Beregi Hírlap, 1999. január-június (55. évfolyam, 1-71. szám)

1999-01-02 / 1-2. szám

* 2. oldal ­ Amikor kora tavasszal felkért a Körösi Nyári Akadémia, hogy­ tartsak előadást a kárpátaljai magyar irodalomról, nem sokat mondott nekem a meghívók furcsa titulusa: Békés-Tarhosi Baráti Kör. Később kiderült, hogy­ Tarhos Békés város egyik önállósult része, fő nevezetessége az a híres-neves grófi kastély (ma zenepavilon), amelyben Gulyás György helyi pedagógus, később országos hírű karnagy kezdeményezésére, Kodály Zoltán közvetlen támogatásával az 50-es évek elején beindult az ország első általános és középfokú ének-zeneiskolája. Az utóbbi években ennek az elhamarkodott kormányrendelettel meg­szüntetett, felbecsülhetetlen értékű tanintézménynek a ha­gyományait törekszik felújítani egy volt tanárokból és ta­nítványokból álló baráti kör. Ők indították az ének-zenei és nyelvi-irodalmi szekcióból álló nyári tanfolyamot, amely­re meghívást kaptam. Csodálkozva hallgattam, amint sze­mélyes ismerősükként emlegetik Kodály Zoltánt és első fele­ségét, Emma asszonyt. Egy hölgytagjuk nem kis meglepe­tésemre így mutatkozott be: Sebestyén Márta édesanyja. ... Amint elhagyja az autóbusz Debrecent, alig félórás suhanás után a Nadányi Zoltán életét megkeserítő “faluvárosban”, Berettyóújfaluban találom magam. A városkép nem indokolja a “bihari trubadúr” súlyosan vádoló kifakadását: “Ez a falu várost evett.” Viszont elég felidéznünk a Piripócs-versek néhány szellemes darabját, hogy megértsük és megbocsássuk a költő fölényes vélekedését a lelkétől idegen mezővárosról. Megalakult hát Piripócson az irodalmi társaság. Hogy a világba kirikoltson: Piripócs Parnasszusra hág. Hat elnöke van máris, lám csak, ennek a tisztes társaságnak, ebből a hatból öt díszelnök. Nagysúlyú férfi mind a hat, ekkora súly és dísz alatt az irodalom szinte felnyög. .Az asztalvégen méla költő, a műsoron se tündökölt ő, itt is szerény és hallgatag. О nem díszelnök. О a tag. (Díszelnökök) Ez az örökös tagságra ítélt XX. század középi méla dalnok, a szépség és a szerelem szentségének megszállott védelmezője a vidékiség szinonimájává vált Piripócson még mindig nem foglalta el méltó helyét az irodalmi köztudatban. Pedig magam is tapasztaltam, mennyivel könny­ebben megjegyzik a diákok az ölelkező rím képletét, ha egy ilyen Nadányi-példával illusztráljuk: Tücsök cirpelt, aludtak már a fészkek, és én se néztem rád, és te se énrám, csak felfelé, a csillagokba némán, s a csillagok mély csendben visszanéztek. (Ezüsthálóval foglalt) Igaza van Kosztolányinak, amikor “szóvarázsnak” nevezi ezt a költészetet és Karinthy­nak, aki “telivér lírai ötleteiért” lelkesedik. Maga Nadányi keveset ad a kortárs költői stílusdivatokra, ő inkább a magához hasonló nagy magány­osokra, Csokonaira és Bessenyeire esküszik, már csak a földrajzi közelség okán is. Berettyóújfalut Bakonszegtől, Bessenyei György bihari remeteéveinek odújától csak a mostanában eszeveszetten áradó Berettyó választja el. Nadányi még zöldnek látta a folyót és puhának a csendet, amely “a lármás, fényes Bécs után” itt megpihent testőrt “ölébe vette”. Épp az idézett Nadányi-vers tanúskodik az ősi pogány temetkezési szertartásról, amelyet az egymással civakodó református és katolikus felekezetekből egyaránt kiábrándult felvilágosult író-filozófus magának megrendelt. Itt nyugszik ő Bakonszegen. Nem Bécsben és nem egyebütt, kovával együvé feküdt, kifent bajusszal, délcegen. Az életrajzi igazsághoz hozzátartozik, hogy Bessenyei György hamvai ma nem itt, ebben a műútról nem is látszó, csak a nyíl által mutatott kis bihari faluban porladnak, hanem Nyíregyházán, díszsírban, pompás fehérmárvány emlékmű alatt. Napjainkra szerző és modellje esetében egy­aránt bizonyságot nyert az is, amit “a testőr” két befejező versszaka így­ konstatál: Ült csendben a tornác zugán, és nézte a bukó napot. .Aztán a toll után kapott, utolsó szalmaszál után. Bizony, utolsó szalmaszál, bizony, fuldoklik, aki él; de aki több a többinél, e szalmaszállal partra száll. Átkelve a Körösök egy­ikén, én is szívesen szálltam volna partra például Gyomaendrődön, hogy megnézzem az 1862-ben alapított híres Kner nyomdát, a modern magyar könyvművészet bölcsőjét, ahonnan a Monumenta literarum és a Kner klasszikusok sorozatai kikerültek. A XVII. században már volt egy európai hírű nyomdászunk: Tótfalusi Kis Miklós, aki amszterdami műhelyében héber, görög, örmény, grúz betűket metszett. Utána Kner Izidor és Imre, apa és fia, a két gyomai tipográfus adta vissza a magyar nyomdászatnak azt a fényét, amelyről az 1937-es párizsi világkiállítás nagydíja tanúskodik. Gyom­át elhagyva nem sejtettem, hogy­ további utam Békés felé még két olyan helységet tartogat, amely szintén maradandóan beírta nevét a magy­ar irodalom történetébe. Az egy­ik Dévaványa, a XX. századi magyar Villon, Ladányi Mihály szülőfalu. Az ideológiai korlátokat látványosan döntögető, semmiféle elvárást, illemet a költészetben tisztelni nem hajlandó, kínjában vagánykodó fővárosi szegénylegénynek bizony nem sok babér termett a Kádár-­ konszolidáció idején. Pedig, ahogy­ egyik, egy­ nekem dedikált kötetének a címe is tanúsítja, “élhetett volna gyönyörűen”. Ha nem akar folyton tüntetni az őszinte­ségével és élhetetlenségével a képmutatók és ügyeskedők világában. De őt nem csábította a lehetőség, hogy a “költői szakosztály elnöke” legyen, “zsíroskenyéren is eléldegélt”. S ha ez is elfogyott. Ilyenkor verset írtam, s dacban és révületben álmodtam át az éhes éjt az ügyes érdekek szendergő városában a szépség huligánjaként. (Azt hiszem, semmi kétség) Vajon korai halála után visszafogadta saját Piripócsa Parnasszus felé kószáló fiát? Az autóbusz ablakából nem tudhatom meg. A fiatalasszonynak pedig, aki itt ült mellém és Mezőberényig utazik, csak Petőfiig terjednek irodalmi ismeretei. A Békés megyei egy­kori mezőváros, ahol 1849 júliusában két hetet töltött családjával Petőfi Sándor, szépen kinőtte magát. A magy­ar kultúra történetében játszott szerepét Petőfi mellett másodunokatestvére, a festőművész Orlay Petrics Soma is öregbítette. Ő. Jókai és Petőfi 1841— 1842-ben a pápai kollégiumban tanultak együtt. “Adatok Petőfi életéhez” című írása Petőfi életrajzának fontos forrása. A költő arcvonásai is leginkább az ő ecsetje nyomán rögződtek bennünk. Orlay Petrics Soma vásznai életének különböző szakaszaiban örökítették meg Petőfit. A legismertebbek közülük: Petőfi Debrecenben, Petőfi pesti lakásában, Petőfi Mezőberényben. Az utóbbi cím Németh László egyfelvonásos drámáját is eszünkbe juttatja, amely Petőfi életének utolsó két hetét rekonstruálja Számos keserves kudarc, méltatlan megaláztatás után húzódik a költő Mezőberénybe. Minden oka megvan rá, hogy hátat fordítson a nemzet nagy élet­halál küzdelmének, de annak is, hogy az oly sokszor megjósolt nagyszerű halálba rohanjon. Németh László nem a hősihalott-jelöltet látja a mezőberényi Petőfiben, hanem a “bukva győző hőst”, aki felül tud emelkedni korának kicsinyes értetlenségén és saját emberi gyöngéin is. Ennyi memorizálás, inkább belső, mint külső irodalmi élmény után érkeztem meg Békésbe. Egy kicsit váratlanul, mert a várost messzire látszóan nem jelzik a szabvány-toronyházak, városszéli lakótelepek. A Fekete- és a Fehér-Körös találkozásánál épült ősi településnek szerencsésen sikerült megőriznie eredeti arculatát. Mivel a múlt század végén megindult folyósza­bályozási, út- és vasútépítési munkálatok eleinte elkerülték Békést és gyorsabb ütemű fejlődéshez segítették a szomszédos Békéscsabát, a megyeszékhely oda települt át. Az 1405-től városi jogú Békés csak 1973-ban emelkedett újra városi sorba. Ez a tény nem kedvezett Békés ütemes iparosodásának, viszont hozzájárult a múlt jellegzetességeit is őrző városkép megmaradásához. A Széchenyi téren, a városközpontban például megóvták a modernizálástól annak az öreg református parókiának az utcai homlokzatát, amelyen egy­ik emléktábla Arany János, a másik Karacs Teréz békési tartózkodását nem hagyja feledésbe veszni. Arany 1851-ben Nagy­kőrösre utaztában szállt meg a békési református esperesnél. Karacs Teréz a magyar nőnevelés úttörője 1880-ban került ide rokonaihoz, miután a Bach-rendszer állástalanságra, s így nyugdíjvesztésre ítélte. A parókia szomszédságában megcsodáltam a copf stílusú műemlék református templo­mot. Aztán a tér másik sarkába nézve sajnálattal állapítottam meg, hogy nemcsak nálunk, Munkácson, de itt sem kegy­elmezett a modernizáció annak a háznak, amelyhez Munkácsy Mihály emléke kötődik. Különben az egyetlen közvetlen kapocs, amelyet Békés és Kárpátalja között sikerült felfedeznem, Munkácsy Mihály volt. Felfedezésemet azonnal közöltem is vendéglátó­immal, mire kezembe adták a nyári tanfolyam programját azzal a sokat,sejtető buzdítással, hogy lapozzak csak bele. Megtettem. És csodák csodája, a két szekciót elválasztó betétként Horváth Sándor “A zene velünk marad” című versét fedeztem fel benne, amely így­ fejeződik be: Jöjj közénk, zúgjon száz csodád, megteremtve bennünk a harmóniát. Erre szövetkezett a Békés-Tarhosi Baráti Kör. idei ny­ári rendezvény­eivel is fényesen bizonyítj­a, hogy Piripócs felől is fel lehet jutni a Parnasszusra. GORTVAY ERZSÉBET : Irodalmi barangolás PIRIPÓCSRÓL A PARNASSZUSRA (Úti élmények Debrecen és Békés között) BEREGI HÍRLAP Interjúnk »»»»»»»»»»»»»»»»»»»» »»»» Biztosított jövő A közelmúltban Beregszászban, a Széchenyi u. 63. sz­ alatt megnyitotta kapuit a Kárpáti Biztosítótársaság Rt. beregszászi regionális kirendeltsége. Mivel eddig főleg a céget kötelező gépjármű- és felelősségbiztosításáról ismertük, felkértük Gerzsenyi Gábor urat, a regionális kirendeltség igazgatóját, tájékoztassa olvasóinkat a Kárpáti Biztosítótársaság Rt. tevékenységi köréről. — Mióta létezik a vállalat, mint biztosítótársaság? — A Kárpáti Biztosítótársaság Rt. 1994-ben alakult Ungváron. Jelenleg Kárpátalja egyik legdinamikusabban fejlődő vállalata. A részvénytársaság hitelét emeli, hogy számos nemzetközi szervezetnek, így az Ukrajnai Biztosítótársaságok Ligájának, illetve az"INGOSZTRAH” transznacionális csoportnak is tagja. Legfőbb feladatának ügyfelei magas színvonalú kiszolgálását és biztosítását tartja. — Milyen típusú biztosítási kötvényekkel rendelkeznek Önök? — Az Ukrajnai Biztosítási Felügyelet 835/817.835/ 817-1. sz. licenzei alapján a társaság önkéntes és kötelező jellegű biztosítási formákkal áll ügyfeleinek szolgálatára. Az önkéntes biztosítások a balesetbiztosításra, a járművek, rakományok és csomagok biztosítására, tűzesetek, természeti csapások esetére, biztosítás harmadik személlyel szemben fennálló felelősségre, biztosítás kölcsönökre, beruházásokra, pénzügy­i kockázatokra, vagyonbiztosításra terjednek ki. A kötelező biztosítások körébe az utasok személy­i balesetbiztosítása és a gépjárműtulajdonosok kötelező felelősségbiztosítása tartozik. Az 1998. év első felében a Kárpáti Biztosítótársaság Rt. forgalmának legnagyobb részét a felelősségbiztosítás, illetve a vagyoni biztosítás képezi. Ez a két tétel a félévi forgalomnak több mint 50 százaléka volt. Nagy­ örömünkre szolgál, hogy­ egyre többen kötnek nálunk egészségügyi biztosítást, amely garanciát jelent akkor, ha a külföldön való tartózkodás idején betegednének meg, de van biztosítási ajánlatunk azok számára is, akik megyénk határain túl v­állalnak munkát. Cégünk több gyógyüdülővel és turisztikai vállalattal áll kapcsolatban, ami lehetővé teszi, hogy az országunk más vidékeiről Kárpátaljára érkező turisták is bebiztosítsák magukat. — Mi a Kárpáti Biztosítótársaság Rt beregszászi ki­rendeltségének fő profilja? — Kirendeltségünk főként a kötelező gépjármű- és felelősségbiztosítás megkötésével foglalkozik. Ez természetes is, hiszen a Beregszászi járás területén 3 határátkelőhely működik, ami azt jelenti, igen nagy a járműforgalom. Minden gépkocsivezetőnek érdeke, hogy megfelelő biztosítással rendelkezzen, hiszen az ember sosem tudhatja a bajt. Különösen télen rejt előre nem látható veszélyeket a közlekedés, amikor a havas utak miatt jobban kell koncentrálni, mint máskor., Kirendeltségünk az ügyfelek jobb kiszolgálása érdekében Asztélyban, Haranglábon és Kaszonyban is működtet fiókintézeteket, ami azt jelenti, hogy minden igényt ki tudunk elégíteni. — A közelmúltban a Beregszászi járás területén végigvonuló árvíz komoly károkat okozott a lakos­ságnak. Korábban a kötelező vagy­onbiztosítás megvédte az embereket a természeti csapások okozta károktól. Mi a helyzet jelenleg? — Két évvel ezelőtt megszűnt a kötelező vagy­oni biztosítás. Ez azzal járt, hogy sok-sok polgártársunk hanyagságból vagy pénzhiány miatt nem fordított gondot vagyonának bebiztosítására. Ha belegondolunk, a baj bármikor megtörténhet. Senki sem számított a novemberi árvízre, éppen ezért a kárt szenvedett lakosság jelentős része biztosítás nélkül volt. Pedig a Kárpáti Biztosítótársaság Rt. vagyoni biztosítási ajánlatában szerepel a természeti csapás okozta károk (például a földrengés, a földcsuszamlás, a hegyomlás, a vihar, az árvíz, a jégeső) megtérítése is. Azok az árvízkárosultak, akiknek volt ilyen szerződésük, joggal számíthatnak arra, hogy a biztosító megtéríti az anyagi kárukat. — Az újévben minden vállalat és szervezet arra törekszik, hogy újításokkal tegye hatékonyabbá munkáját A Kárpáti Biztosítótársaság Rt.-nek v­annak­­­ új kezdeményezései? — Tevékenységi körünket szeretnénk tovább bővíteni, hiszen számunkra a legfontosabb dolog a lakosság biztonságának megteremtése. Sok új típusú biztosítási kötvényt v­ezetünk be. Ezek egy­ike az ifjú házasoknak szánt balesetbiztosítás, amelynek egyetlen feltétele, hogy az ifjú pár egy éven keresztül együtt marad. Számunkra ezek az új biztosítási formák igen fontosak, hiszen teljes jogú családtaggá szeretnénk válni minden kárpátaljai otthonban. Szívesen állunk minden új ügyfelünk rendelkezésére! Címünk: Beregszász, Széchenyi u. 63. Telefon: 2-48-43. Ezúton kívánunk minden eddigi és leendő ügyfelünknek boldog új esztendőt! — Köszönjük a beszélgetést! -FOGARASI­ 1999. január 2., szombat

Next