1983-ban fogok diplo­mázni. Persze sokan megkérdezték, köztük fő­nökeim is, hogy mire ne­kem még egy diploma. Most is csak azt mon­dom, hogy nem bántam meg, hiszen mindennapi munkámban az itt szer­zett ismereteket kama­toztatni tudom. Bármilyen beosztás­ban is dolgozzon az ember, az a legfontosabb, hogy kellő szakmai tudás­sal rendelkezzen. Er­re alapozva odaadó mun­kával, megfelelő támo­gatással szép eredménye­ket lehet elérni. Ragyo­góan bizonyítja ezt a Nagy Ferenc példája is. Az általa vezetett telep tehenészei szép eredmé­nyeket érnek el, itt dol­gozik a kerület idei leg­jobb fejőnője, Szo­­boszlai Margit is. — Mi vonzott ide a viszonylag kényelmes autószerelés után? — teszi fel szinte csak ön­magának a kérdést. — Nehéz megmondani, hi­szen ebben a szakmában nem lehet lazítani, min­den napnak megvan a maga feladata, s ezt elha­nyagolni sosem szabad. Talán mégis az, hogy mindig szerettem a konkrét szervező mun­kát. Ezért választottam a tudományos munka helyett a gyakorlatot. Meg talán azért is, mert itt kézzelfoghatóbb ered­ményeket lehet produkál­ni. Nagy Ferenc a szak­mai tudás mellett rend­kívül fontosnak tartja a szervező munkát. Az em­berek körében végzett nevelő tevékenység sem mellékes. 1975 óta párttag, s 1980-ban megválasztot­ták a részleg párttitkárá­­vá. A badalói községi tanács tagja, agitátor, előadó. Számtalan elfog­laltsága mellett tanul is, mert azt vallja, hogy ta­nulni sohasem elég. Györke László Az új év fogadása elkép­zelhetetlen egy pohár fi­nom bor vidékünk szőlő ültetvényeinek ajándéka nélkül. A Berehovói Szeil közüzem palackozó üzent részének dolgozói gondos­kodtak róla, hogy kiváló mi­nőségű kárpátontúli már­kás bor is kér ifi jön az ün­nepi asztalra. A képen: Marzánics Mag­dolna (balról) és Molnár Ju­dit, az üzemrész­ legjobb dol­gozói márkás borokat ké­szítenek elő elszállításra Alekszandrov­­ felvétele ф 2. oldal 'z'J 's'z'z'z'z'*','z-'z'z','z'j-'z'zty+z'z A JÓL VÉGZETT MUNKA TUDATÁVAL CZIKRÁZÓ, ragyogó villanyfényben úsz­tak Ard­ó aszfaltozott ut­cái, amikor az állattenyész­tő telep felé tartottam. A házakban már díszítették a fenyőfákat, ünnep előtti hangulat uralkodott min­denü­tt.. A telepen látszólag minden olyan volt, mint más napokon. A látszat azonban csalóka volt. Az állattenyésztők, mielőtt hazaindultak volna, betér­tek még a klubszobába, hogy összegezzék az azna­pi eredményeket. Eljött arra a kolhoz pártbizottsá­gának titkára, Barna Miklós is. Elégedettek voltak, hi­szen aznap sem csökkent a tejhozam, majdnem 9 kilogramm volt a tehenen­kénti napi eredmény. Ez 2 kilogrammal több, mint tavaly ilyenkor volt... Jó érzés ez, hiszen sok-sok munka eredménye ez a si­ker. A klubszoba is ün­nepi külsőt öltött. Csak fo­kozta a jó hangulatot, ami­kor Vaskó János telepve­zető bejelentette: A mai napig 3250 ki­logramm tejet fejtünk .. Méltán nyertük tehát el a Szovjetunió megalaku­lása 60. évfordulójának kollektívája megtisztelő címet. A jelenlevők tekintete Hmil Piroska felé fordult. Szerényen hallgatott, pe­dig látta, hogy a telepve­zető a dicsőségtáblán az ő neve mellé teszi a ver­seny első helyezettjét je­lölő vörös zászlócskát. Ez­után ajándékot nyújtott át neki. őszintén gratu­lált neki Barna Miklós, a Csapajev Kolhoz pártbi­zottságának titkára is. Köszönöm az elisme­rést mondta szerényen az élenjáró fejőnő. Megígérem, hogy jövőre tehenenként 3600 kilo­gramm tejet fejek. Mi sem állunk meg az elért eredményeknél mondta társai nevében is Henkel Katalin fejőnő. Bekapcsolták a televí­ziót. A vidám műsor fo­kozta az emberek jókedvét. A jól végzett munka tu­datával, a jövő évben elé­rendő sikerekbe vetett szilárd hittel távoztak az álattenyésztők az­ év utol­­só napján a telepről. Barath Ferenc ifi­­­képen balról jobbra (ülnek) Srobik Olga, Emil Piroska, Pastás Erzsébet, valamint (állnak) Bohutir Antonyina, Lőrinc­z Mária, Kiss Jolán és Henkel Kata litt felőnek. Alekszandrov Borisz felvétele AZ ÖRÖM Tartott a tizenegyedik ötéves tervidő­szak második évének utosó munkaváltá­sa. A famegmunkáló üzem kollektívája­­ ütemesen, akotó hozzáállással dolgozott, mint általában az egész év folyamán. Mégis érződött valamilyen emelkedett hangulat, ünnepélyesség. Örömteljes mosoly ragyogott az 1. sz. bútorgyártó üzemrész dolgozóinak arcán. Ha ide benézett volna a Télapó, egészen biztosan elcsodálkozott volna, hiszen ennek az összetartó, szorgos kol­lektívának a munkanaptárán nem decem­ber 31-ét látott volna, hanem 1983. feb­ruár 15-ét. Az üzemrész dolgozói még a Nagy Október 65 évfordulója előtt jelentették az évi termelési feladat si­keres teljesítését. Kik voltak ennek a sikernek a kovácsai? Nem mások, mint Kalik Rozália furnérválogató, Szilágyi Katalin, a csomagolórészleg munkásnője, Macsó Mária fényező, Pál Bertalan gép­munkás, Olasz Béla furnérozó és mások, akik fáradhatatlan, szorgalmas munkával gyorsították meg a siker elérését. Mindegyikük neve bekerült az­­ üzem dicsőségkönyvébe .— mondta Halász János, az üzemrész vezetője. Örvendetes tény, hogy az üzemrész kollektívájában sok fiatal munkás dolgoz­­­zik, akik tapasztalt, tehetséges szakokta­tóik vezetésével valódi munkásokká vál­tak. Íme, mit mond erről Molnár Erzsébet fiatal munkásnő: - Én először fogadom ennek az üzemrésznek a kollektívájában az új évet. De szilárd meggyőződésem, hogy a még számtalan hasonló örömteljes ün­nepet fogunk együtt köszönteni. Nagyon hálás vagyok szakoktatómnak. Pércsi Piroska brigádvezetőnek a tanítás ÉRZÉSÉVEL van irántam tanúsított türelméért, fi­gyelméért, állandó gondoskodásáért Az ő utasításait, bölcs tanácsait sohasem fogom elfeledni, egész, életemben szem előtt fogom tartani. Nagy megelégedéssel fogadja az új évet Tóth Ernő, aki Bobik Mihajlo ta­pasztalt gépmunkástól sajátította el a termelékeny munka fogásait. Tapasztalt szakoktatójának segítségével ez az ifjú munkás sikeresen küzdötte le a kezdeti nehézségeket és m­a már az általa gyár­tott minden termék kiváló minőségű. — Ernőből nagyszerű asztalos lesz! Jelenleg közös célt tűztünk ki m­agu­­k elé, mégpedig azt, hogy a jövő évben­­ is első felmutatásra fogja leadni termé­keit — mondja tanítványáról Bobik Mi­­hajlo. Büszkélkedik tanítványával Luca Ilona élenjáró furnérválogató is Az ő gondos, türelmes és figyelmes irányítá­sával Varga Vera úgyszólván néhány hónap alatt élenjáró, tapasztalt munkás­sá vált. Szorgalmas munkában találná a Tála­ló az üzem ajándékgyártó műhelyének dolgozóit is. Géci András, Galajda Jó­zsef és más fafaragók szép ajándéktár­gyakat készítettek az ünnepek tisztele­tére. Termékeik nagy keresletnek ör­vendenek a vásárlók körében, mind­egyiknek hamarosan gazdája akad. Az ajándéktárgyak ezévi utolsó téte­lének szállításához való előkészítésével foglalkoznak Karmacsi Ilona, Orosz Irén és a csomagolórészleg más ügyes kezű munkásnői. Sikeres évet zártak a famegmunkáló üzem dolgozói. Értékes munkaajándé­kokat készítettek az újévi fenyőfa alá. Balogh Miklós vörös Zászló­­ és'r'z n -t/ a­l 1983. január 1., szombat

Next