Beregi Hírlap, 2001. július-december (57. évfolyam, 50-98. szám)

2001-07-07 / 50-51. szám

Újra találkoztak a Vérke-parti öregdiákok... Évről évre megrendezik az egykori gimnazisták, a Vérke-parti öregdiákok találkozójukat. Az idén a múlt szombaton került erre sor. A 30-as években a gimnázium előtt elültetett platánfa üde zöld leveleivel most is magához csalogatta barátait. Megcsonkított törzse kihajtott, nem adta fel az életért vívott harcát. Mint ahogy a Vérke-parti öregdiákok sem hátráltak meg az élet nehézségei előtt, bárhová is vezette őket a sors. Nem tudott mindenki eljönni a találkozóra, nem lehettek már diákjaik között az egykori tanárok, sok osztálytárs is csak gondolatban ölelhette keblére ezen a napon barátait. 60 évvel ezelőtt érettségizett a gimnáziumban Nigri­ny Árpád, a Petőfi nyugdíjasklub elnöke. Ő köszöntötte a találkozó résztvevőit, emlékezett vissza a gimnázium küzdelmes múltjára, felejthetetlen tanáraira. 56 fiú és 21 leány tett sikeres érettségi vizsgát 1941-ben a Beregszászi Állami Főgimná­ziumban. Közülük csak 12-en tudtak megjelenni a nemrégen Budapesten megrendezett érettségi találkozón Ott volt közöttük Rontó József is, aki meghatott szavakkal osztotta meg a jelenlévőkkel ennek a felejthetetlen eseménynek az élmény­ét. A találkozó résztvevői koszorút helyeztek el Petőfi Sándor szobránál, majd a sokévi hagyományhoz hűen a Kossuth Lajos Középiskolába látogattak. Szabad Géza, az­ iskola igazgatója szeretettel köszöntötte a Vérke-parti öregdiákokat, példaértékűnek nevezte kötődésüket iskolájukhoz. A Kossuth Lajos Középiskola a tíz évvel ezelőtt megny­itott Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziummal együtt méltó utóda a Beregszászi Állami Főgimnáziumnak, növendékei kimagasló eredménnyel zárták az elmúlt tanévet, érettségizettjeinek túlny­omó többsége tovább tanul. Halász Beáta XI. osztály­os tanuló Ady Endre Üzenet egykori iskolámnak" című szép versével köszöntötte a vendégeket. Meleg szavakkal üdvözölte a találkozó résztvevőit Bakancsos László, a KMKSZ járási szervezetének elnöke. A tanári szobában kötetlen beszélgetés közben megelevenedtek a régi diákévek felejthetetlen emlékei. Rontó József javaslatára a Vérke-parti öregdiákok egyperces néma gyásszal emlékeztek meg elhunyt tanáraikról, osztálytársaikról. Felcsendült a "Gaudeamus igitur” és a "‘Ballag már a vén diák”, az ősz hajú egykori gimnazisták néhány percre ismét diákoknak érezhették magukat... Áll a jó öreg platánfa a gimnázium előtt, jöv­őre ismét maga köré gyűjti azokat, akiket évtizedekkel ezelőtt gazdag útravalóval bocsátott útjukra. Tudósítónk Lélektől lélekig “Hol hit ott szeretet A minap munkába menet az autóbuszon csillogó szemű, vidám gyermekcsapat csevegése ütötte meg a fülemet. — Katával, a tanárunkkal kirándulni megyünk — újságolta egy kislány egy idős asszony­nak. Katát. Gáti Katalint látásból régebben ismerem, de nem tudtam róla, hogy pedagógus. Amikor rákérdeztem, mosolyogv­a mondta: — A szó szoros értelmében valóban nem vagyok tanár: a búcsúi református egyházközség hitoktatója vagyok és a Zríny­i Ilona Középiskolában dolgozom. A beszélgetést délután a szerkesztőségben foly­tattuk. Kata elmondta: nagyon jól telt a nap, a gy­erekekkel a Bendő-hegyen jártak, ahol futóversenyt rendeztek, énekeltek, játszottak, levegőztek. Arról is beszélt: v­éleménye szerint hitoktatónak lenni hiv­atás, szolgálat­ként v­álasztotta ezt a pály­át. A tanév folyamán órarend szerint hetente három órát tart az 1—3. osztályokban. A tanterv­et Bocskor Imola nagy beregi lelkészasszony állította össze, a püspöki hivatal tanügyi bizottsága hagyta jóvá. Vasárnapi iskolát is tart, minden vasárnap délelőtt 10 órakor jönnek össze a gy­erekek az óv­odában lév­ő gy­ülekezeti teremben. .Az órákon bibliai történeteket olvasnak és magy­aráznak, énekelnek, lelkigyakorlatokat végeznek. Hitoktatóként igyekszik közel kerülni a gyerekek lelkéhez, kirándulni is szív­esen jár velük. Azt vallja: az ember akkor lesz igazán szabad, ha hitre jut. A fiatal lány Csongorra jár tov­ábbképzésre, hogy feladatát a legjobb tudása szerint végezhesse. Sokszor elgondolom, milyen érdekes az élet: a mi nemzedékünk, a mostani 50 év­esek nemzedékének tagjai még szigorú figy­elmeztetést kaptak, ha el mertek menni a templomba. A gyermekeink októbristák, pionírok voltak és ifjú leninistákként arra nevelték őket, hogy ateisták legy­enek. Ám a 90-es évek kezdetén, pontosab­ban 1991. március 23-án hatályba lépett az a törvény, amely eltörölte az ifjúsággal való egyházi foglalkozás tilalmát és engedély­ezte a hitoktatást. Úgy vélem, csak örülhetünk annak, hogy szűkebb hazánkban vannak olyan fiatalok, akik felvállalták és szolgálatként végzik ezt a feladatot, akik ismerik az utat lélektől lélekig, akik számára a mindny­ájunk által ismert Házi Áldás nemcsak írott szöveg, hanem útmutató is, hiszen manapság semmi sem lehet igazabb a gondo­latnál: "Hol hit, ott szeretet...” FÜZESI MAGDA /------------------------------------------------------------­2001. július 7., szombat РЩн —— -----------------A szakember tanácsai ugyan kerüljük el Az idén korán kezdődött a gombasz­ez­on. A gomba értékes élelmiszer, sokféle ízletes ételt készíthetünk belőle, ugy­anakkor a gombamérgezés akár halálos kimenetelű is lehet. 2000-ben Ukrajna-szerte 1175 személy szenvedett gombamérgezésben (köztük 245 gyermek). 84 felnőtt és 27 kiskorú számára a természet ajándékának fogyasztása végzetesnek bizonyult. Járásunkban az idén szerencsére még nem regisztráltak gombamérgezést. A mérgező gombák megismertetése terén komoly tájékoztató munka folyik. Ez nem véletlen, hiszen a bajt könnyebb megelőzni, mint kezelni. A mérgezés tünetei — erős izzadás, ny­áladzás, hány­ás, hasmenés, szédülés — már két óráv­al a gomba elfogyasztása után jelentkeznek. Ne feledjék: a gombamérgezés tüneteinek észlelé­sekor azonnal gyomormosást kell alkalmazni, nagy mennyiségű folyadékot kell fogyasztani és a család vala­mennyi tagjának haladéktalanul orvoshoz kell fordulnia. Azzal a céllal, hogy megelőzzék a gombamérgezést, be kell tartani a köv­etkező elemi szabályokat: — ne szedjenek olyan gombát, amit nem ismernek; a gombamérgezést? — ne szedjenek olyan gombát, amely szárának alsó részén megv­astagodás, illetve hárty­aszerű gyűrű van; — a gombát lehetőleg szárastul gyűjtsék, így otthon alkalmuk lesz arra, hogy alaposabban megvizsgálják, nem keveredett-e mérgező gomba az ehetők közé; — figyelmesen válogassák át a gyerekek által gyűjtött gombát; — ne gyűjtsenek elöregedett, túlérett, férges, nyálkás vagy penészes gombát, amelyek megbetegedést okozhatnak (kizárólag fiatal, jól ismert gombát szedjenek); — az ehető gomba is csak megfelelő hőkezelés után fogy­asztható (többször fel kell főzni, valamennyi esetben lecserélve a főzőlevet);­­ ne v­ásároljanak gombát (különösen tartósítottat) alkalmi árusoktól (a piacokon árusított gombát a Köjál szakemberei ellenőrzik). Ha Önök betartják a fent felsorolt szabályokat, elkerülhetik a bajt. POM­ROVSZKA ANHELINA, a járási köjál orvosa Be a nem mindennapi sportág nyomában MŰ­VÉSZKERÉKPÁROSOK... NAGYBEREGEN A kedves olvasó tegye a szívére a kezét és őszintén válaszoljon a kérdésre: mi az a mű­vészkerékpározás? Ugye, nemigen tudja! Nos, nincs mit szégyenkezni ezen, mert mi is így voltunk ezzel. Egészen addig, míg nem találkoztunk Géczy Tihamérral, a Nagyberegi Középiskola igazgatójával, testnevelő tanárával. — Hogy­an kerültetek kapcsolatba ezzel a számunk­ra szokatlan sportággal? — Egy­ik magy­arországi ismerősöm keresett fel és ő kérdezte meg, nem működnék-e közre abban, hogy nálunk is megismerjenek egy olyan sportágat, amely Magyar­­országon is nagyon új, Nyugat-Európában v­iszont már elismert, népszerű Azt is felajánlotta, hogy amenny­iben partnerek leszünk ehhez, a magyar és a német válogatott képviselői eljönnének Ukrajnába, hozzánk, hogy bemu­tassák, mi is ez a sport, népszerűsítsék ezt a sportágat. Testnevelő tanár lévén érdekelt a dolog, megtetszett. Vállaltam, hogy fogadunk kilenc német és ugyanennyi magyar sportolót, akik között ott volt Hans Born úr, a Világszövetség főtitkára. Az iskola tornatermében mutattak be gyönyörű gyakorlatokat, mondhatnám, műsort, sőt a magyar felnőtt és ifjúsági válogatott két-két tagja egy biciklifoci-meccset is játszott. A gy­erekeknek is tetszett a műv­észbicikli, nagy­on nagy volt a lelkesedés. Pláne akkor, amikor vendégeink hat művészkerékpárt is hagytak az iskolánknak. Természetesen azt is megmagy­arázták, hogy­an kell edzeni, miként kell készülni a v­ersenyekre. — Ha jól tudom, akkor a dolog nem maradt ennyiben... — Valóban, 2000. áprilisában jártak először nálunk művészkerékpárosok és Dér Gusztáv, a Magyar Műv­ész­­kerékpár Szövetség tiszteletbeli elnöke, a sportág ottani megalapítója és Nagy Györgyi szövetségi kapitány­­augusztusban már meghívtak, hogy Bajon vegy­ek részt egy edzőképző tanfoly­amon. Onnan már több tapasztalattal tértem haza és kezdtem keresni, a gyerekek közül kik a legalkalmasabbak arra, hogy e sportággal foglalkozzanak. — A felkészülésre nem sok idő maradt, hiszen novemberben már a világbajnokságon szerepeltetek... — Valóban, még a tanfolyamon meghívtak bennünket, hogy v­együnk részt a böblingeni vb-n. A magyar szövetség és a már említett Hans Born úr is vállalták, hogy fedezik útiköltségeinket, a szállást, étkezést. A vízummal volt egy kis gond, de végül is a magyarországi csapattal együtt csak eljutottunk a németországi versenyre. Ilyen rangos művészkerékpár-versenyen itt vonták fel először Ukrajna állami lobogóját. — Jelenleg hány gyerek foglalkozik művészkerék­pározással nálatok? — Most hét kislány és hét kisfiú edz nálunk, harma­dik-negyedik, illetve hetedik-nyolcadik osztályosok. — Mi az a művészkerékpározás, mi kell hozzá? — Először is, egy speciális kerékpárra van szükség, amelyet sajnos nálunk, Ukrajnában nem gy­ártanak. Nagyon sok mindenben különbözik az utcai kerékpártól. Az első és a hátsó fogaskerekek például egyforma nagy­ok. A kerekeket 13 atmoszféra ny­omásra kell felfújni, emiatt csak teremben lehet használni, mert egy apró szemcse is durrdefektet okozna. — Mit kell kerékpározás közben csinálnia a versenyzőnek? — Egy gy­akorlatsort kell végrehajtania, ami különböző gimnasztikai elemekből áll. Ezt a gy­akorlatsort előre le kel adni, ettől eltérni nem lehet. Hat perc áll­ mindenki rendelkezésére, ezalatt kell lehetőleg minél több és minél nehezebb gy­akorlatot hibátlanul bemutatni. Egyéni, páros és négy­es gyakorlatok is vannak. — Ha jól tudom, a vb után már volt egy másik nagy versenyetek is... — Valóban, már túlvagyunk a második nemzetközi megmérettetésen is. Az idén a csehországi Liberecben rendezték meg a művészkerékpár junior Eb-t. Ezen újra mi, nagyberegiek képviseltük Ukrajnát. Ezeken a rangos versenyeken nagy­on sok tapasztalatot szereztünk, megismerkedtünk a világ élmezőnyével, a sportág vezetőivel, a legjobb edzőkkel. Az alkalommal élve köszönetet szeretnék mondani Gajdos Istvánnak és Revák Istvánnak, a járási állami közigazgatási hivatal, illetve a járási tanács elnökének, akik a vízum beszerzésének költségeit fedezték. Heckó György úrnak, a VÍZHIBA V­állalat elnökének, aki a tornaruháinkról gondoskodott, a Tompa Tibor vezette Holt-Bereg vállalatnak, amely a szervezéshez szükséges telefonbeszélgetéseket, fax­költségeket fedezte. Külön köszönettel tartozunk a Magyar Kerékpárszövetségnek is. — Hogy­an tovább? — ígéretet kaptunk az Ukrajnai Egyesített Szociálde­mokrata Párt megyei szervezetétől, valamint a megyei sportszövetségtől, hogy onnan is támogatják e sport népszerűsítését, meghonosítását országunkban. Az idén novemberben is lesz művészkerékpár-világbajnokság. Ezúttal Japán ad otthont a versenysorozatnak. — Titkon bizony­ára remélitek, hogy ott lehettek majd... — Mi tagadás, így van. A gyerekek készülnek, hetente két-három edzés van. Ám ez az út nagy­on sokba kerülne... De ki tudja, lehet hogy akadnak olyan mecénások, akik révén mégiscsak lesz kárpátaljai, nagy beregi résztvev­ője ennek a világverseny­nek is! — Köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy álmotok valóra váljon és méltó módon képviseljétek országunkat e távoli kontinensen is! B. L. (A Határmenti Szociáldemokrata című lap nyomán) A nasvberesi sportolók a csehországi Eb helyszíne előtt BEREGI HÍRLAP -------------------------------------------------­ * 3. oldal)

Next