Beregi Hírlap, 1993. január-június (49. évfolyam, 1-45. szám)

1993-01-07 / 1-2. szám

A NÉPKÉPVISELŐK KÁRPÁTALJAI TERÜLETI BEREGSZÁSZI JÁRÁSI TANÁCSÁNAK ÉS A JÁRÁS TÁRSADALMI-POLITIKA SZERVEZETEINEK LAPJA éjtéf ІШ »-fél і#І*яік мч.1 — 2. (6680—6681.) 1993. JANUAR 7., CSÜTÖRTÖK BOLDOG KARÁCSONYT! j E napokban az otthonokban felcsendülnek a kará­csonyi énekek, hiszen a keresztények ünnepük a Meg­váltó születését. A Jó hagyomány szerint január 6-án is sok házban feldíszített karácsonyfákon csillognak a díszek, az emberek kántálni járnak. A gyerekek és a felnőttek boldog Újévet erőt, egészséget, családi örömöket kí­vánva járják az utcákat. Lapunk is csatlakozik a jókívánságokhoz. Mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy elősegítsük a szellemi újjászületést a dol­gozó kollektívákban, a tanintézetekben, a gazdaságok­ban. El kell érni, hogy a felekezetek között jobb le­gyen a megértés, ami elősegíti a béke megszilárdítá­sát. Boldog Karácsonyt! Békesség a földön embereknek... Igazi áhítattal szállt több" tucat gyerektorokból az ég felé ez a gyönyörű karácsonyi ének december 24-ének délelőttjén a Be­regszászi Magyar Gim­názium 11. A osztályának kiürített termében. A fel­díszített karácsonyfa, a Jézus születését idéző bet­lehemi jászol, Mária és József, az angya­lok, a pásztorok és a háromkirályok — kukorica­­csuhéból készültek, s lám, mégis oly takarosak, oly kedvesek voltak, hisz a gyerekek kezemunkáját dicsérték, ... mindez sze­rény, de annál meghatóbb díszletet alkotott a gimna­zisták karácsonyi ünnepsé­gen. Csupán a két első és második osztály, a tanári kar és néhány szülő volt jelen akiknek még sike­rült helyet szorítani a szűk teremben, s termé­szetesen maguk a tanulók, s egyben szereplők is. Pedig a mesteri kézzel összeválogatott­ össze­á­ll­í­­tott és áhítatos szívvel elő­adott műsorszámok meg­érdemelték volna, hogy minden szülő részese le­gyen az ünnepi délelőtt­­nek! Weöres Sándor, Ju­hász Gyula, Csanádi Imre, Veres Miklós, Ady Endre versei, a Máté írása sze­rint való szent evangéli­umból Jézus születésének története, betlehemes já­ték gyönyörűséges kará­csonyi énekekkel a buz­gó együtténeklések magya­rul, angolul, németül könnyeket csaltak sze­münkbe és ringattak ka­rácsonyi hangulatba... S a szerény, de annál felemelőbb ünnepségről s még az ajándék sem hiány­zott: egyformán kapott minden kisdiák féléves igyekezetéért egy-egy go­lyóstollat,­­egy-egy füzetet, azt is magyarországi ada­kozók jóvoltából... Talán majd jövőre lesz nagyobb terem is, gazda­gabb ajándék is a magyar gimnazisták karácsonyi ünnepségére. Addig is békesség a földön embe­reknek, és jóakarat min­denféle népnek, és nem­zetségnek.. (Tudósítónk) Szép ajándékkal ked­veskedett a beregsurányi határőrségnek a KMKSZ járási szervezetének el­nöksége. Dalmay Árpád elnök december 24-én pi­­ros-fehér-zöld selyemzász­lót nyújtott át Nagy Sán­dor főhadnagynak, a Be­regsurányi Határforgalmi Kirendeltség vezetőjének békés karácsonyi ünnepe­ket és boldog új évet ki­vonva egyúttal minden ma­gyar határőrnek. Jókíván­ságaihoz csatlakozott az ukrán határőrök nevében Klimcsuk Alekszandr sza­kaszvezető (a képen jobb­ról), aki aznap az asztélyi határátkelő útlevélkezelő szolgálatán tartott ügyele­tet. Csanádi György Ajándék a beregsurányi határőröknek »LEGYÜNK HÁT JOBBAK!« A Beregszászi 8. Sz. Középiskolában már ha­gyomány, hogy a nagyobb vallási ünnepek küszöbén ellátogat a tanintézetbe egy-egy lelkipásztor, vagy szerzetes. Adventkor is így történt: Tihamér atya ferences szerzetes jött el a diákokhoz, hogy a Karácsonyról­ beszéljen. Bevezetőül az első osz­tályos tanulók verseket mondtak a Karácsonyról. Juhász Gyula szép gondo­latai, hogy legyünk job­bak, higgyünk rendületlen és ne csak így, december­ben, mindenkit meghatot­tak. Ha belegondolunk, való igaz, hogy a hétköznapok gondjai mellett gyakran megfeledkezünk a hitről és embertársainkról, Tihamér atya arról be­szélt, mit is jelent a hívő ember számára Jézus, függetlenül attól, milyen felekezethez­ tartozik. A Karácsony a születés ünne­pe, az az ünnep, amikor mindenki szívében meg­születik a szeretet, amely­­képes megváltoztatni eddi­gi életünket. A beszélgetés után Ko­ntár Valéria könyvtáros könyveket ajánlott a fiataloknak. A találkozó befejezéseként karácsonyi énekeket hallhattak az egy­begyűltek. tudósítónk KARÁCSONYI HÓPELYHECSKÉK December 24-én délelőtt nagy szerencse ért bennün­ket: éppen akkor ért oda szerkesztőségi kocsink a kígyósi óvoda kapujához, amikor Télapó és Hópely­hecske, akiket már nagyon vártak a gyerekek. Per­sze, minket is jól fogadtak, még ha a kis óvodások csa­logató nótája elsősorban a nagyszakállú Télapónak szólt is. Hópelyhecskének sok barátnője akadt, szíve­sen táncoltak, énekeltek vele együtt. Nemhiába mondta a Télapó, hogy szá­mos országot bejártak már, ám ilyen ügyesen elő­adott táncokat, szép szava­latokat, énekeket még se­hol nem láttak-hallottak ! Hogyne érdemelték volna­­ meg a gyerekek a nagy­­ zsákból előkerült ajándé­­­kokat! örömükben körbe is táncolták az óvodások Télapót, aki egy ideig, ült és a fájós lábát pihentette, de aztán mm tudott ellen­filni a keresnek. Igaz, ké­sőbb bele is sajdult a dere­ka, ennek ellenére úgy nyi­latkozott, hogy mivel ilyen kedves és jó gyerekeket talált Kígyóson, jövőre is­mét eljön. Várunk mi is, Télapó!

Next