Beregi Hírlap, 2006. július-december (62. évfolyam, 49-101. szám)

2006-07-29 / 57-58. szám

BEREGI HÍRLAP, Főszerkesztő: ZUBÁNICS LÁSZLÓ A kiadásért felel: SZEMERE JUDIT főszerkesztő-helyettes Szerkesztőbizottság: Pavlo Zahrijcsuk Volodimir Markitán Balla Antónia Olekszandr Vorosilov Molnár Bertalan LAPALAPÍTOK: a Beregszászi Járási Tanács, a járási állami közigazgatási hivatal, a szerkesztőségi kollektíva. Címünk és telefonszámaink: 90200 Beregszász, O. Kobiljanszka u. 21. Főszerkesztő: 2-44-46. Magyar kiadás: 2-33-05. Ukrán kiadás: 2-21 -43. Könyvelőség: 2-31 -54. Fax:2-33-05 E-mail: bhirlap@bereg.net.ua Regisztrálási szám: ZT 89. Kelt: 1996. IV. 24. AVAL Bank Ungvári Igazgatósága Kód 02472677 MFO 312345 számlaszám: 260013192 Rendelésszám: £Ж_ Index: 61813. Az újság magyar és ukrán nyelven hetente egyszer, szombaton két lapszámmal jelenik meg. Számítógépes szedés és tördelés a szerkesztőségben történik. Megjelenik magyar nyelven 2930 példányban, ukrán nyelven 480 példányban. A nyomás minőségéért a nyomda felel. Készült a Beregszászi Járási Nyomdában. Beregszász, II. Rákóczi Ferenc tér 1. sz. Ofszetnyomás, 2 nyomdai ív. "Вісник Бсрсгівшини" Засновники: Берегівська районна Рада, райдержадміністрація та редакція поети. A címünkre beérkező kéz­iratok közlésének és szerkesz­­tésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaadását, le­vélben történő megválaszolá­sát, valamint más szerve­zetekhez, intézményekhez való továbbítását nem vállal­juk. A publikációkban közölt tényekért és véleményekért minden esetben a szerző, illet­ve a reklám megrendelője vise­li a felelősséget. A szerkesztő­ség nem feltétlenül ért egyet a lapban közölt publikációkkal. -f .­­. ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY * 2. oldal Anna-napi sokadalom Jánosiban A falunapi rendezvények egyik fontos vonzereje az, amikor előre meghatározott időpontban, kiszámítható mó­don kerülnek megrendezésre. Úgy tűnik, megértették ezt a Beregvidék önkormányzatai is, hiszen napjainkban egyre in­kább egy-egy dátumhoz, tör­ténelmi, vallási eseményhez kötik a falunapok lebonyolítá­sát. Van ahol az Ukrajna Al­kotmánya elfogadásának nap­ján, máshol Pünkösdkor vagy Szent István-napkor tartják a falu apraja-nagyja, illetve a községből elszármazottak ér­deklődésére számot tartó ren­dezvényt. Jánosiban, illetve Balázséron, ahol sok Anna él, ezt a szép névünnepet választották a falunap időpontjául, amikor az aratási sze­zon kellős közepén vasárnap egy kicsit lehet pihenni, szórakozni. A pihenés és a szórakozás mellett a hagyományőrzés is igen fontos — mondta ünnepi beszédében Csizmár Béla, a Bereg­szászi Járási Tanács elnöke. Vörösmarty Mi­hály Szózatának egyik gondolatával arra utalt, hogy a régió felemelkedése csak akkor lesz tartós és sikeres, ha minden ott élő ember összefog. Kár­pátalja magyarsága egységes közösséget alkot, amely össze­fogva sokkal többet tehet, mint annak tagjai külön-külön. Zubánics László, az UMDSZ Országos Tanácsá­nak elnöke beszédében az élő hagyományok ápolásának fontosságára hívta fel a figyel­met, hiszen csak úgy tudják szülőföldjükhöz „kötni” a fia­talokat, h­a kulturális kapasz­kodókat is biztosítanak szá­mukra. Barta Márta polgármes­ter asszony ezután köszöntöt­te a vendégeket: Volodimir Trikurt, a járási állami közigazgatási hivatal elnökének első helyettesét, Petruska Istvánt, a járási tanács elnökhelyettesét, Kozmáné Kasza Veronikát, Dombrád (Magyarország), Szaxon Zoltánt, Zétény (Szlovákia) és Baróti Attilát, Pácin község (Magyar­­ország) polgármesterét. Az ünnepi felszólalásokat követően, amelyek sorát Biró Tibor járási képviselő zárta, került sor a színvonalas kultu­rális programra. A tikkasztó hőség ellenére a Barna György stadiont övező fák hű­vösében mindenki kellemesen érezte magát. A programban számos zenés irodalmi darab került bemutatásra, azonban számomra a legkedvesebbnek a helyi nyugdíjasklub és a fia­tal műkedvelők által színpad­ra állított „Tollfosztó” című összeállítás tetszett. A sport kedvelőit sem hagyták unat­kozni, hiszen futballmérkőzésre került sor a zétény­i és a jánosi öregfiúk csapatai között. A szép, programokban gazdag rendezvény hajnalig tartó Anna-bállal ért véget. TUDÓSÍTÓNK A járásközi ügyészség tájékoztatója A munkabérezés felügyelete­­ az állampolgárok alkotmányos jogai védel­me terén kifejtett ügyészi ellenőrzés egyik főbb irányvonala. A beregszászi járásközi ügyészség 2006 első felében ellenőrzéseket tartott több beregszászi vállalatnál és a vállal­kozói tevékenység alanyainál Ukrajna “A munka bérezéséről” szóló törvénye kö­vetelményeinek betartása kapcsán. Az ellenőrzés során fény derült arra, hogy számos beregszászi és beregvidéki magánvállalkozó munka­­szerződés megkötése nélkül alkalmaz bérmunkásokat. Ennek következtében megszegik a dolgozóknak a munkabér minimális mértékére, az évenkénti fize­tett szabadságolásokra, a szakszerveze­tekbe való tömörülésre vonatkozó jogát, valamint megfosztják őket a munkanél­küliség, az öregség, a betegség vagy a munkaképesség elvesztése esetén járó anyagi biztosítás lehetőségétől. Ráadásul, miután elemzésnek ve­tették alá a városi-járási foglalkoztatási központnál bejegyzett munkaszerződé­seket, megállapítást nyert, hogy a leg­több szerződésben feltüntetett havi já­randóság összege alacsonyabb a mini­málbér mértékénél. A járásközi ügyész óvást intézett az ilyen munkaszerződé­sek ellen, az állam által garantált, de ki nem fizetett minimális munkabér meg­térítésére pedig jegyzőkönyveket állítot­tak össze. Az ügyészi reagálás dokumentumai alapján egészében véve 140 ezer hrivnya munkabérhátralékot térítettek meg. Ezzel együtt a járásközi ügyészség bűnvádi eljárást indított a munkabér fo­lyósításának elmulasztása kapcsán. A szóban forgó ügyet megfelelő vádindok­lás mellett megküldték a járási bíróság­nak, ahol alapos kivizsgálásnak vetik alá. A beregszászi járásközi ügyészség tájékoztatja a munkáltatókat, hogy amennyiben bérmunkásokat alkalmaz­nak, de nem kötnek azokkal munkaszer­ződést, Ukrajna Bűnvádi Kódexe 172. cikkelyének értelmében felelősségre vonhatók. RUSZLAN BILOVAR járásközi ügyész 550 esztendős a nándorfehérvári diadal és a déli harangszó 1456. július 22-én a Hunyadi János és Kapisztrán János vezette keresztény csapatok szétzúzták a Nándorfehérvárat három hete ostromló oszmán hadsereget. A fényes győzelem következtében Európa fellélegezhetett: a középkori Magyar Királyság kulcsa nem került a törökök kezére. Nándorfehérvár (ma: Belgrád, Szerbia fővárosa) stratégiai jelentőségét fekvésének köszönhette. A Duna és a Száva ta­lálkozásánál lévő terület már az ősidők óta lakott volt. A tele­pülés az antik forrásokban Singidunum néven fordult elő. A város 1071 -ben került magyar kézre, amikor Salamon király foglalta el. A területre azonban a bizánciak is igényt tartottak, ennek következtében Nándorfehérvár gyakran cserélt gaz­dát, többször újjá is építették. A 14. század vége óta fokozódó török nyomás miatt Zsigmond király fontos szerepet szánt az erősségnek. Ennek érdekében komoly várépítési munkálatok mentek végbe. Felújították a fellegvárat, a kaput felvonóhíd­dal látták el. A Vízivárost fallal vették körül, és a kiépített felső­­város is komoly védművekkel rendelkezett. Az alsóváros sok kis utcából és háztömbökből állt. A vár így a déli végvárvonal legfontosabb erőssége lett, ami útjában állt az oszmánoknak. 1440-ben II. Murád — kihasználva a polgárháborús állapoto­kat — kísérletet is tett az elfoglalására. Tallóci János vezeté­sével azonban a várbeliek győztesen kerültek ki a több hóna­pos ostromból. Bizánc eleste a Magyar Királyság számára is sorsdöntő volt, mivel ekkor már “csak” ez az ország állt az Oszmán Biro­dalom hódító útjában. 1454 nyarán II. Mehmed Szerbiára tá­madt, Hunyadi, aki kormányzósága után megkapta az orszá­gos főkapitány címet, mozgósítást rendelt el. A törökök már Szendrőt ostromolták, de a magyar támadás hírére visszavo­nulót fújtak. Hunyadi megragadta az alkalmat, és Krusevácnál egyetlen csatában verte szét a 30 ezer főre tehető utóvédet. Az oszmánok 1455-ös visszavonulása nem jelentette azt, hogy II. Mehmed letett volna támadó szándékáról. A Szentszék is érezte a veszélyt. Már Bizánc elfoglalása is arra késztette V. Miklós pápát, hogy keresztes hadjáratot hirdessen. Utóda, III. Calixtus folytatta elődje kezdeményezését, és ebben szá­míthatott Kapisztrán János támogatására is. Szeptember 17-én a pápa Carvajal bíborost bízta meg a törökök elleni háború megszervezésével. A felhívás az uralko­dók körében süket fülekre talált, de a tömegek lelkesedése nagy mértéket öltött. (A ferencesek buzgalma következtében 1456 nyarára komoly “haderő” gyűlt össze Bécs környékén, hogy harcoljanak a hitetlenek ellen. Ez a sereg azonban nem találkozott a szultán haderejével.) A pápa továbbá különleges adót vetett ki, és eladta kincseinek jelentős részét. 1456. júni­us 29-én pedig kihirdette imabulláját. Ebben elrendelte, hogy a török veszély elhárítása érdekében mindennap délután há­rom és az esti ima (a napnyugta) között félórás időközben hívják a harangok egy Miatyánk és egy Üdvözlégy elmondá­sára az embereket. Eközben az oszmán haderő is készületeket tett. II. Mehmed a hadszíntérhez közelebbi Drinápolyba költözött, hűbéresei­től katonákat és pénzt követelt, és magához csábította a leg­jobb európai ágyúöntőket. A magyar határ felé 300 löveggel és 80-90 ezer katonával indult el. A felvonulás egy hónapig tartott, az ostrom július 4-én kezdődött. A magyar hadvezetés így időben megtehette volna a szük­séges lépéseket, de nem ez történt. A szervezést Hunyadi vállalta magára, de sok segítségre nem számíthatott. Az or­szággyűlés nem rendelte el az általános mozgósítást, a kato­nák összeszedését a nyári munkák is hátráltatták. A legjelen­tősebb hadtestet a főkapitány állította fel, ez talán 10 ezer főt számlált. Nándorfehérvár őrsége úgy 7 ezer fő lehetett. A vár­­parancsnok, Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora a raktárak fel­töltésével foglalkozott. Harmadik seregként Kapisztrán ke­resztesei említhetők, de a katonák hadi értékével kapcsolat­ban már a kortársaknak is kétségei voltak. Már július 4-én este dörögni kezdtek az ágyúk, működés­be léptek az ostromgépek. A szultán nem akarta még erőltetni a rohamot, hanem a folyamatos golyózáporral kívánta a fala­kat elpusztítani. Ez eredményesnek bizonyult, mivel Brankovics György július 13-án már ezt írta levelében: “a tö­rök, szárazon és vízen megszállván Nándorfehérvárat, éjjel­nappal szünet nélkül törette ágyúival a falakat, s már egy tornyot teljességgel lerontott.” Ezalatt július 7-e körül talál­kozott a két János, Hunyadi és Kapisztrán Péterváradon, hogy kidolgozzák a vár felmentési tervét. Az önkénteseknek kö­szönhetően a keresztes had felduzzadt, de a törökök még így is komoly túlerőben voltak. Legelső feladatként a flottát kellett eltávolítani a Dunáról. A hajókat azonban nagyon korszerűen szerelték fel. Velük szemben kis sajkáknak kellett volna felvenni a küzdelmet, több­ségüket sebtében alakították át “hadihajóvá”. A vízi csatára július 14-én került sor. A kis hajók kihasználták a folyó gyors sodrását, és számíthattak a nándorfehérvári rácok támogatá­sára. A kettős támadás bevált, a keresztények fokozatosan őrölték fel a törökök ellenállását. Az ostromgyűrű egyik lánc­szemét sikerült széttörni. (Folytatása lapunk következő számában.) Dugovics Titusz a vár fokán HEH Ed! Ik­it L і Г 2006. július 29., szombat

Next