Beregi Hírlap, 1996. január-június (52. évfolyam, 1-57. szám)
1996-01-06 / 1. szám
Beregi Hírlap Főszerkesztő: BÍRÓ LÁSZLÓ A magyar kiadásért felel: MESTER MAGDA ■ Címünk és telefonszámaink: 295510. Beregszász.* Munkácsi út 3. Szerkesztő: 2-44-46. Magyar kiadás: 2-33-05. Ukrán kiadás: 2-21-43. Felelős titkár, könyvelő: 2-31-54. LAPALAPÍTOK: a Népképviselők Beregszászi Járási Tanácsa és a szerkesztőség kollektívája. Regisztrálási szám: ZT 24. Kelt: 1994. I 24. Számlaszámúak: .363903. Ukrajna Bank, Beregszász. Az újság magyar és ukrán nyelven jelenik meg hetente kétszer: csütörtökön és szombaton. A címünkre beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaadását, levélben történő megválaszolását, valamint más intézményekhez, szervezetekhez való továbbítását nem vállaljuk. A publikációkban közölt tényekért és véleményekért minden esetben a szerző, illetve a reklám megrendelője viseli a felelősséget. Készült a Beregszászi Járási Nyomdában. 295510 Beregszász, II. Rákóczi Ferenc tér 1. Ofszetnyomás, 1 nyomdai ív, 3760 példány. Rendelésszám ____ Index: 61813. "Вісник Берегівіцини" • ’ Засновники: Районна Рада народних депутатів та редакція газети. 2. oldal ♦ A MŰVÉSZEK ARANYVASÁRNAPI AJÁNDÉKAI •Ajándékosan »éretteinek Karácsonyra művéssetl tombolát!szer A szöveg olvasható azokon a tombolákon, amelyeket a Bereg Alkotóegyesület árusított jóval Karácsony előtt a művészetkedvelők körében. ötszáz számozott tombolából 482 talált gazdára december 17-ig, a húzás napjáig, s ezekkel festményeket, grafikákat, szobrokat, kerámiatárgyakat, szőtteseket, egyedi kompozíciókat, bizsukat nyerhetett szerencsés tulajdonosuk, azaz olyan képző- és iparművészeti tárgyakat, melyeket a Bereg Alkotóegyesület tagjai készítettek és ajánottak fel erre a játékra. A tombolák húzására aranyvasárnap a járási kultúrházban került sor. Szép számban jöttek öszsze az érdeklődők a meghirdetett rendezvényre. A színpadon láthatták azokat az alkotásokat amelyeket a Beteg Alkotóegyesület tagjai és három tiszteletbeli tagja — Garanyi József, Horváth Anna, az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség tagjai, illetve Muszka László, Ukrajna Műépítészei Szövetségének tagja — ajánlottak fel. Mi tagadás, a közönség vágyakozva nézegette a szép festményeket, kerámiákat, szőtteseket, s ki-ki izgatottan szorongatta tombolását, már elképzelte, hogy valamelyik szép tárgy birtokosaként hagyhatja el a termet. A Bereg Alkotóegyesület egy esztendeje alakult meg. Tömöríti a város és a járás képző- és iparművészeit, tagjainak létszáma jelenleg 23 fő. Kiállításokat szervez, elősegíti az ifjú tehetségek felkutatását, megszervezi a tagok képzőművészeti táborokban való képzését stb. Eddig több kiállítást is szerveztek, amelyek helyszíne változó volt: hol a Járási tanács épületében, hol a Járási kultúrház mellett, a szabadban. Sajnos, a művészeknek nincs sem önálló kiállítótermük, sem klubhelyiségük, ahol összejöhetnek. A tombola megrendezésével az volt a céljuk, hogy felhívják a közvélemény figyelmét problémáikra, szponzorokat keressenek, akik patronálnák őket, elősegítenék a művészet fejlődését járásaikban. Mindezt Kádas Katalin, az egyesület elnöke mondta el. Megemlítette azt is, hogy húsz levelet juttattak el különböző címzettekhez — vállalatvezetőkhöz, intézmények, szervezetek, kft-k vezetőihez —, hogy megnyerjék támogatásukat, azonban csak heten válaszoltak és tettek anyagi felajánlást. A legjelentősebbet az Arany Mező cégtől kapták, őket a VÍZHIBU Ukrán—Holland—Magyar Vállalat, a Barsuk és Társai Kft. az Eco-Trade Inform Ukrán-Magyar Köözösvállalat, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség, a Beregszászi Szovhozüzem. Sass Károly kígyóst farmergazdasága követték. Megjegyzendő még, hogy a tombolára felajánlott alkotások értéke messze meghaladta azt az összeget, amely az árusításból befolyt. Az egyesület célja az volt, hogy viszonylag kis összegért tegyék hozzáférhetővé a képzőművészeti alkotásokat azok számára, akik szeretik a művészetet, szívesen látnának helyi művészek alkotásaiból otthonukban egy-egy szép műtárgyat, de anyagiak miatt számukra ez elérhetetlen. Nos, ezen az estén ötvenezer kuponért megszerethette bárki például Garanyi József Téli táj c. festményét, Horváth Anna Scoplasiiicáját, Ortutay Zsuzsanna kerámiatárgyalt, Veres Péter egyegy festményét, s mindazon alkotásokat, amelyeket Muszka László, Hely László, Kádas Katalin, Kovács Éva, Nigrthy Géza, Czapovics Zsuzsanna, Imre Sándor, Prófusz Marianna, Bakó Olga, Mester Irén, Ohár Katalin ajánlottak fel. A sorsolás »tisztaságára« és szabályosságára külön bizottság ügyelt fel Schober Ottónak, a kultúrház igazgatójának elnökletével. Nem is volt semmi hiba: Nagy Béla, a sorsolás vezetője és műsorvezető a legifjabb nézőket, majd a művészeket kérte fel a számok kihúzására, amelyek egy üvegedényben voltak elhelyezve. Nagy Béla rövid interjúkat is készített a szerencsés nyertesekkel, a nyereményeket személyesen átnyújtó művészekkel, sőt a műsorban tevékenyen részt vett zeneiskolásokkal is, akik a húzások között szórakoztatták az egybegyűlteket. Alkalmunk volt arra is, hogy Hely László festőművészt humoristaként is megismerjük. A Bereg Alkotóegyesület tagjai szép ajándékokkal lepték meg Karácsony küszöbén a beregszásziakat. Az 500 tombolából 32 nyertes lett, s 16 nyeremény azonnal gazdára talált. Ám a másik tizenhat nyertes tombola tulajdonosai nem voltak jelen ezen az estén. A kihúzott számokat és nyereményeket lapunkban közöljük, s azokat január folyamán vehetik át Kádas Katalinnál, a Bereg Alkotóegyesület elnökénél a szerencsés nyertesek. S hogy mi lesz a sorsa a tombolából nyert bevételnek? Erről is döntöttek képzőművészeink: azon idős, magányosто тек nek ajánlják fel, akik anyagi szükséget szenvednek. Nemes gesztus tólaki Balogh Irén A Bereg Alkotóegyesület művészeti tombolásának nyertes számai: 26 — Hmeljovszkaja Natália bizsuja és Czapovics Zsuzsanna virágkompozíciója 78 — Prófusz Marianna szőttese 79 і— Imre Sándor Napraforgó c. olajfestménye 177 — Kádas Kati Szerelem c. grafikája 217 — Imre Sándor Tiszatáj c. olajfestménye 236 — Veres Péter Tánya a pusztán c. olajfestménye 254 KovácsÉva Szent Jupáttal a Föld körül c. festménye 314 — Mester Irén szőttese 328 — Garanyi József Téli táj c. festménye 354 — Bakó Olga díszpárnája 367 — Imre Sándor A kígyósi erdőben c. festménye 376 — Kádas Kati Pipacsok bolygója c. grafikája 377 — Veres Péter Balaton c. olajfestménye 396 — Hmeljovszkaja Natália bizsuja és Csapovics Zsuzsanna virágkompot,leírtja 447 — Ohár Katalin szőttese 462 — Horváth Anita kisplasztikája A nyertesek a 314-29- es telefonszámot hívják és Kádas Katalinnal beszéljék meg a nyeremény átvételének időpontját A képeken: IMRE JÓZSEF és SCHOBER OTTÓ, a sorsolási bizottság tagjai ellenőrzik az üvegedényben elhelyezett számokat: az első szerencsés nyertesnek, BENCE ANIKÓNAK, a villanytelep dolgozójának KÁDAS KATI nyújtja át a nyereményt, MUSZKA LÁSZLÓ festményét. KARÁCSONYOK BORZSOVÁN Gyermekkorom karácsonyai felejthetetlenül élnek bennem. Már jóval az ünnep előtt számolgatjuk: még hatot kell aludni, és eljön a Jézuska. Aztán eljött. A Szentestén édesapámmal angyallesre indultunk ki a faluba (hogy közben édesanyám elkészíthesse otthon a karácsonyfát és az ajándékot). Lestük az angyalt, figyeltük a szárnysuhogást. De nem láttunk, nem hallottunk semmit. Ám egyszercsak az egyik ablak alatt felcsendült a kántálás éneke: Mennyből az angyal. Ekkor édesapám megszólalt: Menjünk haza, már nekünk is biztos elküldte a Jézuska az angyalával az ajándékot. Mire beértünk az udvarba, az ablakon keresztül láttuk a karácsonyfát az égő gyertyákkal és az alatta lévő karácsonyi ajándékokkal. Angyal Itt sincs, mondtam szomorúan. De az ajándéka Itt van, felelte édesapám és énekeltünk a karácsonyfa körül és mindenki kapott valami csekélységet. Mi, gyermekek nemcsak mondtuk, hogy Jézuska hozza az ajándékot, hanem valóban hittük is. Elküldi angyalát, az berepül az ablakon, s leteszi az asztalra. Ezért figyeltem az angyallesen arra, hogy legalább az angyalszárnyak suhogását meghalljam. Édesapám biztatott, hogy jobban nyisd ki a füledet, biztosan meghallod. Nyitottam, de semmit sem hallottam. S ez így ment évről évre. Még másodikos koromban is hittem, hogy maga a Jézuska küldi a karácsonyi ajándékokat. Írtam is neki levelet. »Én kérem a Jézuskát, hogyhozzon nekem szánkót, kesztyűt és játékokat!« Csak kesztyűt és játékot kaptam. Amikor megkérdeztem édesapámat, hogy hol maradt a szánkó, amit kértem, ezt felelte: a Jézuska most igen szegény és nem maradt pénze a kérésed teljesítésére. Közben egy könnycseppet láttam a szemében. Azt hittem, hogy a Jézuskát sajnálja, pedig a saját szegénysége miattcsordult ki a könnye. De az örömöm így is nagy volt, hiszen nem szoktam a drága ajándékokhoz. Harmadikos koromban mondta a tanító néni, hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza, hanem szüleink vásárolják az ajándékokkal együtt. De, tette hozzá, azért mégis a Jézuska hozta, mert ő ad szülétteknek erőt ahhoz, hogy vásárolhassanak. Ekkor értettem meg, hogy miért volt szegény az én Jézuskám. Borzsován, szülőfalumban szokás volt, hogy karácsony estéjén az otthoni vacsora után elmentünk kántálni, még Volosin József atya is velünk Énekelt az ablakok alatt. Leginkább rokonokhoz és a görögkatolikusokhoz mentünk. Mint kislány, nagyon szerettem énekelni és igen boldog voltam, mikor a felnőttek megengedték, hogy a beköszöntőt én mondjam. »Megékesült már a Jászol, szívünk többé már nem gyászol, félig a jászol arany ággal, mennyel ékes virággal, gyertek mi is menjünk oda, a bölcsekkel a jászolhoz, vigyünk néki tömjént, mirhát, dicsérjük az Isten fiát«. Ezek után beinvitáltak bennünket és süteménnyel, dióskaláccsal kínáltak Aztán tizenkét órakor megszólaltak a falu harangjai és mentünk az éjféli misére. A reformátusok fölmentek a templom tornyába és énekelték a gyönyörű karácsonyi énekeket, aztán elsőnek kántálták meg a helyi lelkészt, Csonka Imre tiszteletes urat, aztán a reformátusok a katolikusokkal együtt csoportokba verődve reggelig kántálták. Szegény karácsonyok voltak ezek, de mégis csodálatosak. Az egész országban gazdasági válság volt. De mégis boldogok voltunk, mert gazdagok voltunk a hitben és szeretetben. Teltmost az idő és vége lett a szegény karácsonyoknak. Felsőbb osztályos koromban a kántálás már amolyan pénzkeresési lehetőséggé fajult. Sorba jártuk a házakat, hogy (Folytatás a 4. oldalon) BEREGI HÍRLAP 1996. január 6., szombat