Beregi Hírlap, 1991. július-december (47. évfolyam, 75-149. szám)

1991-09-19 / 109. szám

Я levéltári kutatómunka nem is olyan könnyű, mint ■hogy egyesek gondolják, de ha érdekes adatokat ta­lálunk, ez arra késztet ben­nünket, hogy felderítsük tz Igazságot, választ adjunk, mi, hol, hogyan történt. Régóta foglalkoztat • gondolat, hogy heszámol­jak a Beregi Hírlap olva­sóinak az autóközlekedés fejlődéséről, de amint az lenni szokott, elfoglaltsá­gom meggátolt e tervem megvalósításában. A közel­múltban a Szignál e. köz­­társasági folyóirat felkéré­sére egy beszámolót írtam hasonló témára. Ekkor hatá­roztam el, hogy a járási lap olvasóit is tájékoztatom ez* irányú kutatásaim legér­dekesebb momentumairól. A L AUTOBlJSZJARA­­TŐKRŐL szóló el­ső hírek a század elején je­lentek meg. A Bereg c. lap 1897. december 31-i számá­ban hivatalos közleményt találunk; amelyből meg­tudhatjuk, hogy a Bereg-. szász és Munkács közötti közlekedés céljából 1900 februárjának végén autó­­buszjáratot indítanak. A továbbiakban az újság azt is közii, hogy Székesfehér­várról Beregszászba érke­zett Szigeti Nándor gép­kezelő. tiki azzal a kéréssel fordult a város vezetőihez, hogy adjanak neki műkö­dési engedélyt autóbusz üzemeltetésére. Kérvényében feltüntette, hogy a Bereg­szász—Munkács közötti já­rathoz két autóbuszt kíván felhasználni, amelyen 24 utas fér e! és a távolságot 1 óra 15 perc alatt teszi meg. A járművön külön he­lyet biztosítanak a csomag­nak, télen az autóbuszok fűthetőek. £s valóban, feb­ruár 25-én megindult az autóbuszközlekedés. Am alig hat hónap muiva Szige­ti Nándor kénytelen volt megszüntetni a járatot, mert ráfizetéses volt. A levéltári adatok" arról tanúskodnak, hogy csak 6 év múltán, azaz. 1906. ok­tóber 1-jén újították fel az autóbuszjáratot Beregszász és Munkács között, de mát más vállalkozó, Vinkier Ja­kab beregszászi lakos által. Erről a járatról rnár több adatunk van. A város ve­zetősége jóváhagyta a me­netrendet és a jegyek árai. Az autóbusz naponta négy­szer fordult meg a két város között. Vinkier Jakab autóbuszá­nak első járata Beregszász­ból reggel 5 óra 30 perckor induit, 8 óra 30 perckor in­dult a második, járat, 13 óra 30 perckor a harmadik, 17 órakor a negyedik. Az autóbusz pontosan 1 óra hosszat voit úton. 5 kilo­grammig a csomagokat in­gyen szállították. Az autó­buszban osztályozták a helyeket. Az első osztályú helyekért 1 korona 70 fil­lért kellett fizetni, a másod­­osztályú helyek 1 korona 30 fillérbe kerültek. Megálla­pították a menetjegyek árát a közbeeső falvakból is. A Bereg c. újság 1906. október 7-і számában azt írta, hogy a lakosság örül az autóbuszjárat beindulá­sának, mindennap hangos tetszésnyilvánítással fogad­ták a »repülő csoda* erke-A SZAZADFORD DION TORTENT zését és indulását. Elgondolkodtató, hogy a menetjegy olcsó volt-e vagy drága? Összehasonlításul, і kilogramm sertéshús ak­kori árát vettük, amely 1 korona 28 fillérbe került. A válasz tehát egyértelmű: az utazás bizony drága volt. De ugyanakkor felmerül в kérdés: ki engedhette meg magának a drága utazást? vezet egy kérvénnyel for­dult a beregszászi városi vezetőséghez, engedjék meg a menetjegyek árának eme­lését, mivel a jármüvek gumijai gyorsan elhaszná­lódnak és sok a más műsza­ki kiadás is. így például kérték, hogy a Beregszász és Munkács közötti járat menetjegyének árát 3 koro­nára emeljék. Logikusan járművezetőkéi alkalmazni. 7. Az autóbuszállomás he­lyét a városban a városi vezetőség határozza meg. A továbbiakban az útvo­nalakról, megállóhelyekről, a taxirendelés szabályairól stb. van szó. 10. A jegy ara Bereg­szásztól Munkácsig 3 ko­rona. 12. Tilos holttestek, ragá­íelelő előkészítő munkát a verseny útvonalának bizto­sítása. az utak javítása, az útvonalnak jelzőtáblákkal való ellátása érdekében. A továbbiakban arról szólt a levél, hogy a rajt Buda­pesten lesz május 23-án és a részvevők a Miskolc—Kas­sa—-Ungvár útvonalon Mun­kácson állnak meg éjszakáz­ni, Reggel áthaladva Be­fordulhat. Vonatkozott ti Kárpátaljára is. Különösen veszélyes volt a helyzet fa­luhelyen. hiszen a földművc­­sek ritkán láttak »ördögsze­­kerel«. ahogy akkor a gép­kocsit" nevezték. A jármüve! elkövetett balesetekről is fennmaradt néhány írásos adat. A Be­­r.eg c. lap 1908. szeptember 13-án közölte, hogy -kedden AUTÓBUSZJÁRATOK, AUTÓVERSENYEK, BALESETEK 1908. február 2-án ugyan­ezen újság szenzációs hirt közölt r*Az autóbusz sorsa« címmel, amelyben az áll, hogy Vinkier autóbuszát éj­szakára egy logatosnak a kamrájába állították le. Az éjszaka folyamán tűz ütött ki és az autóbusz leégett... 10 nap után Vinkier Jakab egy új járművet vásárolt (a felvételen). Az utolsó adatunk erről az autóbusz­ról 1916-ból származik. 1906. szeptember 13- án még egy autóbuszjárat indult meg Ungvár és Kassa • között. A ma­­gánjármű 8 utast szállított, három órakor indult el é? három óra múlva már meg is érkezett Kassára. 8 év­vel később megindult az au­tóbuszközlekedés Ungvár és Nagymihály, illetve Szob­raim között. Ebben az idő­ben jelentek meg vidékünkön a különböző márkájú jármű­vek és autóbuszok, de nem szolgálhatunk pontos leírá­sukkal. Néhány járműről, amelyek a nagyon gazdag emberek tulajdonában vol­tak, megmaradtak a fény­képfelvételek. Az állami já­rat 1914-ben Ungváron in­dult be. A Határmenü Új­ság c. lap 1914. március 9-én arról tudósított, hogy Ungvár lakosai követelték egy autóbusz-postajáraf azonnali megindítását Ung­vár és Nagymihály között. зЬЬої a célból, hogy tovább fejlődjenek з kereskedelmi kapcsolatok. A továbbiak­ban arról van szó, hogy a város társadalma egy kül­döttséget menesztett a ke­reskedelmi miniszterhez az zaf a követeléssel, hogy utál­ton ki 80—100 ezer koronát ezen elképzelés megvalósí­tására. Követelésüket azzal indokolták, hogy Munkács és Nagymihály megelőztek Ungvári a kereskedelmi kap­csolatok fejlesztésében. A közvélemény hathatós közre­működésével az ungvári posta 1914 júniusában meg­kapta az első posíaautóbuszt. Az ehhez fűzött magyará­zat ' rámutatott, hogy az autóbuszt a postai küldemé­nyek továbbításának meg­gyorsítása céljából állítot­ták üzembe. Jk KARRATALJA vá­^ rosai közötti gép­­jármüközlekedés ugrássze­rű megnövekedéséről tanús­kodik az a tény is. hogy 1912-ben a Beregszászi já­rásban megalakították a jármííköziekcdésj részvény­társaságot, azaz az autó­busz- és taxitulajdonosok jártak el és messzemenően érdeklődtek az iránt, meny­nyibe kerülnek az autóbuszje­gyek más városokban. Felkérték Miskolc, Debre­cen, Eperjes, Kolozsvár, Sze­ged és más városok veze­tőit, hogy küldjék meg ne­kik az autóbuszjárat szabá­lyainak egy példányát és a. jegyárak jegyzékét. Elcso­dálkoztunk azon, hogy ezek a városok, amelyeknek jó­­vai több volt a lakossága mint Beregszásznak, azt válaszolták, hogy nekik nincs iyos betegek, hiányos öltö­zetű és ittas emberek szál­lítása. 15. A szabályzat megsze­gője és elsősorban az, aki durván viselkedik az utasok­kal szemben, három napi börtönnel vagy 40 korona pénzbírsággal sújtható. Mint láthatjuk, a köve­telmények világosak, érthe­tőek és szigorúak voltak. Egyes adatok szerint a privát. vagy családi sze­mélygépkocsik Kárpátalján az 1890— 1900-as években szabályzatuk és árjegyzé­kük, mivel nem létezik ma­gánkézben lévő fizetett au­tóbuszjárat. Д BEREGSZÁSZI vá­** rosi vezetők az alis­pán utasítására saját, sza­bályzatot dolgoztak ki az engedélyek kiadására, hogy járműveket üzemeltethesse­nek és utasokat szállíthas­sanak. Ezt a szabályzatot megküldték láttamozás cél­jából a kereskedelmi minisz­tériumba. ahol azt • végül 1912. november 21-én jóvá­hagyták. Bátran állíthatjuk, hogy ezen a téren Bereg­szász megelőzte Magyar­­ország fejlett városait, ame­lyek később a Beregszász­ban kidolgozott szabályt vették át. Ez a szabály 16 pontból állt. A legérdeke­sebbeket alább soroljuk fel: I. A városi vezetőségnek jogában ált 10 működési en­gedély kiadása. A működési engedély tulajdonosának jogában áll több jármüvet üzemeltetni. 3: A működési engedélyt megbízható erkölcsös egyé­neknek adják ki, valamint azoknak, akik büntctöjogi­­lag nem voltak felelősségre vonva. 4. A járműveket a rendőr­kapitányságon nyilvántart­ják és azok forgalmi rend­számtáblát kapnak. 6. Azon tulajdonosok, akik nem személyesen vezetik jármüvüket, kötelesek egész-egyesületét. 1914. március 14rén ez a társadalmi szer- séges, jól látó és jól halló jelentek meg. A terület vá­rosaiban található járművek mennyiségéről nem áll adat rendelkezésünkre, az admi­nisztratív szervek nem tartották azokat nyilván. A gazdag tulajdonosok és vezető beosztású állami al­kalmazottak jármüveit nem tartották nyilván a helyi rendőri szerveknél. Az ezek­ben az években meglévő jármüvek számáról csak az újsághírekből szerezhetünk tudomást. Többek között megemlítették. hogy N. "föidesúr saját gépkocsiján érkezett meg az esküvőre, vagy valaki egy szép gép­kocsin utazott el valahová... ÉRDEKES adatokat " találtam a gépkocsi­­versenyekről. A kárpátaljai­ak már szemtanúi lehettek a jármű versenyeknek még 1914 májusában és a levéltá­ri adatok alapján állíthatjuk, hogy ilyen verseny Kárpát­alján nálunk volt először szervezve. Egy hónappal azelőtt Beregszász polgármestere levelet kapott Budapestről a Magyar Királyi Gépkocsi­klub elnökétől. amelyben arról van szó, hogy az otta­ni egyesületnek szándéká­ban áll. gépkocsiversenyt rendezni május 24 és 31-e között »Turistautakon a Kárpátokban 1914-ben« el­nevezéssel. A már említett levélben a klub elnöke kér­te Beregszász polgármes­terét, hogy végezzen meg­regszászon és Nagyszőlő­sön -a versenyzők elhagyják Kárpátalját és Márama­­rossziget felé veszik az irányt. Minden megyei, já­rási és falusi közigazgatási szerv, amelyek területén a gépkocsik áthaladnak, kö­teles biztosítani a műsza­ki feltételeket és az átha­ladás biztonságát. A már említett Határmentj Újság a következőképpen irt er­ről az eseményről: »Ungvár lakosai türel­metlenül várták május 24-e, vasárnap közeledtét, ami­kor a városon keresztülhaj­tanak a versenyzők. Már néhány héttel korábban megkezdődtek az előkészü­letek úgy a városban, mint a falvakban! Az útkanya­­rokban útjelzőtáblákat állí­tottak fel, megjavították az utakat, a verseny ideiére lezárták a forgalmat. Ung­vár ünnepi díszbe öltözött, a lakóházakat zászlókkal díszítették. Az ünneplőbe öltözött férfiak és nők a város utcáin gyülekeztek, hogy megnézzék ezt a vá­rosban először előforduló eseményt. A rendőrség és _a tűzoltóság felügyelt a vá­ros lakosainak biztonságára, az úttestet locsolták, hogy­ne képződjön porfelhő. 1 órakor végül megjelent az eiső versenyautó, 56-os szám­mal. Azok,, akik a járműben ültek, kedvesen fogadták az üdvözlést és a hangos hur­rá kiáltásokat a város több­ezres tömegétől. Az első versenyző után nagy sebes­séggel átrobogott a váro­son még 45 versenykocsi. A járművek szépek, erősek voltak, nem vetetlenül ne­vezték azokat évszázadunk csodájának. A 14. és 8. számú jár­művek között végighaladt egy hatajmas gépkocsi a verseny bíráival, az utolsó jármű pedig 4 óra 33 perc­kor haladt át a városon. A nézőközönség nem széledt széjjel, türelmesen megvár­ta az utolsó kocsit js. Mun­kácson a verseny részvevőit vacsorára meghívták Sehön­­born grófhoz. Május 25-én reggel 7 órakor a versenyzők átha­ladtak városunkon Nagy­szőlős irányába, ahonnan Máramarosszigetre indul­tak. Június 6-án a magyar gépkocsikiub sportelnöksé­gének elnöke Beregszász polgármesteréhez intézett levelében köszönetét fejez­te / ki a verseny sikeres le­bonyolításáért. U(GY TARTJÁK, hogy ahol gépkocsik köz­lekednek, ott baleset is elö­egy hatalmas, szép gépkocsi nagy gyorsasággal (35 kiiométer/óra - ezt álla­pították meg) Szerednvén áthaladva elgázolta Spon­­ták Vaszi! helyi lakost, aki a helyszínen belehalt sérülé­seibe. A gépkocsitulajdonos egy föidesúr volt. akinek a nevét nem közölték. 1906. szeptember 12-én Lukács Géza ügyvéd Mun­kácsról Beregszászba uta­zott és összeütközött egy szekérrel, aminek következ­tében jármüve felborult és az árokban kötött ki. Az ügyvéd a jobb vállán meg­sérült. Egy másik lapban a »Tragikus gcpkocsika­­lasztrófa« c. írásban egy 1915. november 28-án tör­tént balesetről van szó Reggel fél kilenckor Sztárai főispán gépkocsijával Ung­­várró! Munkácsra utazott. Vele utazott barátja, Rátonyi György is. Ignéc köz- . ség közelében a gépkocsi ^ meghibásodott, a vezető hirtelen fékezett. A jármű többször megfordult tenge­lye körül és néhány pillanat múlva az árokba zuhant. A főispánnak és a járműveze­tőnek sikerült kiugrania я gépkocsiból, de Rátonyi György a felborult kocsi alatt maradt. A segítségük­re sietők nem tudták felemelni a gépkocsit. így a'serpit hamarosan meg­halt. Érdekes, hogy Rátonyi tagja volt az ungvári autó­klubnak és ha nem kapta volna ki a volánt a sofőr kezéből, életben maradt volnál »A sors iróniája'« — szögezte le az újság. TRAGIKOMIKUS eset történt a Kassáról Ungvárra tartó autóbusz­­szak Az egyik faluban nem akart: beindulni, így lovakat kellett elébe lógni, hogy bevontassák á falu közepére a falusi nép nagy csodál­kozására. Volt olyan is. hogy az »ordögszeker«, vagyis a technika csodája cserbenhagyta az embert! Nos, egy kicsit betekin-4 tettünk a múltba. Lehet, hogy valaki számára érdek­telenek ezek a történetek, pedig mindez valóban így történt. Ki láthatta ak­kor előre, hogy alig telik el egy évszázad és a gépkocsi már nem lesz csoda, gyakor­latilag hétköznapi tárggyá válik. Es nem lényüzés lesz, hanem közlekedési eszköz? Ehhez csak azt lehetnénk hozzá, hogy rohanó száza­dunkat mi alakítottuk, a magunk számára. Foltin Dezső. a Területi Állami Levél- Kár igazgatóhelyettese NÁLUNK E2 JS MEGTÖRTÉNHET... оьоооосюоооі SÖRBÁR, VAGY... Л három pont helyére sok szó jllene. De úgy gondolom, ezek mindegyike . túlságo­san enyhén jellemezné azo­kat az állapotokat, amelyek az Aranyhordó sörbárban uralkodnak. Az »aranynak* még csak szaga sincs. In­kább egy fekáliávat telt hor­dóra hasonlít mindez. S ez még enyhe hasonlat! Ha a városunkban lega­lább 10 ilyen intézmény len­ne, akkor még szemet lehet­ne hunynj az itt uralkodó állapotok felett. Ebben a »hordócskában* olyan köztisztasági állapotok ural­kodnak, hogy akár már hol­nap hozzá lehetne látni egy újfajta bakteriológiai fegy­ver kifejlesztéséhez. S an­nak ellenére, hogy orszá­gunk aláírta az ezen fegy­verek előállításának és al­kalmazásának betiltásáról szóló szerződéseket, amint látják, járási szinten tovább folynak a kutatások. Ezt elősegíti az itt állomásozó emberek »korlátozott lét­számú« egysége is. Úgy tó­dulnak ide ők. mint a legyek a mézre. A cigány kisebbség itt a többség legmagasabb fo­kába csapolt át. Láttukra tanácstalanná válik bármi­féle hatalom. Felünk fi­gyelmünkkel megsérteni a szemtelen üzéreket, a (lapto­pokat. Beszélünk a Tendie­rendes szükségességéről, ám őket látva szemünket le­sütve’ elfordulunk, ök vi­szont érzik gyengeségünket, $ orrunk alá dugják a ciga­rettát, amiért az állami ár tízszeresét kérik. Az Aranyhordó oázissá vált. Mindannak, amiről 1917-ben lemondtunk. áia magunkkal hoztuk 1991-be. A’ szennyet, a válogatóit káromkodást, a szem alatti táskát. Minden van ilt. Tud­juk ezt, s nem is járunk ide. F.gy kis sört viszont megin­na az ember! Lehet, hogy eljön az az idő, amikor ne­künk is nyitnak egy sör­bárt? Kivárjuk? Markíián Vlagyimir 2. oldal ♦ BEREGI HÍRLAP 1991. szeptember 19., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék