Beregi Hírlap, 2006. július-december (62. évfolyam, 49-101. szám)
2006-07-29 / 57-58. szám
BEREGI HÍRLAP, Főszerkesztő: ZUBÁNICS LÁSZLÓ A kiadásért felel: SZEMERE JUDIT főszerkesztő-helyettes Szerkesztőbizottság: Pavlo Zahrijcsuk Volodimir Markitán Balla Antónia Olekszandr Vorosilov Molnár Bertalan LAPALAPÍTOK: a Beregszászi Járási Tanács, a járási állami közigazgatási hivatal, a szerkesztőségi kollektíva. Címünk és telefonszámaink: 90200 Beregszász, O. Kobiljanszka u. 21. Főszerkesztő: 2-44-46. Magyar kiadás: 2-33-05. Ukrán kiadás: 2-21 -43. Könyvelőség: 2-31 -54. Fax:2-33-05 E-mail: bhirlap@bereg.net.ua Regisztrálási szám: ZT 89. Kelt: 1996. IV. 24. AVAL Bank Ungvári Igazgatósága Kód 02472677 MFO 312345 számlaszám: 260013192 Rendelésszám: £Ж_ Index: 61813. Az újság magyar és ukrán nyelven hetente egyszer, szombaton két lapszámmal jelenik meg. Számítógépes szedés és tördelés a szerkesztőségben történik. Megjelenik magyar nyelven 2930 példányban, ukrán nyelven 480 példányban. A nyomás minőségéért a nyomda felel. Készült a Beregszászi Járási Nyomdában. Beregszász, II. Rákóczi Ferenc tér 1. sz. Ofszetnyomás, 2 nyomdai ív. "Вісник Бсрсгівшини" Засновники: Берегівська районна Рада, райдержадміністрація та редакція поети. A címünkre beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaadását, levélben történő megválaszolását, valamint más szervezetekhez, intézményekhez való továbbítását nem vállaljuk. A publikációkban közölt tényekért és véleményekért minden esetben a szerző, illetve a reklám megrendelője viseli a felelősséget. A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet a lapban közölt publikációkkal. -f .. ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY * 2. oldal Anna-napi sokadalom Jánosiban A falunapi rendezvények egyik fontos vonzereje az, amikor előre meghatározott időpontban, kiszámítható módon kerülnek megrendezésre. Úgy tűnik, megértették ezt a Beregvidék önkormányzatai is, hiszen napjainkban egyre inkább egy-egy dátumhoz, történelmi, vallási eseményhez kötik a falunapok lebonyolítását. Van ahol az Ukrajna Alkotmánya elfogadásának napján, máshol Pünkösdkor vagy Szent István-napkor tartják a falu apraja-nagyja, illetve a községből elszármazottak érdeklődésére számot tartó rendezvényt. Jánosiban, illetve Balázséron, ahol sok Anna él, ezt a szép névünnepet választották a falunap időpontjául, amikor az aratási szezon kellős közepén vasárnap egy kicsit lehet pihenni, szórakozni. A pihenés és a szórakozás mellett a hagyományőrzés is igen fontos — mondta ünnepi beszédében Csizmár Béla, a Beregszászi Járási Tanács elnöke. Vörösmarty Mihály Szózatának egyik gondolatával arra utalt, hogy a régió felemelkedése csak akkor lesz tartós és sikeres, ha minden ott élő ember összefog. Kárpátalja magyarsága egységes közösséget alkot, amely összefogva sokkal többet tehet, mint annak tagjai külön-külön. Zubánics László, az UMDSZ Országos Tanácsának elnöke beszédében az élő hagyományok ápolásának fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen csak úgy tudják szülőföldjükhöz „kötni” a fiatalokat, ha kulturális kapaszkodókat is biztosítanak számukra. Barta Márta polgármester asszony ezután köszöntötte a vendégeket: Volodimir Trikurt, a járási állami közigazgatási hivatal elnökének első helyettesét, Petruska Istvánt, a járási tanács elnökhelyettesét, Kozmáné Kasza Veronikát, Dombrád (Magyarország), Szaxon Zoltánt, Zétény (Szlovákia) és Baróti Attilát, Pácin község (Magyarország) polgármesterét. Az ünnepi felszólalásokat követően, amelyek sorát Biró Tibor járási képviselő zárta, került sor a színvonalas kulturális programra. A tikkasztó hőség ellenére a Barna György stadiont övező fák hűvösében mindenki kellemesen érezte magát. A programban számos zenés irodalmi darab került bemutatásra, azonban számomra a legkedvesebbnek a helyi nyugdíjasklub és a fiatal műkedvelők által színpadra állított „Tollfosztó” című összeállítás tetszett. A sport kedvelőit sem hagyták unatkozni, hiszen futballmérkőzésre került sor a zétényi és a jánosi öregfiúk csapatai között. A szép, programokban gazdag rendezvény hajnalig tartó Anna-bállal ért véget. TUDÓSÍTÓNK A járásközi ügyészség tájékoztatója A munkabérezés felügyelete az állampolgárok alkotmányos jogai védelme terén kifejtett ügyészi ellenőrzés egyik főbb irányvonala. A beregszászi járásközi ügyészség 2006 első felében ellenőrzéseket tartott több beregszászi vállalatnál és a vállalkozói tevékenység alanyainál Ukrajna “A munka bérezéséről” szóló törvénye követelményeinek betartása kapcsán. Az ellenőrzés során fény derült arra, hogy számos beregszászi és beregvidéki magánvállalkozó munkaszerződés megkötése nélkül alkalmaz bérmunkásokat. Ennek következtében megszegik a dolgozóknak a munkabér minimális mértékére, az évenkénti fizetett szabadságolásokra, a szakszervezetekbe való tömörülésre vonatkozó jogát, valamint megfosztják őket a munkanélküliség, az öregség, a betegség vagy a munkaképesség elvesztése esetén járó anyagi biztosítás lehetőségétől. Ráadásul, miután elemzésnek vetették alá a városi-járási foglalkoztatási központnál bejegyzett munkaszerződéseket, megállapítást nyert, hogy a legtöbb szerződésben feltüntetett havi járandóság összege alacsonyabb a minimálbér mértékénél. A járásközi ügyész óvást intézett az ilyen munkaszerződések ellen, az állam által garantált, de ki nem fizetett minimális munkabér megtérítésére pedig jegyzőkönyveket állítottak össze. Az ügyészi reagálás dokumentumai alapján egészében véve 140 ezer hrivnya munkabérhátralékot térítettek meg. Ezzel együtt a járásközi ügyészség bűnvádi eljárást indított a munkabér folyósításának elmulasztása kapcsán. A szóban forgó ügyet megfelelő vádindoklás mellett megküldték a járási bíróságnak, ahol alapos kivizsgálásnak vetik alá. A beregszászi járásközi ügyészség tájékoztatja a munkáltatókat, hogy amennyiben bérmunkásokat alkalmaznak, de nem kötnek azokkal munkaszerződést, Ukrajna Bűnvádi Kódexe 172. cikkelyének értelmében felelősségre vonhatók. RUSZLAN BILOVAR járásközi ügyész 550 esztendős a nándorfehérvári diadal és a déli harangszó 1456. július 22-én a Hunyadi János és Kapisztrán János vezette keresztény csapatok szétzúzták a Nándorfehérvárat három hete ostromló oszmán hadsereget. A fényes győzelem következtében Európa fellélegezhetett: a középkori Magyar Királyság kulcsa nem került a törökök kezére. Nándorfehérvár (ma: Belgrád, Szerbia fővárosa) stratégiai jelentőségét fekvésének köszönhette. A Duna és a Száva találkozásánál lévő terület már az ősidők óta lakott volt. A település az antik forrásokban Singidunum néven fordult elő. A város 1071 -ben került magyar kézre, amikor Salamon király foglalta el. A területre azonban a bizánciak is igényt tartottak, ennek következtében Nándorfehérvár gyakran cserélt gazdát, többször újjá is építették. A 14. század vége óta fokozódó török nyomás miatt Zsigmond király fontos szerepet szánt az erősségnek. Ennek érdekében komoly várépítési munkálatok mentek végbe. Felújították a fellegvárat, a kaput felvonóhíddal látták el. A Vízivárost fallal vették körül, és a kiépített felsőváros is komoly védművekkel rendelkezett. Az alsóváros sok kis utcából és háztömbökből állt. A vár így a déli végvárvonal legfontosabb erőssége lett, ami útjában állt az oszmánoknak. 1440-ben II. Murád — kihasználva a polgárháborús állapotokat — kísérletet is tett az elfoglalására. Tallóci János vezetésével azonban a várbeliek győztesen kerültek ki a több hónapos ostromból. Bizánc eleste a Magyar Királyság számára is sorsdöntő volt, mivel ekkor már “csak” ez az ország állt az Oszmán Birodalom hódító útjában. 1454 nyarán II. Mehmed Szerbiára támadt, Hunyadi, aki kormányzósága után megkapta az országos főkapitány címet, mozgósítást rendelt el. A törökök már Szendrőt ostromolták, de a magyar támadás hírére visszavonulót fújtak. Hunyadi megragadta az alkalmat, és Krusevácnál egyetlen csatában verte szét a 30 ezer főre tehető utóvédet. Az oszmánok 1455-ös visszavonulása nem jelentette azt, hogy II. Mehmed letett volna támadó szándékáról. A Szentszék is érezte a veszélyt. Már Bizánc elfoglalása is arra késztette V. Miklós pápát, hogy keresztes hadjáratot hirdessen. Utóda, III. Calixtus folytatta elődje kezdeményezését, és ebben számíthatott Kapisztrán János támogatására is. Szeptember 17-én a pápa Carvajal bíborost bízta meg a törökök elleni háború megszervezésével. A felhívás az uralkodók körében süket fülekre talált, de a tömegek lelkesedése nagy mértéket öltött. (A ferencesek buzgalma következtében 1456 nyarára komoly “haderő” gyűlt össze Bécs környékén, hogy harcoljanak a hitetlenek ellen. Ez a sereg azonban nem találkozott a szultán haderejével.) A pápa továbbá különleges adót vetett ki, és eladta kincseinek jelentős részét. 1456. június 29-én pedig kihirdette imabulláját. Ebben elrendelte, hogy a török veszély elhárítása érdekében mindennap délután három és az esti ima (a napnyugta) között félórás időközben hívják a harangok egy Miatyánk és egy Üdvözlégy elmondására az embereket. Eközben az oszmán haderő is készületeket tett. II. Mehmed a hadszíntérhez közelebbi Drinápolyba költözött, hűbéreseitől katonákat és pénzt követelt, és magához csábította a legjobb európai ágyúöntőket. A magyar határ felé 300 löveggel és 80-90 ezer katonával indult el. A felvonulás egy hónapig tartott, az ostrom július 4-én kezdődött. A magyar hadvezetés így időben megtehette volna a szükséges lépéseket, de nem ez történt. A szervezést Hunyadi vállalta magára, de sok segítségre nem számíthatott. Az országgyűlés nem rendelte el az általános mozgósítást, a katonák összeszedését a nyári munkák is hátráltatták. A legjelentősebb hadtestet a főkapitány állította fel, ez talán 10 ezer főt számlált. Nándorfehérvár őrsége úgy 7 ezer fő lehetett. A várparancsnok, Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora a raktárak feltöltésével foglalkozott. Harmadik seregként Kapisztrán keresztesei említhetők, de a katonák hadi értékével kapcsolatban már a kortársaknak is kétségei voltak. Már július 4-én este dörögni kezdtek az ágyúk, működésbe léptek az ostromgépek. A szultán nem akarta még erőltetni a rohamot, hanem a folyamatos golyózáporral kívánta a falakat elpusztítani. Ez eredményesnek bizonyult, mivel Brankovics György július 13-án már ezt írta levelében: “a török, szárazon és vízen megszállván Nándorfehérvárat, éjjelnappal szünet nélkül törette ágyúival a falakat, s már egy tornyot teljességgel lerontott.” Ezalatt július 7-e körül találkozott a két János, Hunyadi és Kapisztrán Péterváradon, hogy kidolgozzák a vár felmentési tervét. Az önkénteseknek köszönhetően a keresztes had felduzzadt, de a törökök még így is komoly túlerőben voltak. Legelső feladatként a flottát kellett eltávolítani a Dunáról. A hajókat azonban nagyon korszerűen szerelték fel. Velük szemben kis sajkáknak kellett volna felvenni a küzdelmet, többségüket sebtében alakították át “hadihajóvá”. A vízi csatára július 14-én került sor. A kis hajók kihasználták a folyó gyors sodrását, és számíthattak a nándorfehérvári rácok támogatására. A kettős támadás bevált, a keresztények fokozatosan őrölték fel a törökök ellenállását. Az ostromgyűrű egyik láncszemét sikerült széttörni. (Folytatása lapunk következő számában.) Dugovics Titusz a vár fokán HEH Ed! Ikit L і Г 2006. július 29., szombat