Beregi Hírlap, 1996. január-június (52. évfolyam, 1-57. szám)

1996-01-06 / 1. szám

Beregi Hírlap Főszerkesztő: BÍRÓ LÁSZLÓ A magyar kiadásért felel: MESTER MAGDA ­■ Címünk és telefonszámaink: 295510. Beregszász.* Munkácsi út 3. Szerkesztő: 2-44-46. Magyar kiadás: 2-3­3-05. Ukrán kiadás: 2-21-4­3. Felelős titkár, könyvelő: 2-31-54. LAPALAPÍTOK: a Népképviselők Beregszászi Járási Tanácsa és a szerkesztőség kollektívája. Regisztrálási szám: ZT 24. Kelt: 1994. I­ 24. Számlaszámúak: .363903. Ukrajna Bank, Beregszász. Az­ újság magyar és ukrán nyelven jelenik meg hetente kétszer: csütörtökön és szombaton. A címünkre beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaadá­sát, levélben történő megválaszolá­sát, valamint más intézményekhez, szervezetekhez való továbbítását nem vállaljuk. A publikációkban közölt tényekért és véleményekért minden esetben a szerző, illetv­e a reklám megrendelője viseli a felelősséget. Készült a Beregszászi Járási Nyomdában. 295510 Beregszász, II. Rákóczi Ferenc tér 1. Ofszetnyomás, 1 nyomdai ív, 3760 példány. Rendelésszám ____ Index: 61813. "Вісник Берегівіцини" • ’ Засновники: Районна Рада народних депутатів та редакція газети. 2. oldal ♦ A MŰVÉSZEK ARANYVASÁRNAPI AJÁNDÉKAI •Ajándékosa­n »éret­teinek Karácsonyra mű­­­véssetl tombolát!­s­z­er A szöveg olvasható azo­kon a tombolákon, amelye­ket a Bereg Alkotóegye­sület árusított jóval Ka­rácsony előtt a művészet­­kedvelők körében. öt­száz számozott tombolá­ból 482 talált gazdára de­cember 17-ig, a húzás nap­jáig, s ezekkel festmé­nyeket, grafikákat, szob­rokat, kerámiatárgya­kat, szőtteseket, egyedi kompozíciókat, bizsukat nyerhetett szerencsés tu­lajdonosuk, azaz olyan képző- és iparművészeti tárgyakat, melyeket a Bereg Alkotóegyesület tag­jai készítettek és aján­­ottak fel erre a játékra. A tombolák húzására aranyvasárnap a járási kultúrházban került sor. Szép számban jöttek ösz­­sze az érdeklődők a meg­hirdetett rendezvényre. A színpadon láthatták azo­kat az alkotásokat ame­lyeket a Beteg Alkotó­­egyesület tagjai és három tiszteletbeli tagja — Ga­­ranyi József, Horváth An­na, az Ukrajnai Képző­művészeti Szövetség tag­jai, illetve Muszka Lász­ló, Ukrajna Műépítészei Szövetségének tagja — ajánlottak fel. Mi taga­dás, a közönség vágya­kozva nézegette a szép festményeket, kerámiákat, szőtteseket, s ki-ki izgatot­tan szorongatta tom­bolását, már elképzelte, hogy valamelyik szép tárgy birtokosaként hagy­hatja el a termet. A Bereg Alkotóegyesü­­let egy esztendeje alakult meg. Tömöríti a város és a járás képző- és iparművé­szeit, tagjainak létszáma jelenleg 23 fő. Kiállítá­sokat szervez, elősegíti az ifjú tehetségek felkutatá­sát, megszervezi a tagok képzőművészeti táborok­ban való képzését stb. Eddig több kiállítást is szerveztek, amelyek hely­színe változó volt: hol a Járási tanács épületében, hol a Járási kultúrház mellett, a szabadban. Saj­nos, a művészeknek nincs sem önálló kiállítótermük, sem klubhelyiségük, ahol összejöhetnek. A tombola megrendezésével az volt a céljuk, hogy felhívják a közvélemény figyelmét problémáikra, szponzo­rokat keressenek, akik patronálnák őket, előse­gítenék a művészet fej­lődését járásaikban. Mindezt Kádas Kata­lin, az egyesület elnöke mondta el. Megemlítette azt is, hogy húsz levelet juttattak el különböző címzettekhez — vállalat­­vezetőkhöz, intézmények, szervezetek, kft-k veze­tőihez —, hogy megnyer­jék támogatásukat, azon­ban csak heten válaszol­tak és tettek anyagi fel­ajánlást. A legjelentőseb­bet az Arany Mező cég­től kapták, őket a VÍZHIBU Ukrán—Holland—Magy­a­r Vállalat, a Barsuk és Társai Kft. az Eco-Trade Inform Ukrán-Magyar Köö­zösvállalat, a Bereg­­vidéki Magyar Kulturá­lis Szövetség, a Beregszá­szi Szovhozüzem. Sass Károly kígyóst farmer­­gazdasága követték. Megjegyzendő még, hogy a tombolára fela­jánlott alkotások értéke messze meghaladta azt az összeget, amely az árusításból befolyt. Az egyesület célja az volt, hogy viszonylag kis összegért tegyék hozzá­férhetővé a képzőművé­szeti alkotásokat azok számára, akik szeretik a művészetet, szívesen lát­nának helyi művészek al­kotásaiból otthonukban egy-egy szép műtárgyat, de anyagiak miatt szá­mukra ez elérhetetlen. Nos, ezen az estén öt­venezer kuponért meg­szerethette bárki példá­ul Garanyi József Téli táj c. festményét, Horváth Anna Scoplasi­iicáját, Or­­tutay Zsuzsanna kerámia­­tárgyalt, Veres Péter egy­­egy festményét, s mind­azon alkotásokat, ame­lyeket Muszka László, Hely László, Kádas Kata­lin, Kovács Éva, Nigrthy Géza, Czapovics Zsuzsan­na, Imre Sándor, Prófusz Marianna, Bakó Olga, Mester Irén, Ohár Katalin ajánlottak fel. A sorso­lás »tisztaságára« és szabályosságára külön bi­zottság ügyelt fel Scho­ber Ottónak, a kultúrház igazgatójának elnökleté­vel. Nem is volt semmi hi­ba: Nagy Béla, a sorso­lás vezetője és műsor­vezető a legifjabb néző­ket, majd a művészeket kérte fel a számok ki­húzására, amelyek egy üvegedényben voltak el­helyezve. Nagy Béla rö­vid­ interjúkat is készí­tett a szerencsés nyerte­sekkel, a nyereményeket személyesen átnyújtó művé­szekkel, sőt a műsorban tevékenyen részt vett zeneiskolásokkal is, akik a húzások között szóra­koztatták az egybegyűlte­ket. Alkalmunk volt arra is, hogy Hely László festőművészt humorista­ként is megismerjük. A Bereg Alkotóegyesü­­let tagjai szép ajándékok­kal lepték meg Karácsony küszöbén a beregszászia­kat. Az 500 tombolából 32 nyertes lett, s 16 nyere­mény azonnal gazdára ta­lált. Ám a másik tizenhat nyertes tombola tulajdo­nosai nem voltak jelen ezen az estén. A kihúzott számokat és nyereményeket lapunkban közöljük, s azo­kat január folyamán vehe­tik át Kádas Katalinnál, a Bereg Alkotóegyesület el­nökénél a szerencsés nyer­tesek. S hogy mi lesz a sorsa a tombolából nyert bevétel­nek? Erről is döntöttek képzőművészeink: azon idős, magányos­­то тек nek ajánlják fel, akik anyagi szükséget szenved­nek. Nemes gesztus tólaki Balogh Irén A Bereg Alkotóegye­­sület művészeti tombolásá­nak nyertes számai: 26 — Hmeljovszkaja Natália bizsuja és Czapo­vics Zsuzsanna virágkom­pozíciója 78 — Prófusz Marian­na szőttese 79 і— Imre Sándor Napraforgó c. olajfestmé­nye 177 — Kádas Kati Sze­relem c. grafikája 217 — Imre Sándor Ti­­szatáj c. olajfestménye 236 — Veres Péter Tá­nya a pusztán c. olajfest­ménye 254 Kovács­­Éva Szent Jupáttal a Föld kö­rül c. festménye 314 — Mester Irén szőttese 328 — Garanyi József Téli táj c. festménye 354 — Bakó Olga dísz­párnája 367 — Imre Sándor A kígyósi erdőben c. festmé­nye 376 — Kádas Kati Pi­pacsok bolygója c. grafi­kája 377 — Veres Péter Ba­laton c. olajfestménye 396 — Hmeljovszkaja Natália bizsuja és Csapo­­vics Zsuzsanna virágkom­­pot,leírtja 447 — Ohár Katalin szőttese 462 — Horváth Anita kisplasztikája A nyertesek a 3­14-29- es telefonszámot hívják és Kádas Katalinnal be­széljék meg a nyeremény átvételének időpontját A képeken: IMRE JÓ­ZSEF és SCHOBER OT­TÓ, a sorsolási bizottság tagjai ellenőrzik az üvegedényben elhelyezett számokat: az első sze­rencsés nyertesnek, BEN­CE ANIKÓNAK, a vil­lanytelep dolgozójának KÁDAS KATI nyújtja át a nyereményt, MUSZKA LÁSZLÓ festményét. KARÁCSONYOK BORZSOVÁN Gyermekkorom karácso­nyai felejthetetlenül él­nek bennem. Már jóval az ünnep előtt számolgat­juk: még hatot kell alud­ni, és eljön a Jézuska. Aztán eljött. A Szentes­tén édesapámmal an­gyallesre indultunk ki a faluba (hogy közben édes­anyám elkészíthesse ott­hon a karácsonyfát és az ajándékot). Lestük az angyalt, figyeltük a szárnysuhogást. De nem láttunk, nem hallottunk semmit. Ám egyszercsak az egyik ablak alatt fel­csendült a kántálás éne­ke: Mennyből az angyal. Ekkor édesapám meg­szólalt: Menjünk haza, már nekünk is biztos el­küldte a Jézuska az an­gyalával az ajándékot. Mire beértünk az udvar­ba, az ablakon keresz­tül láttuk a karácsonyfát az égő gyertyákkal és az alatta lévő karácsonyi ajándékokkal. Angyal Itt sincs, mondtam szomo­rúan. De az ajándéka Itt van, felelte édesapám és énekeltünk a karácsonyfa körül és mindenki ka­pott valami csekélysé­get. Mi, gyermekek nem­csak mondtuk, hogy Jé­zuska hozza az ajándékot, hanem valóban hittük is. Elküldi angyalát, az be­repül az ablakon, s lete­szi az asztalra. Ezért figyeltem az angyallesen arra, hogy legalább az angyalszárnyak suhogá­sát meghalljam. Édes­apám biztatott, hogy jobban nyisd ki a füledet, biztosan meghallod. Nyitottam, de semmit sem hallottam. S ez így ment évről évre. Még másodikos koromban is hittem, hogy maga a Jé­zuska küldi a karácsonyi ajándékokat. Írtam is ne­ki levelet. »Én kérem a Jézuskát, hogy­­hozzon nekem szánkót, kesztyűt és játékokat!« Csak kesz­tyűt és játékot kaptam. Amikor megkérdeztem édesapámat, hogy hol maradt a szánkó, amit kértem, ezt felelte: a Jézuska most igen szegény és nem maradt pénze a kérésed teljesítésére. Köz­ben egy könnycseppet láttam a szemében. Azt hittem, hogy a Jézuskát sajnálja, pedig a saját szegénysége miatt­­csor­­dult ki a könnye. De az örömöm így is nagy volt, hiszen nem szoktam a drága ajándékokhoz. Harmadikos koromban mondta a tanító néni, hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza, hanem szüleink vásárolják az ajándékokkal együtt. De, tette hozzá, azért mégis a Jézuska hozta, mert ő ad szülétteknek erőt ah­hoz, hogy vásárolhassa­nak. Ekkor értettem meg, hogy miért volt szegény az én Jézuskám. Borzsován, szülőfalum­ban szokás volt, hogy kará­csony estéjén az otthoni vacsora után elmentünk kántálni, még Volosin Jó­zsef atya is velünk Éne­kelt az ablakok alatt. Legin­kább rokonokhoz és a görögkatolikusokhoz men­tünk. Mint kislány, na­gyon szerettem énekelni és igen boldog voltam, mikor a felnőttek meg­engedték, hogy a bekö­szöntőt én mondjam. »Meg­­ékesült már a Jászol, szí­vünk többé már nem gyászol, félig a jászol arany ággal, mennyel ékes virággal, gyertek mi is menjünk oda, a böl­csekkel a jászolhoz, vi­gyünk néki tömjént, mir­hát, dicsérjük az Isten fiát«. Ezek után beinvitáltak bennünket és süteménnyel, dióskaláccsal kínáltak Aztán tizenkét órakor megszólaltak a falu ha­rangjai és mentünk az éjféli misére. A reformá­tusok fölmentek a temp­lom tornyába és énekel­ték a gyönyörű karácso­nyi énekeket, aztán el­sőnek kántálták meg a helyi lelkészt, Csonka Imre tiszteletes urat, az­tán a reformátusok a katolikusokkal együtt cso­portokba verődve regge­lig kántálták. Szegény karácsonyok voltak ezek, de mégis csodálatosak. Az egész országban gaz­dasági válság volt. De mégis boldogok voltunk, mert gazdagok voltunk a hitben és szeretetben. Telt­­most az idő és vége lett a szegény karácsonyoknak. Felsőbb osztályos korom­ban a kántálás már amo­lyan pénzkeresési­­ lehető­séggé fajult. Sorba jár­tuk a házakat, hogy (Folytatás a 4. oldalon) BEREGI HÍRLAP 1996. január 6., szombat

Next