Vörös Zászló, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-76. szám)

1990-01-01 / 1. szám

NAGY REMÉNYEK ESZTENDEJE Ma mág nem tudhatjuk, hogyan fogja értékelni a történelem az 1989. esz­tendőt. Egy azonban két­ségtelen: az események bőségét és sokrétűségét tekintve az utóbbi évtized egyetlen évéhez sem ha­sonlítható. Aktivisálódott a kommu­nista párt, a szovjet kor­mány tevékenysége, az a világbéke megőrzésére és szilárdítására, a leszere­lésre irányul. Ezt segí­tették elő Gorbacsov M. Sz. találkozói a Nyugat és a Kelet számos vezetőjével, de leginkább a George Bushsal, az USA elnöké­vel Málta szigetén folyta­tott párbeszéd. Viharosan fejlődtek az események számos szocialis­ta országban. A hatalmat új, demokratikus erők vették a kezükbe, Magyar­­ország, Csehszlovákia, az NDK, Bulgária, a az utób­bi napokban Románia a társadalmi élet minden területén a radikális reformok útjára lépett. Gyors ütemben valósul meg a szovjet társadalom demokratizálása. A koráb­bi gyakorlattól teljesen eltérő módon zajlottak le a választások a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába, az ország legfőbb állam­­hatalmi szervébe. A választások eredménye sokak számára váratlan volt. Ám igencsak szűklátó­­körűek volnánk, ha az eltelt esztendőnek csak a napos oldalait ven­nénk számba. Hiszen életünk minden te­rületén az átalakítás fel­tartóztathatatlan előretö­rése mellett olyan nem­kívánatos jelenségek is felütötték fejüket, ame­lyek most, az új év küszö­bén mindannyiunkból bi­zonyos nyugta­lanságot váltanak ki. Az ország egyes térsé­geiben összegubancolód­tak a nemzetiségi kapcso­latok. A szovjethatalom 72 éve alatt először ta­láltuk szembe magunkat sztrájkokkal, tüntetések­kel. El kell mondanunk: 1989-ben nem javult a szovjet nép életszínvonala, üzleteink polcain nem jelent meg több áru. A népgazdaságban vissza­esett a munka- és a végrehajtói fegyelem. Ez nem hagyhat kö­zömbösen bennünket. Ám a pesszimizmusnak nincs semmi alapja. Bizonyára nem mértük fel annak a krízishelyzetnek a mély­ségét, amelybe a pan­gás időszaka kergette or­szágunkat. Országunk dolgozói nagy reményekkel kö­szöntik az Újévet. Opti­mizmusuk alapjául az szolgál, hogy a kommu­nista párt nem hallgatja el a nép előtt a meglevő nehézségeket, konkrét in­tézkedéseket foganatosít azok felszámolása érde­kében. 1990 a XXVIII. párt­­kongresszus éve lesz. Nagy reményeket fűzünk ehhez a fórumhoz, bízunk ab­ban, hogy mélyrehatóan elemzi majd az ország­ban és a pártban jelenleg fennálló helyzetet, kijelö­li a népgazdaság fellendí­tésének, a pártmunka ja­vításának konkrét útjait. 1990-ben jelentős ese­mény lesz az USZSZK és a helyi tanácsok népkép­viselőinek megválasztása. Annak előkészítése már folyik, mégpedig a szé­les körű nyíltság, a de­mokratizmus, a vélemé­nyek pluralizmusának feltételei közepette. Ele­gendő elmondanunk azt, hogy a Beregszászi Járás dolgozói már ti­ jelöl­tet állítottak a köztár­sasági parlamentbe való választásokra . Alterna­tív alapon lesznek meg­választva a helyi taná­csok képviselői is. A kommunista párt ma­gára vállalta a felelőssé­get a múltban elkövetett hibákért, kritikusan és önkritikusan értékeli sa­ját tevékenységét. Ugyan­akkor a párt továbbra is az átalakítás élcsapatai A párt kezdeményezte az átalakítást, a párt is hajtja végre! Tevékenységének sikere valamennyi kom­munista hozzáállásától függ. Valamennyi SZKP- tag kötelessége­­ állan­dóan gondoskodni a párt tekintélyének növeléséről. Hogyan élünk 1990-ben? Ez elsősorban attól függ, miként fogunk dolgozni. Feladataink nagyok, a munka termelékenysége fokozásánál a­­meglevő tartalékait még koránt­sem használjuk ki teljes mértékben. Az 1990-es évi terv megvalósításához elsősor­ban béke kell. A tartós békéért és biztonságunk megszilárdításáért tavaly többet tettünk, mint a megelőző években bármi­kor. Ám e téren még nagy és nehéz feladatok állnak előttünk 1990 kétségtelenül tár­sadalmi életünk további demokratizálásának éve lesz. Hiszünk abban, hogy ebben a folyamatban az egészséges erők, az átala­kítás támogatói, a nép boldogságának meggyőző­­déses harcosai kereked­nek felül. Boldog új évet, kedves elvtársak! Nbilnyok M. festőművész plakátja. A VÁLASZTÁSOK ELÉ Papis Mihail, a Vörös Zászló című járási lap he­lyettes szerkesztője és Jar­ovoj Viktor, a rádiógyár fő konstruktőre a nyíltságról és a demokratizálásról, a sajtóról és az újságírók felelősségéről folytattak pár­beszédet Jarovoj Viktor SZKP-tag, a munkaegyüt­tes tanácsának elnöke, példás családapa, két gyermeke van, jó beszélgetőpartner. Nemrégiben a 169. sz. beregszászi választókerület részéről az Ukrán SZSZK népképviselő-jelöltjévé választották. ■ — 1989 utolsó napjait latokat hozott ez az év, s éljük. Minden napja, de mit szeretne másképp css­­ze, hónapja szokatlan ese­­nálni? ményeket hozott. Miként — Nem mondanék iga­búcsúztatja az óévet és zat, ha azt állítanám, köszönti az új esztendőt? hogy ez az év könnyű Milyen hasznos tapaszta­ volt. Sok újat hozott éle- A NYÍLTSÁG tünkbe. Az elmúlt eszten­dőkhöz képest egészen másként állunk hozzá az Ukrán SZSZK és a­­ helyi tanácsok népképviselői­nek megválasztásához is. Az a nyíltság, a demok­rácia feltételei közepet­te fog lezajlani! ■ Re­mélhetőleg a bizalmat az átalakítás támogatói szer­zik meg. Az elmúlt esztendőben számomra két emlékezetes esemény történt: a nép­­képviselők I. kongresszusa, s az, hogy képviselőjelölt- A JÓZAN ÉSZ­ nek állítottak munkatár­saim. Jelenleg választá­si programomon dolgozom, helyt kell állni a termelés­ben,­­ tehát gyakorlati­lag nincs szabadidőm. — A járásban az elsők között jelölték önt képvi­selőnek a köztársaság parlamentjébe. Majd eb­ben a névsorban olyan nevek jelentek meg, mint Sepa Vaszi­lj, Molnár Ba­lázs, Nagy Károly, Revák István, Maszinec Mihail, Balsay Zoltán. Ez utóbbi ráadásul szintén a rádió- FEGYVERE gyárban dolgozik. Több ízben találkoztam már ve­lük, ismerem jellemüket, s szerintem méltó ellenfelei vannak! Az üzemben önt is a tettek emberének tart­ják. Tehát éles választá­si harcra van kilátás. — Ebben nem kételke­dem. Ismerem a többi jelöltet, s rátermett em­bereknek tartom őket. — Véletlenül tudtam meg, hogy valamikor ön is újságíró akart lenni. Mi­ről írna szíve szerint 1990 első napjaiban, milyen munkát fejtene ki a szer­kesztőségben? Mi a véle­ménye a járási lapról? •­ Egészében véve po­zitívan értékelem a sajtót. A Vörös Zászló hasábjain közérdekű p­r­o­b­l­é­­mákat vetnek fel, ez azonban még kevés. Tisz­tában vagyok azzal, hogy ma nem lehet bírálni úgy, hogy közben semmit sem javasolunk. Azt figyel­, tem meg, hogy az újság­írók túl sokat foglalkoznak a múlttal, a jelenkor prob­lémái pedig figyelmen kívül maradnak. A la­pokban helyet kell adni a (Folytatás a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ UKRAJNAI KOMMUNISTA PÁRT BEREGSZÁSZI JÁRÁSI BIZOTTSÁGÁNAK ES A NÉPKÉPVISELŐK KARPATONTÚLI TERÜLETI BEREGSZÁSZI JÁRÁSI TANÁCSÁNAK LAPJA Az újság 1945. december 2-tól jelenik meg (6474.) szám 1990. január 1., HÉTFŐ Ara­b képek SEGÉLYT VITTÜNK ROMÁNIÁNAK • December 27-én indult a két autóbuszból és há­rom tehergépkocsiból álló karavánunk Beregszász­ból a romániai Szatmárnémetibe. 32 tonna élelmi­szert vittünk, a járás lakosságának ajándékát. Ezenkívül 6 ezer rubel értékű gyógyszert és köt­szert, valamint ruhaneműt is szállítottunk. Mielőtt Kovács Zoltánnak, a KMKSZ járási szervezete elnökhelyettesének vezetésével elindult volna az autókaraván, betértünk Gácsi Béla pékségébe, ahol 1200 darab kenyeret is kaptunk. Romániában hálás fogadtatásra találtunk: ro­mánok, magyarok öleltek­ át bennünket. A romé­n faiak megsegítésére irányuló kampány tovább foly­tatódik. Kromák András,­­ a Beregszászi Finommechanikai Üzem KMKSZ- alapszervezetének ügyvezető titkára

Next