Beregi Hírlap, 1992. január-június (48. évfolyam, 1-53. szám)
1992-01-22 / 8. szám
Január 11-én Hegedűs * ^ « ' r • і і • r « ségű édességet (a Nyír-Gyula, a Szabolcs-Szatmár- AQ^OHSCnSUS ПІІГЛОПІІЗ AlQpitVOny UJQDD ajandeka katai Polgármesteri Hiva- Bereg Megyei Pedagógiai tag, Jeney Sándor polgár intézet munkatársa, a tagja volt Botos Kálmánná támogatására létrejött nyír- tettás magnetofont (a számológépet (a nyírteleki mester és a Nyírkátai Al-Consensus Humanus Ala- ,a baktalórántházi refor- egyházi alapítvány 47 év nyíregyházi Esperes HI- MDF-szervezet ajándéka, talános iskola ajándéka),pítvány kuratóriumának el- matus egyház képviselete után feltámasztott, nagy vatal ajándéka. Sipos elnök Nagy László, több hében) és Bacskó Sándor, a hagyományokkal rendelt Kund Kötény esperes úr tucat golyós- és filctollat Dalmay Árpád, nöke vezetésével újabb újvfkátai Általános Iskola kezűi tanintézetünk diák- és Botos Kálmán bakta-a baktalórántházi ÁFÉSZ a Consensus Humanus küldöttség látogatott el Be- igazgatója. Az elsősorban jainak és tanárainak ho-lórántházi lelkész közre- ajándéka, igazgató Kincs Alapítvány kuratóri Bregszászba. A delegáció a Beregszászi Gimnázium tett ajándékokat: egy ka- működésével), nyolc zseb- Géza) és nagyobb mennyi- mának tagja 1. oldal ♦ ISKOLAI Ki ne ismerné a lyukasórák különös hangulatát? Hiszen voltunk valaha mi is iskolások, s ha a félelmetes matekdolgozat helyett lyukasóránk adódott, az minden kinccsel felért. De hogy értük fel gyerekésszel, hogy valamiről lemaradtunk, valamit elmulasztottunk! Örültünk a pillanatnyi szabadságnak, s a tanári felügyelet nélkül maradt osztályunk féktetlen jókedvét némileg csak az a tudat korlátozta, hogy közel volt hozzánk a tanári szoba, s féltünk, hogy ricsajozásunk miatt még valamelyik tanárunk betéved hozzánk. Pedig ettől nem kellett tartanunk, mert biztos, hogy ha szülőfalum iskolájának valamelyik osztálya abban az időben tanári fellügyelet nélkül maradt, an і пак előre nem látott nyoj más oka volt, s aligha tartózkodott tanár a tanítóiban! Boldogult igazgatónk, Csűri János ugyanis TÉMÁRA nem tart semmiféle lazaságot, az óra megtartása halaszthatatlan feladat volt. Ha olykor előre nem látott betegség vagy más ok miatt nem jelentmeg egy tanár, maga az igazigató úr helyettesítette (dacára annak, hogy az 1950 - es évek elején került hozzánk, Csűri Jánost a falu népe tírnak tisztelte). Helyettesítőnek végső esetben maradt a pionír vezető, ha pedig minden kötél szakadt, jött a lyukasóra. S mert ilyen bizony nagyon ritkán fordult elő, a mai napig emlékezetes számomra, no meg gondolom osztálytársaim számára is az a pár ilyen óra, amelyben hétesztendős tanulásunk folyatmán részünk lehetett. Emberek vagyunk és esendőek, ezért a legjobb hírű tanintézetben is előfordul olykor egyi-egy lyukasóra. Hozzátartozik ez a diákélethez. De ha túlságosan gyakori az ilyesmi, ha hetente több ízben és több órán át is tanári felügyelet nélkül maradnak osztályok, ott már komoly bajok lehetnek a pedagógusok fegyelmével, az igazgató igényességével, irányításával. No és persze az oktatással is. Nagyon kevés manapság a Csűri Jánoshoz hasonló igazgató, aki maga helyettesíti megbetegedett vagy távollevő kollégáját. Ennek inkább az ellenkezőjét tapasztaljuk városon, faluban egyaránt: a tanári kar vezetője ügyes-bajos dolgaira hivatkozva legtöbbször a saját heti 10 órájának felét sem tartja meg, ezért a nebulók tudása szaktantárgyából ugyancsak hiányos. S ha ő maga így cselekszik (bár legtöbbször okkal, hiszen az iskola működése, fenntartása, kezdve a tüzető beszerzésétől a tanszerellátásig minden rá vár), miképp követelhet másfajtjta magatartást beosztottjaitól? Egyik szülő panaszolta, hogy fogalma sincs, Túl volt, vagy romlott-e ebben a tanévben a gyemek előmenetele, mert hónapszámra egyetlen bejegyzés sincs az ellenőrzőterében. — De tudod, nem nagyon tetszik nekem, hogy annyi lyukasórájuk van — mondta aggódva. — A múltkor is két órán át nem volt tanáruk, az egész osztály kiment a legelőre sikanyozni, s közben úgy eltelt az idő, hogy rohanva mentek vissza az iskolába. A hidegben leizzadtak, megfáztak, másnap két tanuló kivételével az egész osztály ágynak esett. Nyilván nem mindenütt ilyen laza az iskolai fegyelem. Ezt tudakolva a város egyik iskolájának helyettes igazgatóját kérdeztem meg, hogyan harcolnak ők a lyukasórák ellen. — Megköveteljük, hogy akkor is legyenek itt a tanárok, ha éppen nincs órájuk. Mert különben, mi tagadás, előfordul, hogy ha valaki megbetegszik, nincs kit beküldeni helyette az osztályba — mondta. — Egyébként az egész társadalomra jellemző a fegyelmezetlenség, lazaság, nemtörődömség. Miért lennének ez alól kivételek a pedagógusok? Ha sehol nem folyik tisztességes, becsületes munka, akad a tanárok között is olyan, aki lázít, s ezen még az ellenőrzés sem segít. Majd, ha féltenie kell az állását, mert ha nem látja el tisztességesen, lesz helyette más, akkor a pedagógus is másképp fog gondolkodni! Elgondolkodtató, amit mondott. És igaz! A pedagógus tekintélyét már úgy megcsorbították az úgynevezett szocialista rendszerben, amikor mindenféle összeírásra, társadalmi munkára kötelezték... Ez már elmúlt. Most viszont a pedagógus az, aki a legnehezebben jut bármihez. A különböző kapcsolódások között egyelőre nincs ott atanító. Miért is adna neki árut a boltos? Hiszen semmit nem tud cserébe nyújtani. Fűtőolajat vett volna pedagógusbarátom, a a szállító első kérdése hozzá: mi a foglalkozása? Ő ugyanis építkezik, s nem pénzt, hanem bármilyen építőanyagot várt volna el az olajért cserébe. Amint megtudta, hogy tanítóval áll szemben, nyíltan megmondta: nincs fűtőolaj, vagyis neki nincs. Igazi hivatástudat, elkötelezettség kell hozzá, hogy úgy folyjon a tanítás, mint máskor. Ami ugye nincs meg minden pedagógusnál. Érthető ez, mégis aggasztó a sok lyukasóra... Balogh Irén LYUKASÓRA BEREGI HÍRLAP 1992. január 22., szerda і A BEREGSZÁSZI VÁROSI TANÁCS UTCANEVEKET FELÜLVIZSGÁLÓ KÉPVISELŐI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA 1. Javasoljuk a Beregszászi Városi Tanácsnak, hogy legközelebbi ülésszakán döntsön az alábbi beregszászi utcanevek viszszaállításáról: Bethlen Gábor utca (Gorkij u.), Hunyadi utca (Kailinyin u.), Arany János utca (Gercen u.), Zrínyi utca (Szverdlov u.), Rozsoskert utca (Dekabristák útja), Akácfa utca (Kirov u.), Kölcsey utca (Szovjet alkotmány u.), Mikes utca (Népek barátsága u.), Kisterdő utca (Majko u.), Füzes utca (Korolenko u.), Kinizsi utca (November 27-e u.), Eötvös utca (Morgenthal u.), Vörösmarty utca (Csapajev u.), Tinódi utca (Októberi forradalom u.), Kisfaludy utca (I. Péter u.), Bábotka utca (Micsurin u.), Jókai utca (Tolsztoj u.), Damjanich utca (Dicsőség u.), Batthyány utca (Szláv u.), Lónyay utca (Vörös csillag u.), Korjatovics utca (az Odesszai utcának a Sevcsenko u. és a Munkácsi út közötti része), Muzsalyi út (a Vörös hadsereg útja a Harckocsizók utcáig), Kossuth tér (Felszabadulás tér), Bocskai utca (a Hmelnyickij u. a vasúti átjáróig). 2. A bizottság javasolja, hogy a későbbiekben nevezzenek el utcát Beregszászban Gorkijról, Tolsztojról, I. Péterről és a dekabristákról. 3. A bizottság felkéri a KMKSZ, a Kárpáti Ruszinok Társasága, a Roma Cigányszövetség, a Sevcsenko Ukrán Nyelvi Társaság és a Rud járási szervezeteinek elnökségeit, továbbá Beregszász lakosságát, hogy tegyenek javaslatot néhány más utca nevének megváltoztatására. Elsősorban olyan híres emberek nevét javasolják, akik valamilyen módon kapcsolatban álltak városunkkal. Javaslataikat indokolják is meg. Leveleiket a következő címre várjuk: Beregszász, Hmelnyickij u. 7., Városi Tanács. Utcanév bizottság. Zloczky Sándor, a bizottság elnöke Sevcsenko Zoja, a bizottság titkára A bizottság a következő adatokkal indokolja javaslatait: Bethlen Gábor (1580— 1629) — erdélyi fejdelem, a XVII. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja. Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, ugyanott főiskolát alapított. Támogatta a magyar diákok külföldi tanulmányútjait, d ő küldte 1615-ben Geleji Katona Istvánt, az akkor már híres hitszónokot, írót és nyelvészt, a beregszászi református iskola igazgatóját a heidelbergi egyetemre, hogy hazatérte után Erdély püspökévé tegye. Korszerű hadsereget szervezett, célja a három részre szakított ország egységének helyreállítása volt. Több hadjáratot vezetett a Habsburgok ellen. Bethlen Gábor többször is járt Beregszászban. 1625-től városunk birtokosa volt. Ő építette a Grófudvarnak nevezett udvarházat (ma a 11. sz. szakipari iskola épülete). Hunyadi János (1407- 1409 között — 1456) — kormányzó, hadvezér, Mátyás király apja. Élete céljának tekintette Magyarország és Európa megmentését a török terjeszkedéstől. Ő védte meg 1456- ban Nándorfehérvárt (Belgrádot) a török túlerőtől. Bereg vármegye 1446- tól Hunyadi János birtoka volt, ő maga is járt vidékünkön. 1446. február 9-én például Váriban. Zrínyi Ilona (1643- 1703) — II. Rákóczi Ferenc édesanyja, a Habsburg-ellenes kurucfelkelés egyik szervezője. 1685 és 1688 között hősiesen védte Munkács várát. Beregszász 1680-tól volt Zrínyi Ilona birtoka. Mikes Kelemen (1690 —1761) — író I. Rákóczi Ferenc fejedelem hű kísérője. 1707 és 1711 között a fejedelem kíséretében többször is járt Beregszászban. Eötvös Tamás (1800— 1867) — 1848-ban a Bereg megyei nemzetőrség megszervezője, őrnagy, később beregi és ungi főispán, kormánybiztos. 1848. június 14-én Beregszászból vezette a nemzetőröket Nagykállóba, ahol felesküdtek a híressé vált X. .honvédzászlóaljba és részt vettek a szabadságharc számos ütközetében. A munkácsi vár felszabadulása után ő volt az első várparancsnok. A szabadságharc leverése után bujdosni kényszerült. 1850 júniusában elfogták és a hírhedt pesti Újépületbe szállították, 1851. október 11-én halálra és vagyonelkobzásra ítélték, a halálos ítéletet később hat és fél évi várfogságra változtatták. A munkácsi várban raboskodott. Az 1832—36-os pozsonyi országgyűlésen Bereg vármegye követe volt. Ott kapcsolódott be Széchenyi reformmozgalmába, amelynek megyénkben vezére lett. Eötvös Tamás alapította meg 1841-ben a Beregmegyei Kaszinót. Kölcsey Ferenc (1790 - 1838) -- költő, kritikus, politikus, a reformkor egyik legjelentősebb alakja, 1830-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja , a Himnusz szerzője. Járt vidékünkön is, bizonyítják ezt Munkács és Huszt című versei. 1815-től a Szatmár megyei Csekén élt, amelynek utolsó postája Beregszász volt, így Kölcsey többször is megfordult városunkban. Korjatovics Tódor (1329 —1414) — litván herceg, akit Nagy Lajos király 1354. évi győztes hadjáratából hozott magával túszul, majd a munkácsi uradalmát ajándékozta neki. Korjatovics sokat tett a munkácsi vár korszerűsítéséért. Tinódi Lantos Sebestyén (1505—1510 között 1556) - a magyar epikus költészet jelentős alakja, a XVI. század legkiválóbb énekmondója. Többször járt vidékünkön, egy ideig a huszti várban élt. Kinizsi Pál (? — 1491) — Mátyás király hadvezére, számos győztes csatát vívott a törökök ellen. A hagyomány szerint Bihar vármegyei molnár fia volt. Arany János (1817 — 1882) — a legnagyobb magyar epikus költő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Földművelő családból származott, Petőfi Sándor legjobb barátja volt. Mindmáig az egyik legolvasottabb magyar költő. Vörösmarty Mihály (1800 1855) — epikus, lírikus és drámaíró, a legnagyobb magyar romantikus költő. Az MTA tagja volt. Kisfaludy Károly (1788 — 1830) — drámaíró, prózaíró, költő, az MTA tagja volt. , Jókai Mór (1825- 1904) — regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb képviselője. Az MTA tagja volt. Bocskai István (1557— 1606) — erdélyi fejedelem, a XVII. sz. eleji Habsburg-ellenes szabadságharcvezére. Birtokai vidékünkre is kiterjedtek. Lónyay Menyhért (1822 — 1884) — politikus és publicista, miniszterelnök, az MTA tagja volt. Az 1843. és a 1848. évi országgyűlésen Bereg megye követeként vett részt. A forradalmi Szemere-kormány pénzügyi államtitkára volt. A szabadságharc bukása után rövid ideig emigrációban élt. 1850 ben visszatért és bekapcsolódott a gazdasági életbe. Később pénzügyminiszter, majd miniszterelnök és egyúttal honvédelmi miniszter is volt. Kossuth Lajos (1802 — 1894) — államférfi, a nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott XIX. századi küzdelem legnagyobb alakja, az 1848/1849-es szabadságharc vezéregyénisége, Beregszász díszpolgára. Damjanich János (1804 1849) — szerb származású honvédtábornok, az 1848/49-es szabadságharc egyik legkiemelkedőbb katonai vezetője volt. Az aradi vértanúk egyike, Batthyány Lajos (1806— 1849) liberális politikus, az első független magyar minisztérium elnöke. Az 1848 49-es szabadságharcban játszott szerepéért felségárulási perbe fogták és halálra ítélték. 1849 október 6-án kivégezték.