Vörös Zászló, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-76. szám)
1990-01-01 / 1. szám
NAGY REMÉNYEK ESZTENDEJE Ma mág nem tudhatjuk, hogyan fogja értékelni a történelem az 1989. esztendőt. Egy azonban kétségtelen: az események bőségét és sokrétűségét tekintve az utóbbi évtized egyetlen évéhez sem hasonlítható. Aktivisálódott a kommunista párt, a szovjet kormány tevékenysége, az a világbéke megőrzésére és szilárdítására, a leszerelésre irányul. Ezt segítették elő Gorbacsov M. Sz. találkozói a Nyugat és a Kelet számos vezetőjével, de leginkább a George Bushsal, az USA elnökével Málta szigetén folytatott párbeszéd. Viharosan fejlődtek az események számos szocialista országban. A hatalmat új, demokratikus erők vették a kezükbe, Magyarország, Csehszlovákia, az NDK, Bulgária, a az utóbbi napokban Románia a társadalmi élet minden területén a radikális reformok útjára lépett. Gyors ütemben valósul meg a szovjet társadalom demokratizálása. A korábbi gyakorlattól teljesen eltérő módon zajlottak le a választások a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába, az ország legfőbb államhatalmi szervébe. A választások eredménye sokak számára váratlan volt. Ám igencsak szűklátókörűek volnánk, ha az eltelt esztendőnek csak a napos oldalait vennénk számba. Hiszen életünk minden területén az átalakítás feltartóztathatatlan előretörése mellett olyan nemkívánatos jelenségek is felütötték fejüket, amelyek most, az új év küszöbén mindannyiunkból bizonyos nyugtalanságot váltanak ki. Az ország egyes térségeiben összegubancolódtak a nemzetiségi kapcsolatok. A szovjethatalom 72 éve alatt először találtuk szembe magunkat sztrájkokkal, tüntetésekkel. El kell mondanunk: 1989-ben nem javult a szovjet nép életszínvonala, üzleteink polcain nem jelent meg több áru. A népgazdaságban visszaesett a munka- és a végrehajtói fegyelem. Ez nem hagyhat közömbösen bennünket. Ám a pesszimizmusnak nincs semmi alapja. Bizonyára nem mértük fel annak a krízishelyzetnek a mélységét, amelybe a pangás időszaka kergette országunkat. Országunk dolgozói nagy reményekkel köszöntik az Újévet. Optimizmusuk alapjául az szolgál, hogy a kommunista párt nem hallgatja el a nép előtt a meglevő nehézségeket, konkrét intézkedéseket foganatosít azok felszámolása érdekében. 1990 a XXVIII. pártkongresszus éve lesz. Nagy reményeket fűzünk ehhez a fórumhoz, bízunk abban, hogy mélyrehatóan elemzi majd az országban és a pártban jelenleg fennálló helyzetet, kijelöli a népgazdaság fellendítésének, a pártmunka javításának konkrét útjait. 1990-ben jelentős esemény lesz az USZSZK és a helyi tanácsok népképviselőinek megválasztása. Annak előkészítése már folyik, mégpedig a széles körű nyíltság, a demokratizmus, a vélemények pluralizmusának feltételei közepette. Elegendő elmondanunk azt, hogy a Beregszászi Járás dolgozói már ti jelöltet állítottak a köztársasági parlamentbe való választásokra . Alternatív alapon lesznek megválasztva a helyi tanácsok képviselői is. A kommunista párt magára vállalta a felelősséget a múltban elkövetett hibákért, kritikusan és önkritikusan értékeli saját tevékenységét. Ugyanakkor a párt továbbra is az átalakítás élcsapatai A párt kezdeményezte az átalakítást, a párt is hajtja végre! Tevékenységének sikere valamennyi kommunista hozzáállásától függ. Valamennyi SZKP- tag kötelessége állandóan gondoskodni a párt tekintélyének növeléséről. Hogyan élünk 1990-ben? Ez elsősorban attól függ, miként fogunk dolgozni. Feladataink nagyok, a munka termelékenysége fokozásánál ameglevő tartalékait még korántsem használjuk ki teljes mértékben. Az 1990-es évi terv megvalósításához elsősorban béke kell. A tartós békéért és biztonságunk megszilárdításáért tavaly többet tettünk, mint a megelőző években bármikor. Ám e téren még nagy és nehéz feladatok állnak előttünk 1990 kétségtelenül társadalmi életünk további demokratizálásának éve lesz. Hiszünk abban, hogy ebben a folyamatban az egészséges erők, az átalakítás támogatói, a nép boldogságának meggyőződéses harcosai kerekednek felül. Boldog új évet, kedves elvtársak! Nbilnyok M. festőművész plakátja. A VÁLASZTÁSOK ELÉ Papis Mihail, a Vörös Zászló című járási lap helyettes szerkesztője és Jarovoj Viktor, a rádiógyár fő konstruktőre a nyíltságról és a demokratizálásról, a sajtóról és az újságírók felelősségéről folytattak párbeszédet Jarovoj Viktor SZKP-tag, a munkaegyüttes tanácsának elnöke, példás családapa, két gyermeke van, jó beszélgetőpartner. Nemrégiben a 169. sz. beregszászi választókerület részéről az Ukrán SZSZK népképviselő-jelöltjévé választották. ■ — 1989 utolsó napjait latokat hozott ez az év, s éljük. Minden napja, de mit szeretne másképp cssze, hónapja szokatlan esenálni? ményeket hozott. Miként — Nem mondanék igabúcsúztatja az óévet és zat, ha azt állítanám, köszönti az új esztendőt? hogy ez az év könnyű Milyen hasznos tapaszta volt. Sok újat hozott éle- A NYÍLTSÁG tünkbe. Az elmúlt esztendőkhöz képest egészen másként állunk hozzá az Ukrán SZSZK és a helyi tanácsok népképviselőinek megválasztásához is. Az a nyíltság, a demokrácia feltételei közepette fog lezajlani! ■ Remélhetőleg a bizalmat az átalakítás támogatói szerzik meg. Az elmúlt esztendőben számomra két emlékezetes esemény történt: a népképviselők I. kongresszusa, s az, hogy képviselőjelölt- A JÓZAN ÉSZ nek állítottak munkatársaim. Jelenleg választási programomon dolgozom, helyt kell állni a termelésben, tehát gyakorlatilag nincs szabadidőm. — A járásban az elsők között jelölték önt képviselőnek a köztársaság parlamentjébe. Majd ebben a névsorban olyan nevek jelentek meg, mint Sepa Vaszilj, Molnár Balázs, Nagy Károly, Revák István, Maszinec Mihail, Balsay Zoltán. Ez utóbbi ráadásul szintén a rádió- FEGYVERE gyárban dolgozik. Több ízben találkoztam már velük, ismerem jellemüket, s szerintem méltó ellenfelei vannak! Az üzemben önt is a tettek emberének tartják. Tehát éles választási harcra van kilátás. — Ebben nem kételkedem. Ismerem a többi jelöltet, s rátermett embereknek tartom őket. — Véletlenül tudtam meg, hogy valamikor ön is újságíró akart lenni. Miről írna szíve szerint 1990 első napjaiban, milyen munkát fejtene ki a szerkesztőségben? Mi a véleménye a járási lapról? • Egészében véve pozitívan értékelem a sajtót. A Vörös Zászló hasábjain közérdekű problémákat vetnek fel, ez azonban még kevés. Tisztában vagyok azzal, hogy ma nem lehet bírálni úgy, hogy közben semmit sem javasolunk. Azt figyel, tem meg, hogy az újságírók túl sokat foglalkoznak a múlttal, a jelenkor problémái pedig figyelmen kívül maradnak. A lapokban helyet kell adni a (Folytatás a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ UKRAJNAI KOMMUNISTA PÁRT BEREGSZÁSZI JÁRÁSI BIZOTTSÁGÁNAK ES A NÉPKÉPVISELŐK KARPATONTÚLI TERÜLETI BEREGSZÁSZI JÁRÁSI TANÁCSÁNAK LAPJA Az újság 1945. december 2-tól jelenik meg (6474.) szám 1990. január 1., HÉTFŐ Arab képek SEGÉLYT VITTÜNK ROMÁNIÁNAK • December 27-én indult a két autóbuszból és három tehergépkocsiból álló karavánunk Beregszászból a romániai Szatmárnémetibe. 32 tonna élelmiszert vittünk, a járás lakosságának ajándékát. Ezenkívül 6 ezer rubel értékű gyógyszert és kötszert, valamint ruhaneműt is szállítottunk. Mielőtt Kovács Zoltánnak, a KMKSZ járási szervezete elnökhelyettesének vezetésével elindult volna az autókaraván, betértünk Gácsi Béla pékségébe, ahol 1200 darab kenyeret is kaptunk. Romániában hálás fogadtatásra találtunk: románok, magyarok öleltek át bennünket. A romén faiak megsegítésére irányuló kampány tovább folytatódik. Kromák András, a Beregszászi Finommechanikai Üzem KMKSZ- alapszervezetének ügyvezető titkára